Az emberhez hasonlóan a majmok is kommunikálnak egymással, mielőtt elkezdenek vagy befejeznek egy közös tevékenységet - állapították meg svájci és brit kutatók. Ez a fajta kommunikáció mindeddig csak az ember esetében volt ismert.
A majmok is udvariasak lennének?
Az emberek világában udvariatlannak számít elbúcsúzás nélkül befejezni egy beszélgetést, vagy egymás köszöntése nélkül elkezdeni egy közös feladatot. A Neuchateli Egyetem és a Durhami Egyetem kutatói Raphaela Heesen biológus vezetésével hasonló magatartást figyeltek meg az állatkertben tartott bonobóknál és más csimpánzfajoknál is. A kutatók elemezték, hogy mi történik, mielőtt és miután az állatok kölcsönösen tetvetlenítik a bundájukat vagy együtt játszanak. A bonobók az esetek 90, a csimpánzok pedig az esetek 70 százalékában adtak le célzott jelzéseket, mielőtt közös tevékenységbe fogtak volna. A közös játék és a bundagondozás utáni kommunikáció - mint amilyen az érintés, a kézfogás vagy a kölcsönös szembenézés - ennél is markánsabb volt.
Közeli ismerőseikkel is úgy viselkednek, mint mi
Az is kiderült, hogy érdekes módon a bonobók gyengébb jelzéseket küldtek, amikor partnerük egy hozzájuk társadalmilag közelebb álló csoport tagja volt. Ez hasonló ahhoz a magatartáshoz, mint amelyet embereknél társasági etikettnek vagy udvariasságnak tartunk. "Ha az ember egy jóbaráttal lép interakcióba, sokkal kisebb valószínűséggel törődik az udvarias kommunikációval" - írja a tanulmányban Raphaela Heesen. A kutatók szerint a bonobók és csimpánzok körében megfigyelt kommunikáció segíthet jobban megérteni a kölcsönös elkötelezettség eredetét és evolúcióját az emberek esetében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az orángutánokról is kiderült egy érdekes dolog
Ez is érdekelhet
Egy másik kutatás szintén a majmok viselkedését vizsgálta, a német kutatók azonban az orangutánok eszközhasználati szokásaira fókuszáltak. A Tübingeni Egyetem szakemberei azt állapították meg, hogy az orangutánok nem ellesik egymástól, hanem saját maguk jönnek rá, hogyan tudják a természetből vett "kalapáccsal" feltörni a dióféléket. A diófélék valamilyen tárggyal való feltörése egyébként az egyik legösszetettebb eszközhasználati magatartásforma az állatvilágban. A vadonban eddig csupán a csimpánzoknál, a csuklyás majmoknál és a makákóknál figyelték meg a gyakorlatot.
