Czeizel Endre orvos-genetikust szakmájában nem mindig fogadta elismerés, halálakor tudóstársai inkább az ismeretterjesztő tevékenységét emelték ki. A gyászhír után egyesek arról írtak, hogy szervezőmunkáját élete végére szétrombolták, tudományos eredményeit nem alkalmazták itthon. Más nekrológok épp ennek ellenkezőjét emelték ki. Most áttekintjük eredményeit és népszerűsítő tevékenységét is.
A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának (VRONY) elmúlt ötven évét hatályos jogszabály is tanúsít.
A VRONY jelentősége szinte felfoghatatlan: a genetikai rendellenességek egységes nyilvántartása, ez a „hungarikum” segített például abban, hogy felderítsék, miért vált rendkívül gyakorivá egy magyar településen, Rinyaszentkirályon a Down-kór . Kiderült, hogy mérgezett halak fogyasztása miatt szaporodtak meg az effajta születési rendellenességek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A több mint 300 angol tudományos művet, 29 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyvet jegyző Czeizel jelentősen hozzájárult az orvostudomány fejlődéséhez. A folsav (B9-vitamin) pozitív szerepét igazolta a terhesség kezdeti szakaszában. Czeizel és magyar kutatótársai (Dudás István és Papp Zoltán) kidolgozták a vitamin megfelelő alkalmazását a terhes, sőt a teherbe esni kívánó nők számára. A vitamint időközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlására sok országban az alapvető élelmiszerekhez adagolják.
Több tízezer Czeizel-bébi
Czeizel másik fontos tevékenysége a családtervezési szolgáltatások elterjesztése volt. Czeizel kidolgozott egy sajátos hazai módszert, a genetikai tanácsadás „magyar módszerét”. Magyarországon 1984-ben indult el az úgynevezett Optimális Családtervezési Modell a WHO megbízásából, majd Optimális Családtervezési Szolgáltatásként működött hosszú. Nemcsak könyveiben, hanem a gyakorlatban is igyekezett családtervezési tanácsokat adni. A Facebookon az elmúlt huszonnégy órában, a gyászhír nyomán sorozatban jelennek meg a köszönetnyilvánítások azoktól, akiknek születésekor vagy azután segített abban, hogy egészséges életet élhessenek. Több tízezerre tehető a Czeizel-bébik száma Magyarországon.
A genetika megítélését változtatta meg alapvetően a hetvenes években. 1972-73-ban jelentette meg Az emberi öröklődés című kötetét, amely a genetika történetét tekintette át. A kötet anyagát a Magyar Televízióban sugárzott, elképesztően népszerű műsorában ismertette. Ismertsége és kedveltsége ekkoriban Öveges professzoréhoz, a szintén híres és tévés karriert befutó fizikatanáréhoz volt hasonlítható.
Az Öröklődés titkai című tévésorozatot sok más, hasonló műsor követte, és ebből az első tévés előadássorozatból rögtön újabb ismeretterjesztő kötet született, amely inkább a családtervezésre, mintsem a genetika történetére koncentrált. A családtervezésnél triviális eseteket mutatott be, hogy mikor kell figyelni a szülők genetikai állományának esetleges veszélyes kombinálódására, és mikor nem kell aggódni. Könyveiben Czeizel számos genetikai hátterű betegséget írt le. Példaként említette későbbi műveiben a Tay-Sachs-szindrómát, amit a genetikai betegségek közül elsőként a tengerentúlon sikerült gyakorlatilag kiküszöbölni.
A HIV-fertőzéssel is foglalkozott
2000-es kiadású könyvében, a világjárvánnyá vált AIDS-ről is írt (ugyanis járványtannal, epidemiológiával is foglalkozott). Megemlítette, hogy nem sokkal korábban derült ki, hogy „az embereknek egy kis hányada védett az e betegséget okozó vírussal (a HIV-vel) szemben. A vírus ugyanis csak akkor képes bejutni a számára életfontosságú nyiroksejtekbe, ha csápjával azok receptorához tud kapcsolódni”. Szerinte az emberek egy részében korábban történt egy olyan mutáció, amely miatt a nyiroksejteknek nincs receptora, „ezért a HIV nem tudja a maga számára megnyitni az utat”. A magyarok számára külön érdekesség, hogy ez a mutáció a finnugor népekben alakulhatott ki. „E jótékony génelváltozásnak – az Európai Unió szervezésében végzett nemzetközi vizsgálatunkban megismert – földrajzi eloszlása is erre utal” – írta, és megmutatta, az AIDS-szel szembeni génmutáció Finnországban 16 százalékos, Svédországban 14 százalékos, Magyarországon pedig 8,6 százalékos előfordulású.
Élete utolsó évtizedeiben Czeizel a családfakutatásnak, a tehetségek születésének szentelte a legtöbb időt. Ekkor publikálta többek között azt is, hogy a férfiak és a nők homoszexualitása is genetikai eredetű. A homoszexuálisoknak mások a génjeik, más az agyuk és más a szexuális orientációjuk. „Erről ők nem tehetnek, ilyennek születtek” – szögezte le. Nem érdemes e biológiai hajlamuk ellen rendszabályokat hozni, mivel ezzel természetes adottságaikat gátolnák – írta -, „sikertelenségre és boldogtalanságra” ítélve őket. Ahogy a balkezességnek, úgy a homoszexualitásnak sincs társadalmi veszélyessége – tette hozzá.
Biológiai halhatatlanság
Ugyanakkor sokszor és sok helyen írt arról, amit a nekrológok többsége idéz tőle: szerinte a gyermekvállalás legnagyobb misztériuma a biológiai halhatatlanságunk lehetősége, hiszen „gyermekeinkben továbbél 23 kromoszómánk”, vagyis génállományunk fele, de e biológiai örökségen túl „a nekik átadott tudásunk és szeretetünk is továbbkamatozik”.
1983-ban azt írta: az emberi intelligencia örökletessége 60 százalék körül van. Ám fontosnak tartotta a környezeti, társadalmi hatásokat, a család nevelését. Kiemelte, hogy a zsenik hirtelenül és váratlanul bukkannak elő: a szülői gének szerencsés kombinálódásáról van szó esetükben. Ugyanakkor a zsenik utódjai, a fiú nemzedéke már általában szabályszerűséget követ: a „visszatérést az átlaghoz”, vagyis többnyire a zsenik leszármazottaiból nem lesznek géniuszok.
Czeizel azt is leszögezte, hogy a nagy emberekben az elmebetegségek számottevően nem gyakoribbak. A kivételes tehetség és az elmebetegség, tehát a zseni és az őrültség között nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat. „A szélsőséges kedélyállapotok, különösen a mániás-depressziók azonban valamivel gyakoribbak lehetnek a kivételes képességű alkotókban” – jegyezte meg. Ám nemcsak tudósokat vizsgált, művészeket is. Rájött: a skizoid személyiségnek, a skizofrénia előszelének, illetve e betegség alkotást lehetetlenné nem tevő jobb időszakainak köszönhetően sajátos világlátás érvényesülhet.
Ez is érdekelhet
A legfontosabbnak azt tartotta: a tehetségek nagy része elvész, pedig ez a legnagyobb természeti kincsünk. Mint fogalmazott: az irigység, az önzés és a közöny veszélyesek a tehetség kibontakozására.
