Repülés során az utazó sajátos körülmények közé kerül, amelyek egyrészt a repülés magasságából, másrészt a gép mozgásából adódnak. A modern utasszállító repülőgépeket úgy alakították ki, hogy a lehető legkevésbé viselje meg az utast mindez, de azért nem árt tudni, milyen élettani hatásokat váltanak ki ezek a körülmények az egészségesek illetve a valamilyen betegségben szenvedők esetében. Egészséges ember számára nincs a repülésnek "ellenjavallata". Mindenki repülhet, aki bármely más közlekedési eszközt is képes lenne igénybe venni, aki "utazóképes". Az utazóképesség azt jelenti, hogy az illető járóképes legyen, segítség nélkül tudjon a gépbe beszállni, útközben enni, toalettet használni, és a betegségével ne legyen utastársai terhére, kényelmüket ne zavarja. Az utazóképesség tehát nem azonos a szállíthatósággal: bizonyos esetekben előfordul, hogy egy amúgy utazásra képtelen beteget hordágyon, kísérő segítségével repülővel szállítanak.
A magasságból adódó problémák
A magassági betegségnek nevezett tünetcsoport legtöbbször bágyadtság, tompultság, álmosság vagy éppen ellenkezőleg, fokozott jó közérzet ("magassági részegség") formájában jelentkezik. A közforgalmi repülésben a hypoxia nem szokott problémát okozni, mert a élettani szemléletű technika gondoskodott arról, hogy a 10 ezer méter feletti repüléseknél is megfelelő atmoszféra legyen a repülőgépeken. Ezek túlnyomásos kabinnal működnek, amelyek 1500-2600 méternyi magasságnak megfelelő nyomásra vannak beállítva, tehát csak igen enyhén hypoxiásak. Olyan gépnek, amelyiknek nincs túlnyomásos kabinja, csak 4 ezer méter magasságig szabad repülnie, és rendelkeznie kell hordozható fedélzeti oxigénlélegeztető készülékkel.
Nyomáskülönbség
A légnyomáskülönbségnek a középfülre, a melléküregekre gyakorolt fizikai hatása folytán keletkezett sérülés a barotrauma. Normális viszonyok között ezek az üregek kivezető nyílásaikon keresztül kapcsolatban vannak a külső levegővel, így a légnyomás kiegyenlítődhet. Ha viszont nyálkahártya-duzzanat, polip, gennyes váladék, orrsövényferdülés miatt ez a kiegyenlítődés akadályozva van, nyomáskülönbség keletkezik, ami panaszokhoz vezet. Repüléskor ez főleg leszállás során jelentkezik. A középfül barotraumája a leggyakoribb, amikor a külső nyomás növekedtével a dobhártya behúzódik. A panaszok lehetnek: átmeneti hallásromlás, a fül eldugulása, szúró fájdalom, fülzúgás, a dobhártyán pedig enyhe pír, súlyosabb esetben bevérzés látható. Az orrmelléküregek barotraumáját, bevérzését jelezheti, ha a leszállás után enyhe orrvérzést tapasztalnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Náthás, felső légúti hurutban szenvedő betegeknek nem tanácsos repülni, de ha mégis, mindenképpen használjanak a nyálkahártyát lohasztó orrcseppeket. Fontos az is, hogy ne várják meg a tünetek jelentkezését, hanem leszálláskor végezzenek akaratlagos középfül-szellőzést: nyelést, ásítást, orrkifújást, stb. Épp ezért az utaskísérők leszálláskor cukrot osztanak, és felébresztik az alvó utasokat.
Kellemetlen gázok
Magassági meteorismusnak nevezik azt a jelenséget, amikor a gyomor és bél gázai felhalmozódnak és erős felfúvódást, puffadást , böfögést, feszítő fájdalmat okoznak. Elkerülésére az emésztőrendszer rendben tartása mellett ajánlatos a szénsavas italok, puffasztó ételek mellőzése a repülés előtt, illetve aktív széntabletták használatát is tanácsolják. A repülőgép toalettjében természetes úton megszabadulhat a gázoktól az utas, és ezt ajánlatos is tennie, mert ellenkező esetben a felgyülemlett gázok hatására a rekesz felnyomódása, a vitálkapacitás csökkenése miatt légzési és keringési zavarok is keletkezhetnek.
Mozgásbetegség
Kinetosis, azaz mozgásbetegség az összefoglaló neve azoknak a tüneteknek, amelyeket a mozgással kapcsolatos gyorsulások idéznek elő. Jelentkezhet tengeren, levegőben és szárazföldön, pl. autóban, teveháton, stb., és eszerint megkülönböztetünk tengeribetegséget, légibetegséget, sőt, űrbetegséget is. Oka, hogy a közlekedési eszköz mozgása során létrejövő, szokatlan erejű és hatású gyorsulások hatással vannak a túl érzékeny labyrinthra, az egyensúlyszervre. A hajó vagy a repülőgép hosszanti tengelye körüli, ringó, vagy a haránt tengelye körüli fel-le mozgása, ezek kombinációja váltja ki. Pszichés okok (félelem) is előidézhetik. Immunis egyén gyakorlatilag nincs, bárkivel előfordulhat, kivétel legfeljebb az a süketnéma beteg lehet, akinek a labyrinthja nem működik. Rossz időben repülve, amikor szabálytalan időközökben változó nagyságú vertikális mozgásokat végez a gép, az utasok akár 90 százaléka is megbetegedhet. Sápadtság, hideg verítékezés, émelygés, hányás a leggyakoribb tünet, pszichésen pedig a depresszió és a megsemmisülés érzése fogja el az érintettet.
