A szervezet egyik önvédelmi mechanizmusa, hogy ha valami rést üt a pajzson - vagyis megsérül a bőr, illetve a véredények -, és a seb vérezni kezd, akkor igyekszik minél gyorsabban lezárni a támadási felületet a véráramba igyekvő kórokozók elől. Ilyenkor vérlemezkéket küld a baleset helyszínére, amelyek a levegővel érintkezve szétesnek, hogy aztán alvadékká álljanak össze. Ez felfogja a vérzést, és amikor megszárad, létrejön a var, amely lezárja a sebet a külvilág elől - írja az index.hu .
A var körül a bőr gyakran kezd el viszketni is, aminek oka, hogy a szervezet a seb külső lezárása után hozzálát a sérült véredények kijavításához és új szövettel növeszti be a rést. Ehhez pedig hisztamint termel, amely a hajszálerek kitágításával fokozza a vérkeringést az adott területen, hogy a vérárammal gyorsabban tudja odaszállítani a gyógyuláshoz szükséges anyagokat. A hisztamin viszont a viszketést érzékelő receptorokat is aktiválja, amelyeket ráadásul a növekvő szövetek is irritálnak, ahogy húzzák össze a bőrt a seb fölött. Ezek a receptorok aztán jelzik az agynak, hogy igen gyorsan mozgósítania kellene az irritáció csillapítására alkalmas testrészt - vagyis a vakarást végző ujjakat.
És bár gyakran önkéntelenül is odakapunk a viszkető sebhez, érdemes megpróbálni visszafogni magunkat, mert a varr kikaparásával újraindul a vérzés, és az egész folyamat kezdődhet elölről.
Legjobban: