Az Oxfordi Egyetem és a svájci Roche gyógyszercég kutatói olyan genetikai mechanizmust azonosítottak az egerekben, amely megakadályozza, hogy biológiai órájuk alkalmazkodjon a fény-sötétség mintáinak változásaihoz.
A szakértők az egerekben a szuprakiazmatikus mag (SCN) nevű agyi területen lévő gének mintáit elemezték, amely az emlősökben az összes sejtet ugyanarra a biológiai ritmusra hangol. Kimutatták, hogy az SIK1 molekula kulcsszerepet játszik az egerekben a fény ciklusainak változásaira adott válasz tekintetében. Amikor gátolták az SIK1 aktivitását, a kísérleti egerek gyorsabban felépültek a napi fény-sötétség minták felborulása által okozott zavarból, ami egyfajta egér jetlagnek felelt meg.
"Egyelőre évekre vagyunk a alvászavarok .
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
