A vadállat-kereskedelem és állattenyésztés útján emberre átterjedő fertőzések veszélye valós, ezért érdemes lenne a jövőben nagyobb figyelmet szentelni az állatokkal történő interakcióinkra. Nagy hiba azonban azt gondolni, hogy csak az egzotikus állatfajok jelenthetnek kockázatot az emberek egészségére - hívta fel a figyelmet egyik cikkében a The Guardian.
Nem csak az egzotikus állatok veszélyesek
A nyugati világban könnyű abban a tévhitben élni, hogy az állatokról emberre átterjedő fertőzések csak tőlünk távoli tájakon, például Kínában fordulhatnak elő. Ráadásul a vadállatokra gondolva is inkább csak a messzi vidékek őshonos állatainak képei ugranak be a legtöbb embernek, pedig a boltban megvásárolt vadhús ugyanolyan veszélyeket rejthet - hangsúlyozta egy újonnan megjelent tanulmány vezető szerzője, Silviu Petrovan, aki egyben a vadon élő állatok szakértője is. Mint mondta, a vadon élő állatok tenyésztése és kereskedelme, valamint vadak élőhelyének felfedezése is rizikófaktort jelent.
A legveszélyesebb vírushordozók
Korábbi kutatások a rágcsálókat és a denevéreket nevezték a legveszélyesebb vírushordozóknak, egy friss tudományos munka szerint viszont inkább a patás állatoktól és a főemlősöktől kellene tartanunk a jövőbeli pandémiák tekintetében. A szakemberek több mint 800 emlősfajt és 226 zoonotikus - vagyis embert is megferőzni képes - vírust vizsgáltak meg, és azt látták, hogy a vadkereskedelemben elérhető emlősöknél igazán magas - 75 százalék - az emberre is potenciális veszélyt jelentő kórokozók előfordulási aránya. A veszélyességi lista második helyét - 63 százalékkal - a nem forgalmazott vadon élő emlősök, a harmadik helyet pedig - 51 százalékkal - a háziasított emlősök foglalják el.
Mit tehetnék a megelőzésért?
A cambridge-i kutatók összeállítottak egy listát. Ezen 161 olyan javaslatot fogalmaznak meg, amelyekkel jó eséllyel megakadályozható a vírusok állatról emberre való átterjedése, vagy legalább a kockázatot csökkenteni lehet. A legegyszerűbb megoldási ötletek közé tartozik például, hogy el kell különíteni egymástól a vadon élő állatokat és a háziállatokat, illetve az emberektől is távol kellene tartani a tenyésztett fajokat. Fontos lenne továbbá, hogy a vágóhidak dolgozóinak megfelelő védőfelszerelést biztosítsanak.
A szakértők ezek mellett olyan megelőzési módszereket is felírtak a listára, amelyeknek bevezetése már sokkal nehezebben oldható meg, részben azért, mert komoly költségekkel is járnának. Ide tartozik például az állategészségügy javítása és az állománysűrűség korlátozása, de az állati élelmiszerek fogyasztásának mérséklése is. Ezek közül talán a fogyasztói gondolkodásmód megváltoztatása lenne a legfontosabb az emberiség egészsége szempontjából, ám éppen ez az, ami a legnagyobb kihívás is egyben.