Anyám szerint az arcom már kisebb lett
Ki lehet őszintébb életmódváltó gyermekével, mint egy drukkoló édesanya, aki ahol tud, segít. Így esett, hogy miután majd egy hétig nem találkoztuk, anyukám a múlt héten azzal fogadott, hogy "már tök jól látszik az életmódváltás, kisebb lett a fejed!"
Hogy erről magam is bizonyosságot nyerjek, elővettem a február 16-án, az első állapotfelmérésünkkor készült fotónkat, és mellé tettem az azóta készült szelfiket. Az utolsót e hét szerdán, március 21-én lőttem, melyen - ugyan más szögben tartom, de - tényleg olyan, mintha kisebb lenne a fejem. Nem?
A svédasztalos reggeli a pokol egyik bugyra
"Nyilvánvalóan kellemesebb a fűtött szobában átvészelni a kinti rossz időt, mint cipőt húzni és nekivágni a kilométereknek, ahogy egyértelműen édesebb néhány kocka tejcsokoládé is, mint egy szál nyers répa" - harmadik cikkében Sanyi így foglalta össze életmódváltásunkat övező hányattatásait, miután havat lapátolt és kiment az esőbe futni. Ezalatt én biztos, ami biztos, egy wellness hotelben rejtőztem el a szokatlan téli időjárás elől a márciusi hosszú hévégén. És ha már ott voltam, csaltam is kicsit.
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
Életmódváltóként ugyanis a svédasztalos reggeli a pokol egyik bugyra. Hiszen elég csak kikelni az ágyból, lemenni két emeletet lifttel, és egy valóságos kajakánaán tárul elénk. Ilyenkor persze jó érzéssel tölt el, hogy helyettünk végre valaki más ment el bevásárolni, megfőzte a kávét, felszeletelte a zöldséget, meghámozta a gyümölcsöket, elkészítette a tojást és a bacont, sütött gofrit, hozott müzlit és tejet, valamint összedobott négyféle majonézes salátát is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
De lássuk, mit választ ebben az esetben egy normális felnőtt emberi lény, és mit eszik egy életmódváltó:
Az volt a szerencse, hogy a vacsorát nem svédasztalos formában szolgálták fel, mert vélhetően akkor hunyt volna ki bennem örökre az életmódváltást tápláló tűz. Helyette félpanziós étlapról választhattam, így legalább megvolt az esélyem rá, hogy Bodon Judit , a Nosalty dietetikus szakértőjének ajánlásait valamelyest figyelembe vehessem.
Próbáltam a megfelelő fehérje-szénhidrát-zöldség tengelyen maradni, így ánizsos-mézes csirkemellet választottam gyökérpürével, sült endíviával és édesburgonya-korongokkal. Melyet, lemondván a száraz fehérborról, ásványvízzel kísértem. Ez tűnt ugyanis a legoptimálisabb választásnak:
Zöldségek, amelyek eddig nem is léteztek
Legutóbbi cikkemben nehezményeztem, hogy mivel fél kiló zöldséget kell elfogyasztanom naponta, ebből kifolyólag pedig minden étkezésembe kell, hogy kerüljön valami zöld, mostanra jóformán mindennek zöldségíze van . Ezért megfogadtam, hogy bővítem a repertoárom ezen a téren. Ennek eredményeképpen a héten megtudtam, mi az az endívia , és hogy néz ki a kötözősaláta/cézár/római saláta, ha nem előre elkészített cézársalátaként veszi meg az ember lánya. De valódi ízorgazmust éltem át akkor is, amikor kígyóuborka helyett egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik este csemegeuborkára váltottam.
Heti két edzés helyett négy?
Az edzőnk, Kiss Geri szerette volna az eddigi két edzést négyre emelni , de végül sikerült megegyeznem vele háromban. Túlléptem azon a félelmemen is, hogy bénának fognak gondolni az edzőteremben, amiért nem tudom, melyik gép hol van, és hogyan fogom ezeket használni. Azután, hogy segítséget kértem a teremedzőtől, és körvonalazódni látszott, miként tudom teljesíteni az edzéstervem , egyszer lezuhantam ugyan a lépcsőzőgépről, de szerintem azt nem látta olyan sok ember.
A kardió és a felsőtest után megkaptam a feladatokat a lábamra is, így megismerkedhettem a combfeszítő, -hajlító, -közelítő és -távolító gépekkel, illetve testem azon izomcsoportjaival, melyeket ezek az eszközök gyengéden stimulálnak. A kedvencem a lábtoló gép lett, ezért rögtön lőttünk is róla egy képet, amely könnyen készülhetett volna egy apás szülés kitolási szakaszában is. De mi csak combra és popsira edzettünk:
