A műanyagok nem bomlanak le a környezetben, csupán egyre kisebb darabokra - úgynevezett mikroműanyagokra - esnek szét. Ezek azonban a belélegzett levegővel, a táplálékkal, az ásványvízzel és az ivóvízzel is bekerülhetnek az emberi szervezetbe, ahol később akár egészségügyi problémát is okozhatnak - emelték ki a szakértők.
Mindenhol ott vannak
A mikroműanyagok, vagyis az 5 milliméternél apróbb műanyagszemcsék ma már szinte mindenhol megtalálhatóak a természetben, így például a sarki jégtáblák alatt vagy az esővízben. De jelen vannak a kagylófélékben, a sörben, az ásványvízben és az ivóvízben is. Olyan széles körű a környezet műanyag-szennyezettsége, hogy szervezetbe jutásuk szinte elkerülhetetlen.
Egészségügyi hatásukról még kevés adat áll rendelkezésre, de pontenciálisan károsíthatják a bélnyálkahártyát, felületükön kórokozókat köthetnek meg, valamint szerves mikroszennyezők forrásai is lehetnek - vélik a kutatók. Ezek közül a perzisztens, nehezen lebomló szerves szennyezőanyagok (POP-k) okoznak különösen komoly aggodalmat, amelyek jellemzően zsírban jól oldódó anyagok, így könnyedén átjutnak az élő szervezetek membránján.
Hatékonyabb szennyvíztiszítók kellenek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az NKE Víztudományi Karán zajló, szerves mikroszennyezőkkel és mikroműanyagokkal kapcsolatos tudományos munka elsősorban a szennyvíztisztítókban előforduló szerves mikroszennyezőkre fókuszál. Knisz Judit, a kar kutatója úgy véli, minden olyan kutatásra szükség van, amely elősegíti ezen anyagok lebontását, környezetbe jutásuk megakadályozását, valamint a megfelelő szabályozások kialakítását.
Ez is érdekelhet
A szennyezés megállításának egyik megoldása lehet például a szennyvíztisztítók hatékonyságának növelése. A jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák többsége ugyanis nem képes hatékonyan eltávolítani a mikroszennyezők nagy részét, így azok a felszíni vizekbe, folyókba, tavakba és part menti vizekbe kerülnek - közölte Knisz Judit. A jelenséggel már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozott , amely további kutatásokra ösztönzi a szakembereket.
Legjobban: