Közel sem ritka probléma az inzulinrezisztencia (IR), sőt, becslések szerint százezres nagyságrendű lehet az érintettek száma Magyarországon. A lehetséges tünetek sora meglehetősen sokszínű, kezdve az elhízástól a nagyobb volumenű szénhidrátbevitelt követő fáradtságig és dekoncentráltságig, illetve a kimaradt étkezések nyomán fellépő neurológiai panaszokig , mint a remegés, ingerlékenység, feszültség, továbbá nők esetében a menstruációs zavarokig. Az elhízással különösen szoros kapcsolatban áll az inzulinrezisztencia. A magas inzulinszintek ugyanis fokozott energiatárolásra sarkallják a szervezetet, azaz növekedni fog a zsírszövetállomány. A felszaporodó zsírszövet ezzel egyidejűleg súlyosbítja az inzulinrezisztenciát, így hamar egy ördögi kör alakul ki. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag jelentős súlytöbblet mellett alakulhat ki IR, de ezzel együtt is ez egy jól ismert kockázati tényező.
"Talán kevésbé van benne a köztudatban, hogy milyen sok cukorbeteg él Magyarországon. Túlnyomó többségük 2-es típusú cukorbeteg, a betegségük kialakulásában pedig az inzulinrezisztencia az egyik legfontosabb lépés. Ez évekig, évtizedekig fennállhat, amikor még visszafordítható . Ha viszont már kialakul a cukorbetegséget, akkor nincs visszaút. Amennyiben az inzulintermelő sejtek egyszer elpusztultak, többé nem nőnek vissza" - mondta el megkeresésünkre dr. Mutnéfalvy Zoltán belgyógyász, endokrinológus szakorvos. "Ez egy diabéteszt megelőző állapot. Ha nem teszünk ellene semmit, hosszú távon a hasnyálmirigy béta-sejtjei kimerülnek, amiből előbb prediabétesz, végül pedig 2-es típusú cukorbetegség alakul ki. Az inzulinrezisztencia felismerése éppen azért nagyon fontos, mert ebben az állapotban még vissza lehet fordítani. Bár maga az inzulinrezisztencia nem szűnik meg, ha azonban a páciens életmódot vált, akkor teljesen egészségesen élheti tovább az életét" - ezt már dr. Porochnavecz Marietta belgyógyász, diabetológus szakorvos fejtette ki lapunknak.
Összességében mindketten egyetértettek abban, hogy mindenki számára javasolt, hogy szakemberrel konzultálva ellenőriztesse laborértékeit, aki bármilyen IR-gyanús panaszt tapasztal. Az állapot fennállását terheléses vércukorvizsgálat ( OGTT ) segítségével lehet kizárni vagy igazolni, amelynek során nemcsak a vércukor-, hanem az inzulinértékek alakulását is vizsgálni kell. Ennek oka, hogy IR esetén a szervezet még képes lehet teljes mértékben kompenzálni a zavart, azaz a vércukorszint a normál tartományban maradhat, miközben az inzulintermelés már emelkedetté vált.
"Sokan gondolják azt, hogy az IR egy divatbetegség"
A cukorbetegség előszobájaként is ismert inzulinrezisztenciát Magyarországon is rengeteg embernél diagnosztizálják. Érintettekkel beszélgettünk arról, hogyan ismerték fel a betegséget annak ellenére, hogy az rendszerint nem mutat semmilyen jellegzetes tünetet.
"Az inzulinrezisztencia olyan, mint a világos bőr"
Az inzulinrezisztencia jelenleg nem gyógyítható, de tünetei visszafejlődnek az egészséges életmódra való átállás, illetve szükség esetén a gyógyszeres kezelés hatására. Mindez azt is jelenti, hogy a tünetek újra visszajöhetnek, ha a páciens "elhagyja magát".
Kivizsgáltatnám magam, de hova forduljak?
Így, az eddig elhangzottak alapján hamar rájöttem, hogy önmagamnál keresve sem találhatnék alkalmasabb jelöltet egy inzulinrezisztencia-vizsgálatra, illetve annak kipróbálására, hogy utána részletesen beszámoljak tapasztalataimról. Egyfelől a járvány miatt megváltozott élethelyzetben tagadhatatlanul felszaladt rám jó pár kilogramm súlyfelesleg, mondhatni, karanténpocakot növesztettem. A testtömegindexem az elhízás határát jelölő 30-as érték körül áll, így az inzulinrezisztencia kockázata esetemben is fennáll. Másfelől a terheléses cukorvizsgálatról számos negatív élmény kering a közbeszédben, elsősorban arról, mennyire émelyítő és rossz érzés meginni a vizsgálathoz használt cukros oldatot. Személyes élményem ezzel nem volt még korábban, így tehát teljesen elfogulatlan ítészként foghattam bele egy - mint utóbb kiderült - nagyon tanulságos és realisztikus kísérletbe.
Szerettem volna előzetesen tájékozódni, ezért több orvos véleményét is kikértem a témában. A kérdéseimre kapott válaszokból hamar kiderült, hogy bár szakorvosok az állami egészségügyi ellátás keretében is kérhetnek számomra inzulinvizsgálatot tb-támogatott formában, ez azonban sokkal inkább az elmélet, mintsem a mindennapi gyakorlat szintjén áll. Tömören arról van ugyanis szó, hogy a túlterhelt ellátórendszerben, illetve a hosszas várólisták tükrében nincs igazán kapacitás arra, hogy lényegében panaszmentes páciensként időt és humán erőforrást vegyek el a valódi betegek ellátása elől. Kétségtelen ugyanis, hogy nem hasonlítható össze az IR-re hajlamosító elhízásom problémája azzal, mint amikor valaki diagnosztizált cukorbetegként szeretne diabetológus kezelőorvosával konzultálni.
Társadalombiztosítás ide vagy oda, fogtam tehát magam, és felkerestem az egyik legnagyobb hazai magánszolgáltatót a laborvizsgálatok terén. Egy dizájnosabb asztali lámpa áráért cserébe modern és hatékony ügyintézést, rendkívül kedves hozzáállást, valamint két héten belüli időpontot kaptam egy komplex IR-vizsgálatra, mindezt ráadásul Budapest egy tömegközlekedési szempontból is frekventált helyszínén, egy általam választott vérvételi helyen.
A cukros lötty mítosza
A terheléses vércukorvizsgálat éhgyomorra történik. Kezdésként vérmintát vesznek a pácienstől, majd miután elfogyasztott egy pohár cukros oldatot, 60 és 120 perc elteltével megismétlik a vérvételt. Ezekből a mintákból határozzák meg a laboratóriumban a vércukorszint és az inzulinszint változását a bevitt cukor hatására. Ami a terhelő tényezőt illeti, az oldat 300 milliliter vízben feloldott 75 gramm cukorból áll, amelyet legfeljebb 5 perc lefolyása alatt kell meginni. Vannak, akik rosszul lesznek tőle, ami érthető is, hiszen aligha erre a szirupra vágyik bárki kora reggel, aki előtte legalább 12 órán keresztül semmit sem ehetett.
Mindazonáltal saját tapasztalatból mondhatom, talán túlzóak az ezzel kapcsolatos általános félelmek a köztudatban. Igen, az oldat édes volt, az utóíze pedig az elkövetkező két órában valóban nem kellemes. Érdemes azonban belegondolni abba, hogy 100 milliliterjében körülbelül 21,5 gramm cukortartalom rejlik, míg az egyik legnépszerűbb kólamárka terméke 100 milliliterenként 11,2 gramm cukrot vonultat fel. Nem olyan hatalmas a különbség, a kólafogyasztással ráadásul sokan nem állnak meg 3 deciliternél egy-egy alkalommal.
A 120. perces vérvételnél megkérdeztem az asszisztenst, van-e valamilyen ördöngös tanácsa arra, mit érdemes enni a vizsgálat után. Aligha meglepő módon azt a választ kaptam, hogy leginkább semmi cukrosat - hadd pihenjenek egy keveset a béta-sejtjeim a kimerítő edzés után. Nem mintha egy kicsit is vágytam volna abban a pillanatban akár egy szelet csokoládéra. Egyébként sem vagyok édesszájú.
Inzulinrezisztens vagyok, mit csináljak?
A magánlabor a vizsgálati eredményeket három munkanapon belülre ígérte, de végül ennyit sem kellett várnom, már aznap este megkaptam a leletemet e-mailben. Fél szememet becsukva nyitottam meg a dokumentumot, azonban ez sem segített a végeredményen. A vércukorértékeim szépen a normál tartományon belül mozogtak, ellenben az inzulinszintem nagyon magasra szökött, és a HOMA-indexem - az inzulin- és vércukorértékekből számított arány - sem mutatott túl jó értéket. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a háziorvosom végtelenül lelkiismeretesen, a modern kommunikációs csatornákban rejlő lehetőségeket is kiaknázva látja el a praxisához tartozó pácienseket. Így aztán rövid időn belül válaszolt, miután elküldtem neki e-mailben a leletet, megerősítve, hogy az értékeim bizony inzulinrezisztenciát igazolnak. Egyszersmind nem hagyott kétséget afelől sem, amit egyébként is régóta ismételgetek magamban: változtatnom kell az életmódomon, kezdve a fizikai inaktivitással.
Az inzulinrezisztencia elsődleges kezelési módja ugyanis életmódbeli tényezőkre épül. "Diéta és mozgás. Mindkettő szükség van" - hangsúlyozta Porochnavecz doktornő. " A diéta kapcsán a fehér liszteket, fehér kenyereket és natív cukrokat javasolt elhagyni. Fontos továbbá a rendszeresség: igyekezzen napi négy-ötször étkezni, és az sem mindegy, melyik étkezés alkalmával milyen szénhidrátokat fogyaszt a páciens. Általában véve a gyorsan felszívódó szénhidrátok közé tartoznak a tejfélék és a gyümölcsök, amelyek elsősorban tízóraira és uzsonnára fogyaszthatóak. Reggelire és vacsorára lassan felszívódó szénhidrátokra van szükség, tehát például teljes kiőrlésű kenyérre vagy zsemlére" - foglalta össze a diabetológus.
Mutnéfalvy doktor arra is felhívta a figyelmet, hogy egyfelől rendkívül fontos a normál testsúly elérése az IR kezelése során, másfelől éppen az anyagcserezavar okán ez sokszor nem könnyű feladat. Mivel a szervezet ilyenkor igyekszik minden felesleges energiát azonnal elraktározni, ezért nehezebb elindítani a fogyást. Mindaddig azonban, amíg a táplálkozással bevitt energia mennyisége elmarad az alapanyagcsere révén és a mozgással leadott energiamennyiségtől, mindenképpen fogyni fogunk.
A folyamat kezdetén szükség lehet gyógyszeres segítségre akár inzulinérzékenységet javító, akár fogyasztószerekkel, de - ahogy az endokrinológus kiemelte - "inzulinrezisztencia mellett sem lehetetlen küldetés fogyni". Kitért rá, az étkezésben napi kalória- és szénhidrátlimitet kell bevezetni, és nem lehet megkerülni a rendszeres testmozgást sem. A szakember szerint heti ötször 45 perc kardiómozgásnak már megfelelő hatása van az anyagcserére. Ez lehet például kerékpár, szobakerékpár, elliptikus tréner, kocogás, enyhébb túlsúly esetén futás egyaránt.
Legjobban: