Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) korábban nyilvánosságra hozott jelentése szerint nagyjából egy évtizedünk maradt, hogy a Föld klímájának védelme érdekében hathatós intézkedések történjenek. Ahhoz ugyanis, hogy a globális felmelegedés mértéke 2100-ig ne haladja meg az 1,5 Celsius fokot, 2030-ig 45 százalékkal csökkentenünk kellene a károsanyag-kibocsátásunkat. És bár szakértők szerint a cél nem elérhetetlen, az eredményekhez azonnali cselekvésre lenne szükség: olyan átalakulásra, amelynek a társadalom és a gazdaság szinte minden területét érintenie kellene. Rodics Katalin biológust, a Greenpeace agrárkampány felelősét arról kérdeztük, hogy egy átlagember a mindennapokban miként tud hozzájárulni ehhez a célhoz.
Ki kell lépni a komfortzónánkból
Ha valóban tenni akarunk valamit a globális katasztrófa mérséklése érdekében, ahhoz változtatni kell jól megszokott, kényelmes életünkön - magyarán ki kellene lépni a komfortzónánkból. Valójában azonban nincs is szó holmi teljesíthetetlen feladatokról: ha hétköznapjaink két fontos szegmensében akár csak apróbb változtatásokat eszközölnénk, azzal már hozzá tudnánk járulni a klímaváltozás okozta károk mérsékléséhez.
Újra kell gondolni az étrendünket
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár a mainstream média csak nem rég kezdte el feszegetni a témát, a tudományos élet már évek óta figyelmeztet rá, hogy az emberiség jelenlegi élelmezési rendszere fenntarthatatlan. A klímaváltozás egyik legfőbb okozója ugyanis nem más, mint az emberek mértéktelen hús- és tejtermékfogyasztása.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének felmérése (FAO) már a kétezres évek elején is kimutatta , hogy a nagyüzemi állattenyésztés - a hús és a tejipar - nagyobb mértékben járul hozzá a Föld légkörének melegedéséhez, mint a gépjármű-közlekedés. Azóta pedig sorra születnek a hasonló eredményt hozó kutatások: a FAO nagyjából minden évben rámutat arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából az állattenyésztés stabilan 18 százalékkal veszi ki a részét, miközben a WorldWatch kutatói ennél is drámaibb helyzetről beszélnek. Szerintük a FAO eredményből sok komponens hiányzik, ezért ők úgy vélik, az éves üvegházhatást okozó gázok kibocsátásából a nagyüzemi, ipari állattartás 51 százalékkal részesül.
A Greenpeace 2018-as jelentése is arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem fékezzük meg a jelenleg uralkodó fogyasztási és termelési tendenciákat, akkor a következő évtizedekben már valóban a mezőgazdaság fogja adni a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 52 százalékát - amelynek 70 százaléka a hús- és tejiparból fog származni. De a Greenpeace jelentése arra is rávilágít, hogy 1970 óta megháromszorozódott a Földön élő haszonállatok száma, a vadon élő állatok felét azonban gyakorlatilag már elvesztettük. Ráadásul pedig, miközben egymilliárd ember jelenleg is éhezik, a mezőgazdasági területeink 75 százalékán a haszonállatoknak termelünk takarmányt.
"Mindig óriási vitát generál, amikor ezeket az információkat megosztjuk. Sokan nem akarják elhinni, amit a kutatások is bizonyítottak már, és azzal érvelnek, hogy ne szóljunk bele abba, hogy mit esznek. Pedig látni kellene, hogy ez már nem egyéni döntés és probléma. A húsevés és a nagyüzemi mezőgazdaság jelenti jelenleg az egyik legnagyobb veszélyt" - magyarázza Rodics Katalin.
Mindezzel azonban a szakember sem azt mondja, hogy egyik napról a másikra mindenkinek kötelezően növényi étrendre kellene váltania. Nem kell feltétlenül ilyen drasztikusnak tűnő lépést megtenni, de alapvető feladatunk lenne, hogy változtassunk az eddigi étrendünkön, és lecsökkentsük a hús- és tejtermékfogyasztásunkat. A szakértő szerint már azzal is sokat tehetnénk, ha hetente legalább két húsmentes napot tartanának, persze a legjobb az lenne, ha csupán egy napot hagynánk meg egy héten a húsok élvezetének. Rodics azt is hozzáteszi, hogy a kevesebb állati eredetű termék mellett sokkal több ökológiai gazdálkodásból származó zöldséget és gyümölcsöt kellene fogyasztanunk.
A legszennyezőbb közlekedés: a repülés
Az élelmiszeripar mellett a másik legszennyezőbb szektor a közlekedés (ebbe beletartozik a személy és tehergépjármű-forgalom, szárazföldön, levegőben és vízen). Ezt talán magyarázni sem kell annyira, hiszen az gépjárművek károsanyag-kibocsátásának problémájáról már régóta nyílt diskurzus folyik. Az egyik legszennyezőbb közlekedési mód pedig a repülés. A repülés környezetkárosító hatását igen jól szemlélteti egy 2016-os, a Science című szaklapban megjelent tanulmány . Két kutató - Dirk Notz és Julienne Stroeve - közvetlen kapcsolatot mutatott ki a repülőgépek által kibocsátott szén-dioxid és az északi-sarki jégtakaró olvadása között. Arra az eredményre jutottak, hogy egyetlen, Európából New Yorkba tartó repülő annyi szén-dioxidot bocsát ki, ami három négyzetméternyi északi sarki jeget olvaszt el.
A légi közlekedés tehát bizonyítottan rendkívül káros, mégis, a turizmus dinamikus fejődése miatt az emberek egyre többet és egyre távolibb tájakra repülnek. A fapados repülőtársaságok szinte potom pénzért árulják jegyeiket, így a repülés nem luxus többé: egy Európán belüli utazás kevesebből is kijöhet, mint idehaza egy 200 km-es vonatút. Ez az olcsóság meg is látszik a számokon: egyes felmérések szerint a légi közlekedés forgalma globális szinten csak 2003 óta több mint kétszeresére nőtt.
És ha a repülés nem terhelné meg már így is eléggé a környezetet, van egy olyan utazási forma, ami még ennél is károsabb. Vizsgálatok szerint még a leghatékonyabban működő óceánjárók kibocsátása is 3-4-szerese a repülőkének egy főre vetítve. Ezeken a többemeletes szórakoztató-komplexumokon utazni ráadásul az egészségünk szempontjából sem túl szerencsés. Egy kutatás szerint az óceánjárókon olyan rossz a levegő minősége, mint a világ legszennyezettebb városaiban, például Pekingben.
Mindez pedig egy meglehetősen ambivalens helyzetet szül. Egyrészt, a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb a veszély, hogy a Föld számos csodája hamarosan az enyészeté lesz, tehát most kellene még látnunk őket, amíg lehetőségünk van rá. Másrészt, a kutatások adatait látva nyilvánvaló, hogy mi magunk fogjuk felgyorsítani ezt a folyamatot, ha nem vagyunk hajlandóak változtatni utazási szokásainkon. Hogy mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?
A szakértők szerint nem kell teljes mértékben lemondani az utazásról ahhoz, hogy jelentősen csökkenteni tudjuk a károsanyag-kibocsátásunkat. Az otthonmaradás helyett arra kellene tudatosan odafigyelnünk, hogy milyen gyakran, hova és mivel utazunk. Míg ugyanis a repülő az egyik legszennyezőbb választás, addig például a vonat sokkal környezetbarátibb megoldás lehet.
A témában Rodics Katalin azt tanácsolja, hogy utazásunk előtt mindig mérlegeljünk és az előttünk álló távolsághoz mérten válasszuk ki a közlekedési eszközünket. Magyarán, ha lehet, akkor természetesen menjünk gyalog vagy biciklivel, ha ez nem lehetséges, akkor döntsünk a tömegközlekedés mellett, hosszabb távra pedig véleménye szerint is a vasút a legoptimálisabb választás.
