A magas vérnyomás kialakulása, felderítése
A magas vérnyomásban szenvedő cukorbetegek 10%-a 1-es típusú cukorbeteg, 90%-a 2-es típusú. Az 1-es típusú cukorbetegeknél a magas vérnyomást elsősorban a cukorbetegség okozta vesekárosodás alakítja ki.
A másik típusnál a sejtek inzulinnal szembeni rezisztenciája áll a háttérben, mely az elhízás elősegítésén, a zsíranyagcsere felborulásán túl az erek ellazulási képességét is rontja, ami megnövekedett ellenállást eredményez, ezáltal az erekben megnő a nyomás, amit emelkedett vérnyomásként észlelünk.
Tekintettel a felgyorsult érelmeszesedési hajlamra, a cukorbeteg, magas vérnyomásban szenvedőket az orvos sokkal intenzívebben kezeli, mint azokat a magas vérnyomásosokat, akiknél a cukor-anyagcsere zavara nem áll fenn. Ennek megfelelően a biztonságos vérnyomás érték nem 140/90 Hgmm, hanem kevesebb, 130/80 Hgmm.
Mindezeket figyelembe véve rendkívül fontos a rendszeres vérnyomás-kontroll, hogy a kialakult magas vérnyomást minél hamarabb fel lehessen fedezni, és hatékonyan kezelni.
Inzulinkezelés és elhízás-veszély, avagy a nem gyógyszeres terápia
A nem gyógyszeres kezelésnek elsősorban a testsúlyfelesleggel rendelkező 2-es típusú cukorbetegek vagy metabolikus szindrómában szenvedők esetén van nagy jelentősége. Az alapvető étrendi, életmódbeli előírások betartása (a túlsúly mérséklése, rendszeres fizikai terhelés beiktatása, sófogyasztás csökkentése, alkoholbevitel mérséklése, dohányzás abbahagyása) nem csak a vércukor-, hanem a vérnyomásértékek alakulása szempontjából is előnyös.
Ahhoz, hogy testsúlyunk csökkenjen, kevesebb kalóriát kell fogyasztani, mint amennyit elégetünk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hirtelen, szigorú kalóriamegvonás a leghatékonyabb fogyókúra. Egészségesebb a hosszabb ideig tartó folyamatos fogyás, mely heti ˝-1 kg súlycsökkentést jelent. Ezt 500 kalória/nap tápanyagbevitel-csökkentéssel és a fizikai aktivitás növelésével lehet elérni.
Sajnos az inzulinnal kezelt cukorbetegek különösen ki vannak téve az elhízás veszélyének, hiszen az ő vérükben a bázis inzulinok jóvoltából folyamatosan jelen van valamennyi inzulin, ami fokozott éhségérzetet eredményez.
Törekedni kell arra, hogy a sóbevitel ne haladja meg a napi 6 gramm mennyiséget, ami kb. 2400 mg nátrium-bevitelt jelent. Ez nagyjából egy teáskanál asztali só mennyisége naponta. Bár ez elsőre nagyon soknak tűnik, nem árt a figyelem! Az összes elfogyasztott só számít, származzon akár ételből, akár italból. A különböző tartósítószereken és italokban, tartós élelmiszerekben sok hozzáadott konzerválószer, só található. Meg kell tanítani ízlelőbimbóinkat a kevésbé sós ízek élvezetére, hogy ne vágyjon folyton a túlzott sóbevitelre.
Táplálék-kiegészítők cukorbetegeknek?
Ejtsünk most néhány szót a táplálék-kiegészítőkről magas vérnyomásos cukorbetegek esetében:
Kálium: A magas kálium-tartalmú ételek segíthetnek megelőzni a magas vérnyomás kialakulását. Ön valószínűleg elegendő káliumot fogyaszt, ezért külön káliumpótlás nem szükséges. A sok gyümölcs zöldség, tejtermék és hal jó káliumforrás.
Kalcium: Az alacsony kalcium-bevitel hajlamosíthat a magas vérnyomás kialakulására. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy a kalcium tabletták szedésével megelőzhetjük kialakulását. Ugyanakkor meg kell győződnünk arról, hogy a szükséges mennyiségű kalciumot (800-1200 mg) magunkhoz vesszük. Várandós és szoptató anyukáknak ennél többre is szükségük van. Az alacsony zsírtartalmú tejtermékek jó kalciumforrások, mert ezekben általában több a kalcium, mint a magas zsírtartalmú társaikban.
Magnézium: Az alacsony magnézium-tartalmú diéta emeli a vérnyomást. Egészséges táplálkozással kellő mennyiségű magnéziumot veszünk magunkhoz. Sok magnézium van a teljes kiőrlésű gabonákban, a zöld leveles zöldségekben, dióban, különböző magvakban, száraz borsóban és babban.
Halolaj: Omega-3-zsírsavakat tartalmaz különösen a zsírosabb halak húsa, mint például a makréla és lazac. A halolaj kapszula szedése nem egyértelműen javasolt, hiszen a túlzottan nagy adagban fogyasztott olajoknak kellemetlen mellékhatásai lehetnek. A tabletták zsír- és kalória-tartalma is magas. Természetesen a legtöbb hal, ha nem olajban sütik, vagy nem tartalmaz sok hozzáadott zsiradékot, telített zsírsavakban és kalóriában szegény, ezért gyakori fogyasztása javasolt.
Gyógyszeres kezelés
Azonban minél kifejezettebb a kockázat, annál inkább azonnali gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelést is kell indítani az életmódbeli-étrendi tanácsok adása mellett.
Számos adat támasztja alá, hogy cukorbetegeknél kombinációban adott vérnyomáscsökkentőkkel lehet csak ideális értékeket elérni, tehát a leggyakrabban egy gyógyszer nem elég. Bár a gyógyszerhatóanyagok nevei messze nem hétköznapi szókincsünk részei, még a tájékozott (cukor)betegek esetében sem, úgy gondoljuk, hogy azoknak, akik szedik őket, ismerniük kell őket. Részletesen a magasvérnyomás betegség témakörében is lehet róluk olvasni, itt álljon csak egy lényegretörő felsorolás, ami azért segít a hatások, mellékhatások kapcsán az eligazodásban.
Az ACE-gátlók (enalapril, perindopril, ramipril, quinapril, lisinopril stb.) - cukorbetegség okozta vesekárosodás, ismert szív-érrendszeri szövődmények esetén kötelezően választandók. Mellékhatásként viszonylag gyakran jelentkezhet száraz köhögés. Az Angiotenzin-II-receptor-blokkoló szerek (ARB-k) (losartan, irbesartan, candesartan, valsartan, telmisartan stb.) - szintén a cukorbetegség talaján kialakult veseérintettség esetén ajánlott szerek, azonban nincs adat arra nézve, hogy az ACE-gátlókhoz viszonyítva többlet-előnnyel rendelkeznének. Az ARB-k és az ACE-gátlók egymással helyettesíthetők. Az ARB-k a legkevesebb mellékhatással rendelkező szerek, ACE-gátló okozta mellékhatás (köhögés) esetén is jól alkalmazhatók. A béta-blokkolók (metoprolol, bisoprolol, nebivolol, atenolol, carvediolol, stb.) - különösen ismert szívkoszorúér szűkületben, ill. szívelégtelenségben javasolt szerek.
Ez is érdekelhet
Cukorbetegeknél anyagcsere tekintetében az alfa1-receptorblokkoló hatással is rendelkező carvedilol előnyösebbnek tűnik. A béta blokkolók veszélye, hogy a kritikushoz közeli, alacsony vércukorszint tüneteit elfedhetik. A kálcium-antagonista szerek (amlodipin, felodipin, nifedipine, lacidipne, verapamil stb.) - elsősorban kombinációs kezelés céljaira alkalmasak. A vízhajtók - az alacsony dózisú, tiazid-típusú diuretikumok elsősorban kombinációban hasznosíthatók. Azonban a cukoranyagcsere szempontjából kedvezőbb hatása miatt az indapamid előnyben részesítendő. Az. ún. kacs-diuretikumok (furosemid, etakrin sav, stb.) jól használhatók előrehaladott veseszövődmény kezelésekor. Az alfa-1-adrenerg-blokkoló szerek (prazosin, doxazosin, stb.) metabolikus szindróma talaján fejlődő magasvérnyomás kezelésében hasznosíthatók jól. Az imidazolin-II-receptor-agonista szerek (moxonidine, rilmenidine) - metabolikus szindrómában, szimpatikus idegrendszeri túlsúly esetén alkalmazhatók jól. A centrális alfa-2-receptor-agonisták (alfa-metildopa) terhességben választandó szerek.
