Egy friss kutatás szerint egy fájdalomcsillapítónál is hatásosabb, ha kutyánkat behívjuk magunk mellé, amikor valamilyen fájdalom gyötör bennünket. A fájdalomérzetre, ahogy más agyi reakcióra, számtalan tényező lehet hatással. Ezek közül az egyik barátaink, szeretteink jelenléte és támogatása. Mivel ma már sokan családtagként tekintenek a kutyákra, nem meglepő az eredmény, amelyre Heidi Mauersberger, a berlini Humboldt Egyetem pszichológiai tanszékének vezetője és csapata jutott - írja a Psychology Today.
A kutatócsoport két kísérletet végzett 124 egészséges nő részvételével. A krónikus fájdalommal küzdő vagy vényköteles gyógyszereket szedő személyeket kizárták a vizsgálatból, mivel a céljuk nem egy alternatív kezelési mód megtalálása volt. Azért csak nők vettek részt a vizsgálatban, mert eddigi kutatások alapján különbség van a nemek között a fájdalomra adott válaszreakciókban (a férfiak hajlamosak keménynek mutatni magukat, és hosszabb ideig tagadni a fájdalomérzetüket).
Az első kísérletbe csak azokat vonták be, akiknek volt kisállatuk. A nőknek először egyedül, majd egy barátjuk, végül a kutyájuk jelenlétében kellett elvégezniük a hidegnyomás-tesztet. Fontos megjegyezni, hogy nem volt fizikai interakció a barát vagy a kutya és a tesztelt személy között, csak egy szobában voltak.
Az eredmények alapján egy barát jelenléte segített a fájdalom elviselésében, de nem annyira, mint amennyire a kutyáé. Azok a résztvevők, akiket a kedvencük kísért, kevesebb fájdalomról számoltak be, és jobban tolerálták a hidegnyomás-teszt okozta kellemetlenségeket. Kevesebb fájdalmat kifejező arckifejezést mutattak, kevésbé érezték magukat tehetetlennek, valamint kevésbé intenzív fiziológiai reakciókat mutattak, amikor a kutyájuk a szobában volt.
A kutatókat az is érdekelte, hogy az eredményeket lehet-e terápiában alkalmazni, ezért egy második kísérletet is végeztek. A második vizsgálat felépítése ugyanaz volt, mint az elsőé, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem egy barát, hanem egy ismeretlen személy volt jelen a szobában. Őt úgy mutatták be, mint egy képzett munkatársat, akinek megengedték, hogy vigasztalja a szenvedő alanyt. Emellett azt is megengedték a résztvevőnek, hogy megsimogassa az általa nem ismert, terápiásnak mondott kutya fejét, amikor az állatot beengedték a szobába. Az eredmények gyakorlatilag megegyeztek az első vizsgálatéval: az, hogy még egy ember volt a szobában, csökkentette a fájdalomérzetet, de nem annyira, mint egy kutya.
Ebben vizsgálatban részt vettek olyanok is, akik nem voltak kutyatulajdonosok, de korábban minden vizsgált személyt kikérdeztek arról, hogyan éreznek az állatok iránt. Nem volt meglepő, hogy azok, akik pozitívabban viszonyultak a kutyákhoz, jobban tudták kezelni a fájdalomérzetet, amikor egy eb a szobában volt.
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
Hogyan lehetséges ez?
A feltételezések szerint az oxitocin nevű hormonban rejlik a magyarázat. Az oxitocint (amelyet az agyalapi mirigy termel) gyakran nevezik szerelemhormonnak vagy öleléshormonnak is. Tanulmányok kimutatták, hogy ez a hormon akkor szabadul fel, amikor barátainkkal és szeretteinkkel, valamint kutyáinkkal érintkezünk.
Egy kedvenc azért segíthet jobban megküzdeni a fájdalommal, mert az állatok sosem fogják elítélni a szenvedő embert. Utóbbi ugyanis tarthat attól, hogy egy másik ember szánalmat fog érezni iránta a reakciói miatt, vagy azon gondolkodik, hogy ő maga jobban tudná kezelni a fájdalmat egy ilyen helyzetben. Ezek az aggodalmak befolyásolhatják az oxitocin jótékony hatását. A tudósok szerint tehát a kutyák jelenléte által felszabadult oxitocin azért lehet hatásosabb a fájdalom megélésében és tolerálásban, mert közben félünk attól, hogy egy másik személy miket gondol rólunk.
Mauersberger szerint a kutatás a kutyák terápiás alkalmazásának új lehetőségeit tárhatja fel.
Legjobban: