A népszerű híradós műsorvezető maga is az érintettek közé tartozik, mióta 25 éves korában 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. Saját tapasztalatai szerint az emberek általában nem sokat tudnak erről a súlyos és világszerte egyre inkább elterjedő kórképről, mindez pedig óriási kockázatot hordoz magában. A betegek többségénél előforduló 2-es típusú diabétesz sok esetben megelőzhető lenne, továbbá már kialakult anyagcserezavar esetén megfelelő kezeléssel ki lehetne védeni a nemkívánatos szövődményeket. A 2005 óta működő Egy Csepp Figyelem Alapítvány e rendkívül fontos ismeretek terjesztésére törekszik programjain keresztül, illetve gyakorlati segítséget nyújt a cukorbetegség és a megelőző állapotok időben történő felismeréséhez. Erős Antónia maga is aktívan szerepet vállal a szervezet mindennapos munkájában, betegtársaiért végzett tevékenysége elismeréseként pedig jelölték a HáziPatika.com Egészséghősök díjára . Ennek kapcsán beszélgettünk vele az alapítvány céljairól, tapasztalatairól, illetve legfontosabb üzenetéről.
HáziPatika.com: Kezdjük az elején: miért döntött úgy, hogy szükség van az Egy Csepp Figyelem Alapítvány létrehozására?
Erős Antónia: A 23 év alatt, amióta cukorbeteg vagyok, mindig is azt tapasztaltam, hogy az emberek összességében véve nagyon keveset tudnak a diabéteszről. Ezért döntöttem úgy, hogy érdemes lenne létrehozni egy ilyen szervezetet, amely felhívja a figyelmet a legfontosabb tudnivalókra. Az elsődleges cél mind a mai napig az, hogy beszéljünk a témáról, illetve hogy jusson el mindenkihez, hogy pontosan mi a cukorbetegség, miben rejlenek a veszélyei, valamint hogy miként lehet megelőzni. A 2-es típus esetén ugyanis jó esély nyílik a prevencióra azáltal, ha odafigyelünk magunkra, legyen szó akár testmozgásról, táplálkozásról vagy egészségügyi szűrésekről. Különösen fontos ez családi érintettség esetén, hiszen például az édesapánál előforduló 2-es típusú diabétesz mellett 60-70 százalék az esélye annak, hogy idővel a gyermeknél is megjelenjen a probléma. De még egyszer mondom, ez elkerülhető. Ahogy az alapítvány nevében is szerepel, legfontosabb célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a megelőzésre és a megfelelő kezelésre.
HáziPatika.com: Mit tart az alapítvány legfőbb eredményének az indulás óta eltelt 13 évből?
E. A.: Talán a vércukorszintmérés megismertetését az emberekkel. Ezt ugyanis mindenkinek ajánlott legalább évente egyszer megejteni akár egy rendezvényen, akár egy patikában. Az alapítvány indulásakor még sokan megkérdezték, hogy mi ez egyáltalán, mit csinálunk, ehhez képest ma már a többség pontosan tudja, miért vagyunk jelen, ha valahol meglátják a sátrunkat, és eleve úgy jönnek oda, hogy szeretnének vércukormérést kérni. Mondhatjuk, hogy ez is kezd olyan természetessé válni, mint például a vérnyomásmérés vagy a koleszterinmérés. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem ez volt a jellemző, és úgy érzem, hogy az előrelépésben a kampányaink révén nekünk is jelentős szerepünk van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
HáziPatika.com: Mekkora szerep jut a médiának? Mekkora segítséget kap munkája során az alapítvány a hazai médiumoktól?
E. A.: Nyilván nagyon nagy szerep jut, hiszen hiába csinálunk bármit, ha nem beszélnek róla, ha nem olvasható és nem látható a médiában, akkor nem jut el tömegesen az üzenet az emberekhez. Fontos tehát, hogy a média is sulykolja a témát, vegyen részt a tájékoztatásban, és magyarázza el a közönségnek, hogy például ki lehet érintett a cukorbetegségben. Valójában ugyanis mindenkinél kialakulhat, márpedig az emberek többsége ezzel sincs tisztában. Összességében azt mondhatom, hogy a médiával mindig is jó volt a kapcsolatunk, és természetesen nem csupán az RTL-lel, hanem úgy általában véve a teljes magyar médiával. Rengeteget segítettek abban, hogy az üzeneteink eljussanak az emberekhez.
HáziPatika.com: A megelőzésről beszéltünk, de mire kell felhívni azok figyelmét, akiknél már kialakult a cukorbetegség? Miért nem szabad elbagatellizálni az állapotukat?
E. A.: Önmagában a cukorbetegség nem tűnik veszélyesnek, nem fáj, ezért sokan nem is törődnek vele kellőképpen. Akkor válik igazán veszélyessé, amikor a megfelelő kezelés hiányában elkezdenek kialakulni a szövődmények . Súlyos esetben látásvesztés, végtagamputáció, stroke, szívinfarktus vagy szervi elégtelenséget okozó vesekárosodás is felléphet. Bár az évek előrehaladtával bármely betegnél elkezdődhetnek ezek a folyamatok, fontos, hogy lehet mit tenni a lefolyásuk lassításáért, mérsékléséért. Akik viszont nincsenek mindezzel tisztában, általában letudják az állapotukat annyival, hogy "nekem csak egy kis cukrom van". Talán szedik az orvos által felírt gyógyszert, talán nem, de mivel nem érzik rosszul magukat, nem is aggódnak különösebben a következmények miatt. Nyilvánvaló, hogy ez nem megfelelő hozzáállás, ezért is kell felvilágosítani az érintetteket a legfontosabb teendőkről.
Alapvető, hogy - krónikus betegségről lévén szó - a gyógyszereket mindennap szedni kell, illetve az inzulint be kell adni az előírt adagokban, de emellett rendszeresen kell mérni a vércukorszintet is, továbbá rendszeresen el kell járni kontrollra, hogy az esetleges elváltozásokkal szemben még idejében lehessen cselekedni. Kezdeti látásromlásnál például megállítható a folyamat, amikor azonban már nagyon súlyos a szövődmény, akkor egyenes út vezet a látás teljes elvesztéséhez. Minden cukorbeteg számára javasolt, hogy évente egyszer menjen el általános kivizsgálásra, lehetővé téve a szövődmények kiszűrését és hatékony kezelését.
HáziPatika.com: A prevenció mellett milyen célból fontos megszólítani azokat a kívülállókat, laikusokat, akik nem érintettek a diabéteszben, esetleg a közvetlen környezetükben sem él egyetlen cukorbeteg sem?
E. A.: Valóban az lenne az ideális helyzet, ha mindenkihez eljutnának a legfontosabb információk a cukorbetegségről. Fontos lenne egyebek mellett, ha széles körben elterjedne, hogy milyen tünetekkel és következményekkel jár, ha valakinek leesik a vércukra. Egy óvodáskorú cukorbeteg gyermek például nem biztos, hogy el tudja mondani, ha ilyen gondja adódik. Bár ez ritkán fordul elő, mégis félnek tőle a pedagógusok, amennyiben viszont megtanulják, mit jelent ez az állapot, úgy felfedezhetik a gyereken az árulkodó jeleket, egy gyors vércukorszintmérés után pedig hamar be tudnak avatkozni. Nem kell tehát megvárni a közbelépéssel, amíg a gyerek nagyon rosszul lesz, esetleg elveszíti az eszméletét. Éppen ezért indítottunk 2013-ban Belevalók néven egy ingyenes félnapos képzést, amelynek keretében ma is arra oktatjuk országszerte a gyakorló óvónőket, illetve most már a tanítókat is, hogy miként kell ellátni a cukorbeteg gyermekeket. Szeretnénk ezáltal is elősegíteni, hogy ne fordulhasson elő egyetlen gyerekkel sem, hogy betegsége miatt nem veszik fel egy óvodába, hiszen ez egyértelműen diszkrimináció.
Egy másik általános példával élve, felnőtt betegek esetén is előfordulhat, hogy olyan állapotba kerülnek , amikor már nem tudnak saját magukon segíteni, összeesnek az utcán vagy ugyan eszméletüknél maradnak, de nem tudnak megfelelően kommunikálni, netán agresszívvá válik a viselkedésük. Ilyen esetekben sajnos nem egyszer előfordult már, hogy a bajba jutottat a környezetében lévők egyszerűen magára hagyták, elsétáltak mellette, mivel azt gondolták róla, hogy egyszerűen csak részeg. Ha azonban képesek vagyunk felismerni a jeleket, és tudjuk, hogy nem feltétlenül az alkohol áll a háttérben, akkor minél előbb mentőt kell hívni. Egy olyan betegen ugyanis, aki az adott állapotában nem tud önállóan enni vagy inni, kizárólag szakszerű beavatkozással lehet segíteni. Ha tehát nem is tudunk tevőlegesen segíteni rajta, akkor is sokat tehetünk érte azzal, ha nem hagyjuk cserben, és mentőt hívunk hozzá.
HáziPatika.com: Melyek azok a területek, amelyek a fókuszt jelentik az alapítvány számára a közeljövőre nézve, miben szeretnének esetleg előrébb lépni?
Ez is érdekelhet
E. A.: Egy nemzetközi program részeként nemrégen indítottunk el egy pilotot. Ennek célja az iskolai diabéteszoktatás, azaz hogy a diákokat, tanárokat és a gyerekek szüleit egy-egy tematikus nap során megismertessük a cukorbetegséggel, mindezt pedig a lehető legszórakoztatóbb módon, játékos feladatokon keresztül. Mivel meghatározott anyagi keret áll rendelkezésünkre, egyelőre öt iskolába tudjuk elvinni a kezdeményezést; hosszú távon, nagyjából az elkövetkező három-négy évben viszont szeretnénk minden hazai iskolát bevonni. Természetesen hogy ez a terv megvalósulhat-e, elsősorban pénzkérdés. Emellett folytatjuk a Belevalókat, ugyancsak azzal a feltétellel, hogy legyenek továbbra is ebben támogató partnereink, illetve változatlanul meg szeretnénk tartani a már megszokott programjainkat, így például az Egy Csepp Világnapot, a patikaprogramunkat és a különböző szűrőkörútjainkat is.
