Mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegeknek oda kell figyelniük az étkezésükre, ám a két típus diétája nem feltétlenül fedi egymást. Míg a 2-es típusú diabétesz esetén fontos, hogy étrendünk kalóriákban, gyorsan felszívódó szénhidrátokban és zsírban szegény legyen, addig az 1-es típusú cukorbetegeknek nem szükséges a zsírban és fehérjében szegény étrend - ám a gyorsan felszívódó szénhidrátokat nekik is mellőzniük kell.
Mit egyen, és mit ne egy 2-es típusú cukorbeteg?
A 2-es típusú cukorbetegség jellemzően felnőttkorban, fokozatosan, gyakran tünet nélkül alakul ki. Az érintettek rendszerint túlsúlyosak vagy elhízottak, 60 százalékuknál pedig egyidejűleg jelen van a magasvérnyomás-betegség is. Az ideális, korszerű diabéteszes étrend 50 százalék szénhidrátból, 20 százalék fehérjéből és 30 százalék zsírból kell álljon. Fontos tehát, hogy ne csak a szénhidrátbevitelre figyeljünk oda, hiszen ha az energiatartalommal nem foglalkozunk, akkor egyrészt nem fogjuk tudni biztosítani az ideális tápanyag-összetételt, másrészt az a téves képzet alakulhat ki bennünk, hogy ami nem szénhidrát, abból bármennyit büntetlenül elfogyaszthatunk.
Mivel a 2-es típusú diabéteszes betegek többsége túlsúlyos vagy elhízott, diétájuk egyik alapvető eleme a csökkentett kalóriabevitel. Ez általában 1200-1500 kalóriatartalmú étrendet jelent, ami átlagosan 120-150 gramm szénhidrátot tartalmaz. Ám ha az érintettnek ideális a testsúlya, akkor a napi kalóriabevitel nők esetén 1600-1800 kcal, férfiak esetében 1800-2000 kcal. A napi kalória- és ezen belül a szénhidrátmennyiséget 5, esetleg 6 kisebb étkezésre kell elosztani - ezzel elkerülhetők az étkezések utáni nagyobb vércukor-ingadozások. Fontos hogy az étkezések 2,5-3 óránként kövessék egymást.
Szénhidrátok
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Fontos kiemelni, hogy a gyakori tévhittel ellentétben a cukorbetegek étrendje nem szénhidrátszegény. Vannak azonban fontos szabályok, amelyeket be kell tartani.
A cukorbetegeknek az egyszerű, vagy más néven gyorsan felszívódó szénhidrátokat kell kerülniük. Ilyen például a gyümölcscukor, a szőlőcukor, a répacukor, a tejcukor. Gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz a tej, a kefir, a joghurt, a gyümölcsjoghurt és a tejföl is, ezért ezekből szénhidráttartalmuk beszámításával napi 3-5 dl fogyasztható. Mivel pedig a gyümölcsök túlnyomórészt megint csak egyszerű szénhidrátot, gyümölcscukrot tartalmaznak, belőlük sem lehet mértéktelenül fogyasztani: szénhidráttartalmuk beszámításával napi 20-60 dkg az ajánlott mennyiség. Vannak azonban olyan gyümölcsök, amelyek kifejezetten kerülendőek: ilyen a szőlő, az aszalt gyümölcsök és a banán.
Összetett szénhidrátokat , azaz keményítőt tartalmaznak a gabonák (búza, árpa, rozs), a burgonya, a rizs, a kukorica, a szója, a hüvelyesek és kisebb mennyiségben a zöldségfélék is. Ez a csoport kell, hogy képezze a cukorbetegek fő szénhidrátforrását. Figyeljünk azonban oda, hogy fehér kenyér és péksütemények helyett barna kenyeret és korpával készített péksüteményeket válasszunk, a hántolt rizs helyett barna rizst, a tésztafélék közül pedig a teljes kiőrlésű lisztből készült tésztákat használjuk.
Fehérjék
A fehérjék lehetnek állati (húsok, tej, tejtermékek, tojás) és növényi (gabona és zöldségfélék) eredetűek. Az állati eredetű fehérjék közül a húskészítmények, a hal, a tojás, a sajtok nem tartalmaznak szénhidrátot, ezért azokat a szénhidrátszámoláskor nem kell figyelembe venni, ám tartsuk szem előtt, hogy az állati eredetű fehérjeforrások jelentős zsírtartalommal rendelkeznek, ami jócskán megemelheti a diétánk kalóriatartalmát. Ha állati eredetű fehérjéket is fogyasztunk, akkor étrendünk összeállításánál a sovány húsokat, felvágottakat és tejtermékeket válasszuk.
Zsírok
Étrendünk összeállításánál törekedjünk rá, hogy zsírszegény termékeket válasszunk, például sovány húsokat, csökkentett zsírtartalmú tejtermékeket. Legjobb, ha mellőzzük az állati eredetű zsiradékokat, és helyettük jobb minőségű növényi olajokat (olíva-, repce-, kukoricacsíra-olaj), margarinokat használunk. A konyhatechnikai módszerekre is érdemes odafigyelni: olyanokat válasszunk, amelyek minimális zsiradékhasználatot igényelnek, mint például a párolás.
Mit egyen, és mit ne egy 1-es típusú cukorbeteg?
1-es típusú cukorbetegek esetben az étkezések számát, időpontját, szénhidráttartalmát és ennek típusát az alkalmazott inzulinok szerint kell megválasztani. A legkorszerűbb inzulinkezelés mellett is elengedhetetlen, hogy az 1-es típusú cukorbeteg az inzulinpótlást és az étkezést összehangolja. Éppen ezért az inzulinkezelés megkezdésekor jó, ha tájékoztatjuk étkezési szokásainkról az orvosunkat, hogy az orvos egyénre szabottan, életvitelünkhöz választhassa meg az inzulinkezelést. Aki például a főétkezések (reggeli-ebéd-vacsora) között szeret kicsit nassolni, és inkább naponta többször eszik keveset, valószínűleg más típusú inzulint fog kapni, mint aki naponta 2-3 alkalommal étkezne szívesen, de akkor inkább nagy adagokat fogyasztana.
Az azonban általánosságban elmondható, hogy az 1-es típusú cukorbetegség esetében kerülendők a cukrozott üdítőitalok és a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek (például dzsem, befőtt).
Kerülendő továbbá a gyümölcsök közül a szőlő, az aszalt gyümölcsök (mazsola, datolya, aszalt szilva stb.), illetve a méz. De az érintettek szénhidráttartalom-számítás mellett fogyaszthatnak gabonaféléket, lisztes árukat, kenyereket, keményítőtartalmú zöldségeket (kukorica, burgonya, zöldborsó), szénhidrátban gazdag zöldségeket (sütőtök, sárgarépa), szárazhüvelyeseket (lencse, szárazbab, sárgaborsó), gyümölcsöket, cukrozatlan gyümölcsleveket, tejet, joghurtot, kefirt, diétás édességeket és cukorpótlókat.
Ez is érdekelhet
Mint fentebb is említettük, 1-es típusú cukorbetegség esetén a szénhidrátfogyasztásra kell kiemelt figyelmet fordítani, a diéta összetétele ezen kívül nem kell, hogy számottevően különbözzön attól, mint amit egy hasonló korú és testsúlyú nem cukorbeteg személynek egészséges étrendként javasolnánk.
