Világszerte a népesség 8-16 százaléka küzd veseproblémákkal, egyben ez az egyik vezető halálok – írja a CNN. A cikk szerint dialízis segítségével az egészséges vesék méregtelenítő és folyadékkiválasztó funkcióját csupán 10-15 százalékban lehet pótolni, és az ilyen kezelésre szoruló betegek körében az ötéves túlélési arány alig 50 százalék körüli. Megoldást a szervátültetés jelenthetne, de ezt nehezíti, hogy az elhunyt személyek alig 3 ezreléke alkalmas arra, hogy vesedonorrá váljon, miközben csak az Egyesült Államokban 90 ezren (Magyarországon jelenleg közel ezren) várakoznak transzplantációra azért, mert vagy az egyik, vagy mindkét veséjük elégtelenül működik.
Több kutatás is zajlik a világban arra, hogy alternatívát találjanak az emberi donorszervek kiváltására, enyhítve így a ma sok beteg életét követelő szervhiányt. Ígéretes eredmények születtek eddig a xenotranszplantáció kapcsán, azaz amikor egy másik fajtól vett donorszervet ültetnek az emberi szervezetbe. Elsősorban sertésekkel folynak kísérletek, mert szerveik anatómiailag nagyon hasonlóak az emberi szervekhez. E területen ért el a közelmúltban nagy előrelépést egy, az amerikai eGenesis biotechnológiai cég szakemberei által vezetett kutatás, amelynek eredményei a Nature című tudományos folyóiratban jelentek meg.
Nagy előrelépés a xenotranszplantáció terén
A kutatócsoport Yucatán fajtájú sertésekkel dolgozott, mivel azok testtömege hasonló egy átlagos testalkatú amerikai nő testtömegéhez, illetve veséik mérete is közel azonos, mint az emberi veséké. A tudósok olyan genetikai módosításokat hajtottak végre az állatokon, amelyek nyomán veséik átültethetővé váltak más fajokba, valamint csökkent a beültetés utáni kilökődés kockázata. A donorszervek befogadói pedig majmok voltak.
Hasonló kísérletek a múltban is zajlottak már, amikor azonban ezek során sertésekből ültettek át vesét főemlősökbe, még ha előbbieket genetikailag módosították is, akkor is nagy dózisban kellett az immunrendszert elnyomó, úgynevezett immunszupresszáns gyógyszereket adni a majmoknak a kilökődés megelőzése érdekében. Emiatt ezeket a kísérleteket nem lehetett humán kísérleti programokként folytatni. Az eGenesis szakemberei éppen ezen a téren értek el azonban áttörést: összesen három kritikus fontosságú gént módosítva elérték, hogy a transzplantációt követően csak olyan mértékű immunszupresszióra legyen szükség a kísérleti majmoknál, amely az ember számára is tolerálható, illetve hasonló, mint a hagyományos szervátültetések során alkalmazott kezelés.
A kísérletben összesen húsz majom szervezetébe ültettek sertésvesét, ugyanakkor nem minden szerv hordozta mind a három említett génmódosítást. Azok a majmok, amelyek ez utóbbi szerveket kapták, legfeljebb 50 napig élték túl a beavatkozást. Azok viszont, amelyek donorszervében mindhárom módosítás kombinációja jelen volt, sokkal tovább életben maradtak: öt állat több mint évet, egy pedig több mint két évet élt még. A kutatók által végzett tesztek arról tanúskodtak, hogy egyetlen beültetett vese közel olyan jól funkcionált, mint a majmok eredeti vesepárja. Dr. Mike Curtis, az eGenesis elnöke a CNN-nek nyilatkozva elmondta, jelenleg az amerikai gyógyszerfelügyeleti hatósággal (FDA) együttműködve azon dolgoznak, hogy az elkövetkező hónapokban megalapozzák a humán klinikai kísérleteket módszerükkel.
Ez is érdekelhet
Mint azt korábban megírtuk, idén nyáron a New York-i Egyetem Langone Health orvosi központjának kutatói egy mesterségesen életben tartott, agyhalott férfi szervezetébe ültettek be kísérleti céllal genetikailag módosított sertésvesét. A szerv ezután két hónapon keresztül megfelelően látta el a feladat, mígnem az előzetes terveknek megfelelően lekapcsolták az elhunytat a gépekről. Szeptember végén pedig a Marylandi Egyetem orvosi központjában a világon második alkalommal hajtottak végre sikeres szívbeültetést sertésből nyert donorszervvel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