Megelőzésképpen ügyelni kell arra, sem üres, sem túlterhelt gyomorral nem tanácsos repülni, az erre érzékeny beteg jól teszi, ha inkább éjszaka repül és a repülőgép súlyponti részére (a szárnyak vonalába) vált jegyet. Erősen hátradöntött ülésen, fekvő helyzetben, a fejmozgásokat kerülve, friss levegő adagolásával sokat enyhíthetnek a tüneteken. Gyógyszeres megelőzés is szóba kerülhet.
"Kizökkent az idő"
A nagyon nagy távolságokba (több időzónán át) való utazás felboríthatja, befolyásolhatja az utazó normális élettani ritmusát (circadian rhythmus). Eleinte azt hitték, hogy a hangsebesség átlépése okozza a kellemetlenséget, innen kapta a jelenség a jet-travel syndroma nevet. A szélességi körök mentén való repülés esetén az élettani ritmus vagy siet (ha a gép nyugatra tart) vagy késik (kelet felé repülve).
Általában a kelet felé tartó út a fárasztóbb. Fáradtság, alvászavar, kedvetlenség, a teljesítőképesség csökkenése, a reakcióidő megnövekedése jelezheti, de leírnak szív- és keringési tüneteket is. Vannak, akiknek különösebb gondot nem okoz, megérkezés után is gyorsan adaptálódnak, de a beteg utasok esetében erre is fokozottabban oda kell figyelni. Krónikus betegségben szenvedők (például a cukorbetegek, vagy asztmások) a szokott gyógyszereik adagolását beszéljék meg a kezelőorvosukkal. A több időzónán keresztül történő utazás előtt érdemes a szokottnál többet aludni, kipihenten útnak indulni, és megérkezés után pedig egy napot szánni az átállásra.
Repülés gyermekkel
A várandóság nem betegség - ezt az állítás alátámasztja az is, hogy a repülés semmilyen szempontból nem veszélyezteti a magzatot. Ha egy kismama úgy éli meg az utazást, mint az élet természetes részét és ez nem okoz számára túlzott izgalmat, stresszt, akkor ebbe a repülőút is maradéktalanul belefér. A kismama fogadja meg az orvosa tanácsait, hiszen ő ismeri leginkább a terhesség addigi lefolyását. Ha az általános egészségügyi állapotára tekintettel az orvos megengedi, repülőre szállhat, ha tiltja, akkor inkább ne utazzon. Nem árt tudni, hogy a kíséret nélkül utazó kismamáknak a terhesség 36. hetéig, ikerterhesség esetén 32. hétig javasolt a repülés. A kismamák egészségének védelme érdekében a terhesség 28. hétének megkezdése után a légitársaság orvosi igazolást kér a szülés várható időpontjáról, valamint arról, hogy a magzat és az anyuka teljesen egészséges-e, nincs-e eltiltva a repüléstől. Jó tudni, hogy a kismamáknak nem kell átmenniük a repülőtéri biztonsági kapun, így a magzatot az erős mágneses sugarak nem érik. A kismamákat a legtöbb repülőtéren kézzel vizsgálják át, természetesen tiszteletben tartva nemüket és állapotukat.
A csecsemők már kéthetes koruktól utazhatnak repülővel. A csecsemőknél fontos megfelelő számú pelenka valamint a bébiétel bekészítése, amelyet igény esetén a légi utaskísérők készséggel megmelegítenek. Csecsemők esetében ne feledkezzünk meg a cumiról sem. Ez nagyon fontos a gép fel és leszállása alatt, hiszen a cumizás csökkenti a kisbabák magasságkülönbségből eredő kellemetlen érzését, fülük bedugulását. Nagyobb gyermekek számára a felszállás és landolás idején egy cukorka vagy egy kis csokoládé fogyasztása segíthet. A kézipoggyászba érdemes bekészíteni a gyermek néhány személyes holmiját, kabaláját, a kedvenc játékát, hogy az utazás alatt a kicsi biztonságban érezze magát. Kíséret nélkül csak 6 évnél idősebb gyermekek utazhatnak. Az egyedül utazó 6 és 11 éves gyerekeket utaskísérőre bízzák, aki végig kíséri és felügyeli a gyermekek utazását a szülőktől való elválástól egészen a kicsiket fogadó rokonokkal való találkozásig.
Krónikus betegek
Cukorbetegeknek a szükséges gyógyszer, inzulin beadásáról kell gondoskodniuk, de maga a repülés csak akkor ellenjavallt, ha kóma vagy súlyos hypoglykaemia veszélye fenyeget. Epekővel, vesekővel bajlódóknak figyelni kell arra, hogy megszokott görcsoldó gyógyszerük mindenképpen kéznél legyen, mert a gép mozgása, a gázok tágulása kiválthatja a görcsöket. Nekik is ajánlatos kerülni a repülés előtt a gázképző ételeket. Mivel az utastér száraz levegője szárítja a kötőhártyát, ezért a szembetegeknek fokozott elővigyázatosságra van szükségük. Retinavérzésben szenvedő beteg állapota rosszabbodhat a repülőút alatt. Akik retinaműtéten estek át, a műtét után legalább két hónapot várjanak a repüléssel.
