Hazajött és régi szerelmének, a szépirodalomnak hódol.
Hogyan lett kutatóorvos?
Fiatal koromban író szerettem volna lenni, de 1951-ben a családunkat kitelepítették, s mindenünket elvették, majd 1954-től 56-ig a komlói szénbányában voltam munkaszolgálatos bányászként. Leírhatatlan körülmények között dolgoztunk, de túléltem. A szénbányában kezdtem el írni, de jött a forradalom, és mivel helyben részt vettem az 56-os eseményekben, el kellett hagynom az országot. Minden nyelvtudás nélkül érkeztem meg Amerikába. Nem voltam olyan beképzelt, hogy elhiggyem: ennek ellenére is megélhetek regényírásból. Így ez az álom akkor nem valósulhatott meg. Jelentkeztem tehát a New York állambeli Bard College-ba, amely a menekült diákoknak szervezett nyelvi programot, majd kaptam egy ösztöndíjat. Kevéske nyelvtudásommal "legkönnyebb" pályának a tudomány tűnt. Ezen belül az egészségügy, az orvoslás, a gyógyítás érdekelt leginkább. Először háziorvos szerettem volna lenni, mert nagy hatással volt rám a háború előtti háziorvosunk, aki szinte családtagnak számított, de ilyen orvos már akkor sem létezett Amerikában. Találkoztam Szent-Györgyi Alberttel, ő tanácsolta, hogy legyek kutatóorvos. Akkor indult a Columbia Egyetem bölcsészkarán az a sejtbiológia program, ami messze túlmutatott azon, amit az orvostudományi egyetemen tanítottak. Ezen Ph.D.-programon végeztem, majd megkezdtem kutatómunkámat.
Miért éppen a szemészet lett a szakterülete?
Engem, mint író-embert, jobban érdekelt az agy és a szem, mint például a vese és a máj. Borzasztóan izgatott az agykutatás, de aztán rájöttem, hogy az agy működését aligha értjük meg akár alapszinten is az én életem folyamán. A szem viszont elérhetőbb - minden operáció nélkül bele is tekinthetünk - és nagyon jó modell az agykutatás szempontjából is, mert a recehártya "hivatalosan" az agy része. Nagyon érdekelt, hogyan tartja meg az agy és a szem a helyi kémiai környezetét. Ezek a folyamatok egyszerűen fantasztikusak: Az agy, illetve a szem és a bennük keringő vér között az erek, a kapillárisok falában egy gátrendszer működik, amely aktívan szabályozza, hogy mi, és milyen mennyiségben jut be az agysejtekhez, hogy azok tökéletesen stabil vegyi közegben működhessenek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Fölfedezte a glaukóma alapgyógyszerét, és milliók köszönhetik Önnek a szemük világát. Hogyan találta fel a gyógyszert?
A glaukómát a szem belsejében kialakuló nyomás okozza, ami károsítja a szemideget. Ha csökkenthetjük a nyomást, akkor megelőzhetjük a károsodást, ami végül is vaksághoz vezethet. A prosztaglandinokkal is a gátrendszer tanulmányozásakor kezdtem foglalkozni, mert ezek az organikus savak az agyban és a szemben is termelődnek, és valahogy át kell jutniuk a gátrendszeren - érveltem -, különben patologikus mennyiség gyülemlene fel ezekben a mindenre nagyon érzékeny szervekben. Sok kollégám valóban úgy gondolta, hogy ezek káros anyagok, én viszont kitartottam amellett, hogy ezek a természetes anyagok igenis hasznosak lehetnek a gyógyításban. Több évi munka után az állatkísérletek és a toxikológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy ezzel az organikus savval csökkenthető a szemnyomás - anélkül, hogy káros mellékhatása lenne más szerveinkre -, így megelőzhető a glaukóma kialakulása. Amerikában a gyógyszergyárak nem akartak ezzel foglalkozni, mert túl kockázatosnak tartottak dollármilliók beruházását az elgondolásomba. Nagy nehezen végül elnyertem egy svéd gyógyszergyár közreműködését, és sikerült kifejlesztenünk a glaukóma egészen új hatásmechanizmusra épülő gyógyszerét, a Xalatant, amelyet itt, Magyarországon szintetizálnak az egész világ számára. Több mint húsz évem jórészt erre a kutatásra, majd a gyógyszerfejlesztésére és engedélyeztetésre ment rá. De végül nagyon hatásos szernek bizonyult.
Köztudomású, hogy Ön végtelenül szerény. A fölfedezéséért nemzetközi díjakat is kapott. Milyen érzés volt világhírűnek lenni?
Sose vágytam semmilyen díjra, kitüntetésre. Mindig azt vallottam, hogy a díjakkal a fiatalokat kellene elismerni és motiválni. A glaukóma elleni gyógyszer sikerét követően Amerikában tízméteres Limuzinokat küldtek értem, Tokióban húszezer dolláros vacsorát rendeztek tiszteletemre, de ez nem az én világom. Jobban tették volna, ha ezeket a hatalmas pénzeket nem külsőségekre költik, hanem újabb kutatásokat támogatnak. A dicsőség, az ünneplés, nagyon veszélyes: könnyű hozzászokni, s aztán nehéz lemondani róla.
A New York-i Columbia Egyetemen jelentős összeggel támogatta a magyar tanszéket. Amikor végleg hazatelepedett, számos műszert hazajuttatott az itteni tudományos munka támogatására. Zsigereiben van a segíteni akarás.
Fontos volt számomra, hogy New Yorkban működjön egy jó, egyetemi szintű magyar program, és ezért hajlandó voltam nemcsak szellemi, hanem anyagi támogatást is nyújtani. Amikor nyugdíjba mentem, felszámoltam a laboratóriumomat, és megbeszéltem a kollégáimmal, hogy amit lehet, azt elhozom az itteni laboratóriumok számára. Magyarországon nagy hasznát vehették akkoriban az ilyen modern műszereknek. Örültem, hogy segíthetem az itthoni szakemberek munkáját.
A sikeres kutató-orvosi karrier után miért telepedett haza? Itthon folytat még kutatásokat, belefolyik a hazai gyógyszertudományos életbe?
Engem mindig éltetett a gondolat, hogy amint tudok, hazajövök, de itthon semmilyen pozíciót nem akartam betölteni. Az csak irigységet váltott volna ki. Visszavonultam a tudományos kutatástól, átadtam a stafétabotot a fiataloknak, és visszatértem első szerelmemhez, a szépíráshoz. Ha a nap 36 órából állna, azt is ki tudnám tölteni írással, olvasással.
Lassan egy tucat könyvét lehet kapni a könyvesboltokban. Milyen témájú műveket ír?
Első két kötetem a háborús éveket dolgozza fel családi regényben, de számomra a legizgalmasabb és fontosabb téma a nyugati kultúránk alapjául szolgáló Biblia történeteinek, metaforáinak értelmezése - mai ismereteink tükrében. Természetesen az emberi természetet, az érzelmeket szem előtt tartó műfaji eszközökkel, a regényírás eszköztárával. Az Ábrahám és Izsák című bibliai regényemet - amely az eddigiekkel ellentétes módon mutatja be Ábrahám gyermekgyilkos szándékát - több nyelvre lefordították, és Budapesten színpadra is állították. Negyedik bibliai regényemben annak megértésére és megértetésére törekszem, hogy valójában miről szól a paradicsomi bűnbeesés, a kiűzetés és a testvérgyilkosság története. Mi az üzenete e metaforikus történeteknek a mi számunkra, a XXI. században. "Ott voltunk mi hárman férfiak - Apám: Ádám, öcsém és én - magunkra hagyva egy nővel, és ti elhiszitek: azon vesztem össze Ábellel, hogy merre száll áldozatunk füstje!?"- kiált fel készülő regényem Káinja. Sajnos az utóbbi években kevesebb időt szentelhetek a regényírásnak, mert fontosnak tartom, hogy esszékben is foglalkozzam mai társadalmi problémákkal. Ezek közül elsősorban az előbb-utóbb mindannyiunkat érintő kérdéssel: miként léphetünk ki az életből emberi méltóságunk megőrzésével az utolsó pillanatig? Milyen segítséget tartozik nyújtani nekünk ehhez a társadalom, miután mi már nem tartozunk semmivel a társadalomnak. Többek között erről is szól Boldogabb élet - jó halál c., tavalyelőtt megjelent - az eutanázia fogalmát bevezető - könyvem. Ezzel a témával foglalkozik a magyar hospice mozgalom alapítójával, Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetéseinket tartalmazó, Utolsó mérföld c. kötet is, amelyhez Nádas Péter írta az előszót, és amelynek megrendítő bemutatója most volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Mostanában rengeteg szó esik az egészségügyi reformról, ágyreformról. Önnek mint sokat látott és tapasztalt szakembernek mi a véleménye?
Valamikor a főorvos presztízse azon múlott, hogy hány ágya van, de ez már a múlté. Amerikában nincs az az orvos, aki azzal dicsekedne, hogy neki van a legtöbb ágya a szakmájában. Manapság minél jobb az orvos, minél modernebb módszerekkel operál, minél hatásosabban kezel gyógyszeresen, annál kevesebb ágyra van szüksége. Amikor negyven évvel ezelőtt bementem a Columbia Egyetem orvosi karán a szemészetre, volt két műtője és nyolcvan ágya. Most van három műtője, több millió dolláros felszereléssel, de nincs egyetlen ágya sem. Negyven évvel ezelőtt az akkori, a mainál sokkal primitívebb, durvább eszközökkel végzett szürkehályog-műtétek után a szem annyira begyulladt, hogy a betegek 8-10 napig kényszerültek a kórházban maradni. A mai, ezerszer drágább, nagyon finom műszerekkel el lehet kerülni a trauma okozta gyulladást, és így a paciens műtét után nem szorul kórházi gondozásra.
És ez nem csak a szemészet területén van így. Tudomásul kell vennünk, hogy vagy az orvosi technikára, a modernizációra költjük a pénzt, vagy az ágyakra. Minél kevesebb ágyra van szükség, annál több jut modernizációra. A nagyon költséges, félórás PET-vizsgálattal például adott esetben meg lehet spórolni a feltáró operációt, amely után több napos kórházi ápolás szükséges. Most a PET-vizsgálat után a beteg hazamehet. Az endoszkópos beavatkozás szintén kisebb traumát okoz, mint a hajdani műtétek, utána gyakran egyáltalán nem kell a kórházban maradni. Nincs a világon olyan gazdag ország, amely megengedhetné magának, hogy a legmodernebb technológiák mellett fenntartsa az ötven évvel ezelőtti ágyszámot.
Evezzünk nyugodtabb vizekre. Sokat tudják, hogy lakásán kulturális "központot" működtet. A fotókról árulkodik, hogy olyan nagy formátumú emberek voltak már a vendégei, mint Göncz Árpád, Vitray Tamás, Spiró György, Janikovszky Éva, Törőcsik Mari és hasonló prominens személyiségek. Egy ilyen összejövetelnek mi a forgatókönyve?
Nincs semmilyen program, kötelező téma. Mindenki arról beszél, amiről akar és azzal, akivel akar. Nagy örömünkre szolgált, amikor egyik vendégünk több évtizedes "háborúskodás" után félretette sérelmeit, és nálunk újra szóba állt haragosával. De ennél is fontosabb, hogy akik mindennap ki vagyunk téve a megosztó politika retorikájának, legyen minél több alkalmunk kötetlenül beszélgetni egymással. Ezt tarthatjuk akár a megosztottság elleni megelőzésnek is. A beszéd emel(het) minket az állatok fölé: ez a képesség az, ami leginkább meghatározza kapcsolatunkat egymással, minden közösség jövőjét. A beszéd: társas létünk cementje.
Ez is érdekelhet
| Névjegy | ||
| Név: | Bitó László | |
| Született: | 1934., Budapest | |
| Család: | Nős, két fiúgyermek, három unoka | |
| Szakképesítés: | Biológia, élettan, biofizika | |
| Tanulmányok: | Bard College (New York állam), B.A., Columbia Egyetem (New York City) M.A., Ph.D. | |
| Munkahely: | Columbia Egyetem Szemészeti Intézet (New York) | |
| Szakmai társaságok | Számos szakmai társaságnak volt tagja aktív munkássága során, majd tiszteletbeli tag. | |
| Díjak: | Számos szakmai és nemzetközi díj és kitüntetés Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Csillaggal (2004.) | |
| Elismerések: | 2002-ben az év gyógyszerének választották a Xalatant, amelynek segítségével jelentős eredményeket értek el a vakságot okozó glaukóma kezelésében. Professor emeritus, Columbia University | |
| Publikációk: | Orvos-kutatóként 145 publikációja és 3 kötete jelent meg. | |
| Irodalmi munkásság: | Regények: Istenjárás, Aura, 1994., Az ötödik lovas, Aura, 1996., Ábrahám és Izsák, Magyar Könyvklub, 1998., Izsák tanítása, Argumentum Kiadó, 2000., A Názáreti Izsák, Argumentum Kiadó, 2002. Esszék: Nekünk kell megváltanunk magunkat, Argumentum Kiadó, 2004., Boldogabb élet - Jó halál, Anthenaeum 2000 Kiadó, 2005., Ahogy láttam, Argumentum Kiadó, 2006, Polcz Alaine - Bitó László: Az utolsó mérföld, Jelenkor Kiadó, 2007. | |
| Weboldal: | www.laszlobito.com | |
