"Egy lelkiismeretes orvosnak köszönhetem, hogy időben történt minden. Részt vettem egy cukorbetegséggel kapcsolatos kutatásban a Semmelweis Egyetemen, s a kontroll alkalmával meséltem Dr. Firneisz Gábornak, hogy a korábbi mammográfiai és az áprilisi negatív ultrahangleleteim ellenére találtam magamon egy nagy csomót . Megesketett, hogy két héten belül elmegyek kivizsgálásra. Én meg csak hazaautóztam, hogy nagy baj úgysem lehet, majd a menzesz végével elmúlik. Egy szerencsém volt: a doktor úr nem sokkal később felhívott, hogy megbizonyosodjon afelől, nem hagytam annyiban a dolgot. Nem mertem neki elmondani az igazat, azonnal mentem ultrahangra" - emlékszik vissza Bognár Gyöngyvér színésznő, akivel aztán fenekestül fordult fel a világ.
A csomóról júliusra kiderült, rosszindulatú karcinóma. "Borzasztó meredek volt szembesülni a diagnózissal. Számolgattam: ha ez áprilisban nem volt, júliusban pedig már kétcentis, akkor karácsonyra már nem leszek." Egy ismerőse javaslatára, teljes kétségbeesésében felkereste Dr. Dank Magdolna onkológust. "Bementem a rendelése végére. Emlékszem, hosszan, személyesen foglalkozott velem. Azt éreztem, hogy ha valaki, akkor ő át fog vinni az életen. Csak vele van esélyem túlélni! Tudtam: segíteni fog!"
"Össze kell szednem magam"
2017 augusztusában volt az első műtéte. Dr. Molnár Béla Ákos mellmegtartó műtéttel kivette a daganatot és hét nyirokcsomót a bal hónaljából, ami után bizakodóan várták a szövettani eredményt. A patológus azonban, aki személyes ismerősük volt, nem azokat a híreket hozta, amire számítottak: újabb műtétet javasolt, egész melle eltávolítását. "A nappaliban álltam, fogtam a telefont. Forró lett a torkom, elment a hangom, nem tudtam tovább beszélni, a férjem fejezte be a beszélgetést. Az volt bennem, hogy én nem bírom el még egyszer ezt a kínt, hisz még az előző operációból sem gyógyultam fel" - emlékszik vissza.
Két nap múlva, amikor kicsit elcsitult a lelkében a zűrzavar, szóba került otthon, hogy talán mindkét mellét érdemes lenne levetetni, tekintettel a családi előzményekre is. Édesanyja testvérét melldaganat miatt vesztették el, a családjukban több mellműtét volt, s a PET-CT jelzett a másik mellében is két helyet, ahol rosszindulatra utaló jel volt. Az Onkoteam elé tárták felvetésüket, s az orvoscsapat helyt adott. A műtét előtti éjszakán férje egy utolsó fényképet készített róla. "Szomorú pillanat volt. 45 évig nagyon szép mellem volt. Mire azonban belepusztultam volna a szorongásba, a műtőben feküdtem" - mondta.
Ugyanazzal a plasztikai sebésszel zajlott a második beavatkozás is. Eltávolították a teljes mirigyállományt, a helyére kapott két implantátumot, ugyanazon operáción belül.
"Nem kiáltottam ki úgy a fájdalmamat, ahogy éreztem"
"'Gyöngyvér, van kire támaszkodnia?' - ezt kérdezte tőlem patológusom, Dr. Kulka Janina. Nem tudtam válaszolni, annyira megdöbbentett a kérdés. Így folytatta: 'Ez egy nagyon hosszú és csúnya betegség lesz, egyedül nem fog menni, csak akkor, ha a család, a barátai beállnak maga mögé, és maga nem akar erősebbnek látszani, mint amilyen!' Igencsak rátapintott a lényemre" - vallja. Azt meséli, a betegsége előtt mindent ő csinált a családban, s úgy tetszelgett önmaga előtt, hogy ő az erős, vidéki lány, akinek egyedül tartania kell magát. A betegsége azonban egy szempillantás alatt tanítójává vált, rádöbbent, megy az élet akkor is, ha nem akar mindent kontrollálni. "A férjem egyik napról a másikra beállt helyettem, s az anyukám, a barátaim is. Kérték, hogy hadd segítsenek, mindenki másban. Én pedig nem mondtam nemet semmire. Nagyon jól esett az a sok jószándék és minden konkrét segítség. Erős érzelmi tőkét adott. Csodálatos tapasztalás volt."
"Amit nagyon tisztelek a művésznőben, az a hihetetlen emberszeretet, és ami fontos: ott van benne az alázat a hivatása iránt, de a betegséggel szemben is. Nem átadta magát a betegségnek, hanem megismerte, kitapasztalta és megtanult vele élni. Egy percig sem láttam nála küzdelmet, mindig törekedett arra, hogy megértse, mi történik vele, és aktív részese volt minden egyes folyamatnak" - tette hozzá.
Mára ki tudja mondani: nem volt alázatos a testével szemben. "Nem azzal tisztelem a gyerekeim, az életem, a társam, hogy agyonfacsarom magam. A saját testünket kell először tisztelni, határokat húzni. Van egy csodálatos férjem, aki szívesen osztozik velem mindenben, és rádöbbentett, nem a mellek száma számít 20 év után egy házasságban, hanem a szeretet. Nem kell egyedül küzdeni, az én választásom, hogy a szükségleteimet, érzéseimet másokkal megosztom-e."
"Itt maradok, itt akarok"
A műtét után lassú volt a felépülés, nem vezethetett, emelhetett, speciális melltartót hordott. A dietetikus étkezési tanácsait megfogadta, azt kérte, amit operáló orvosa: hízzon vissza, élvezze az életet. Új melleit megszokni egy év volt nagyjából, egész más vérellátottságú lett így a teste, melle érzékelése. A későbbi terápia megválasztását segítette nála egy olyan, génmintázaton alapuló vizsgálat, ami arról informálta onkológusát, hogy nincs szükség kemoterápiára , de a szervezetében az ösztrogénszintet csökkenteni kell. Ez a menstruáció felfüggesztését jelentette, s 28 naponta egy injekciós kezelést rendeltek neki, így a daganat kisebb eséllyel újulhat ki. Azt mondja, tudja, egy műtéttel nem lehet maradéktalanul eltüntetni a daganatsejteket, de annyira örül az életnek, hogy azóta nem a szorongás tölti ki a napjait. "Aki megérezte egyszer, milyen törékeny az élet, ajándékot kap. Úgy örülök mindennek: egy utazásnak, egy új barátságnak, egy jó szerepnek."
Ha már szerepek: a színésznőt várták a színházban is, s egy elképesztő próbaidőszakba tért vissza. "A Vérnászt próbáltuk, amelyben az anya szerepét kaptam. Először a fiát és férjét, majd a megmaradt fiát is elveszti. Lorcában ezúttal a pszichológust láttam. Az a veszteség a két mellemet jelentette a színpadon" - avat be, s elárulja, nem ritka, hogy betegsége óta onkológusa megnézi Kecskeméten. "Amikor ott ül a nézőtéren, és belegondolok, hogy most én tudok örömet szerezni neki, hála van bennem, mert nélküle nem lehetnék ott fent, s talán már nem is lennék! Ha már a Jóisten ezt a sorsot rendelte, hálás vagyok, hogy ilyen kivételes orvosok kezébe kerültem. Amennyit ezzel a betegséggel veszítettem, annyit nyertem is általa. Ha nem sokkal többet! Ahogy Szerb Antal írja, 'És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.' Valami jó! Én mindig így egészítem ki."
Az alcímeket F. G. Lorca Vérnászából, az Anya szövegéből idézi a szerző.
Legjobban: