Mindenki tudja, hogy a testedzés jót tesz az egészségnek, és aki rendszeresen megmozgatja magát még hosszabb életre is számíthat. A közelmúltig a kutatók az előnyöket elkülönülten vizsgálták. Megállapították például, hogy a testedzés (még ha ez olykor csak egy sétát jelent) csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, illetve megakadályozza a túlsúly kialakulását. Azonban világossá vált, hogy az egyes előnyöket hiába teszik egymás mellé, nem adják ki a mozgás következtében megjelenő teljes pozitív hatást - írja a Knowable magazin . "Amikor összegezzük őket, legfeljebb csak az előnyök felét vesszük számításba" - mondta a lapnak Michael Joyner, a Mayo Klinika fiziológusa.
A kutatók a pontosabb hatáselemzés érdekében mélyebben belemerültek a fizikai aktivitás előnyeit megalapozó mechanizmusok feltárásába. Megállapították, hogy a testmozgás nemcsak az izmokat és a szív-érrendszert érinti, hanem a test szinte minden elemét, az immunrendszertől az agyig, sőt az egyes sejtek energiarendszeréig. Mivel a tudósok már pontosabban megértik, hogy az egyes mozgások milyen hatással vannak a szervezet működésének javítására, az orvosok azon dolgoznak, hogy megváltoztassák az edzésmódszereket. A céljuk az, hogy a testmozgást gyógyszerként kezelhessék, és olyan terápiákat alakítsanak ki, amelyekben célirányos adagokban tudnak mozgást alkalmazni (és felírni) az egyedi igényeknek megfelelően. "Olyan ez, mintha személyes regeneráló gyógyszerünk lenne" - mutatott rá Joyner.
Mit nyerhet az agy?
A tudósok már régóta tudják, hogy a testmozgás néhány előnye egy szimpla "vezetékezési" változásból fakad. Az edzés miatt növekszik, erősödik az érrendszer, amely így zökkenőmentesen szállítja a vért, és kevésbé valószínű, hogy elzáródása szívrohamot vagy stroke-ot okozzon. De az agyba is több vér áramlik, ami például segíthet a kognitív hanyatlás megakadályozásában, vagy akár csökkentheti az Alzheimer-kór kockázatát is.
A kutatók most még egyértelműbb kapcsolatot fedeztek fel a testmozgás és az agy egészsége között. A mozgás haszna ugyanis nem pusztán a fizikai megerőltetésből fakad, hanem a tényleges erőnlétből, fittségből, illetve a szervezet kardiovaszkuláris egészségéből. Egy hosszútávú norvég katonai kutatás arra jutott, hogy a 18 éves korban mért aerob állóképesség szinteje nagyon jól előre jelzi az időskori demencia kockázatát. Azok a középkorú svéd nők pedig, akik nagyon fittek, nyolcszor kisebb kockázatot viselnek a demencia iránt az elkövetkező 44 évben, mint azok, akiknek csak közepes volt az erőnléte - ismertették kutatók a Neurology című folyóiratban.
Egy másik, nemrégiben végzett tanulmány , amelyet Marcas Bamman, az Alabamai Egyetem fiziológusa és K. Sreekumaran Nair a Mayo Klinika endokrinológusa vezetett, megállapította, hogy nagy intenzitássú testedzések 12 hetes sorozata után a résztvevők agya több glükózt vett fel és magasabb anyagcsere-aktivitást mutatott, különösen azokban a régiókban, amelyek általában az Alzheimer-kór miatt sérülnek. A nagy intenzitású testmozgás hasonló hatást gyakorolt a Parkinson-kór által leginkább érintett agyterületekre is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit nyer az izomzat?
A testedzés közismerten megnöveli az izomzatot, ami számos módon előnyös a cukorbetegség kockázatának minimalizálásától az immunrendszer erősítésén át az olyan betegségekkel való szembeszállás képességének fokozásáig, mint a rák. Az izom az étkezés után a véráramot elárasztó glükóz legnagyobb fogyasztója. Bamman rámutatott, a több izom azt jelenti, hogy gyorsabban megszüntethető a "glükóz-túlfeszültség", és ezért a szervezet kevésbé lesz kitéve az emelkedett vércukorszint által okozott károknak, ami amúgy súlyos egészségi probléma a cukorbetegségre hajlamosak számára.
A testmozgás izomépítő hatása segíti az öregedéssel kapcsolatos egyik alapvető változás visszafordítását, a mitokondriumok (sejtjeink energiatermelő egységei) működésének romlását. Ez a funkcionális romlás olyanoknál gyakran megfigelhető, akik sokat ülnek. Mivel a mitokondriumok nem képesek teljesen elégetni a celluláris üzemanyagot, ez arra sarkallhatja a sejteket, hogy további oxidálószereket termeljenek. Az oxigénben gazdag, reaktív molekulák, viszont károsítják a fehérjéket és a DNS-t.
Az izmok tele vannak mitokondriumokkal, és a testmozgás segíthet elkerülni ezt az oxidatív károsodást. Nair tanulmányai azt mutatják, hogy az aerob testmozgás önmagában vagy az erőt növelő edzéssel kombinálva javítja az emberek mitokondriális funkcióját, csökkenti az oxidánsok képződését és megakadályozza az oxidációs károkat. A nagy intenzitású aerob testgyakorlás arra is ösztönzi a mitokondriumokat , hogy több fehérjét termeljenek az üzemanyag elégetésére.
Az izomnak egy másik fontos szerepe is van. Az aminosavak tározójaként szolgálnak a test többi része számára. Általában, amikor más szervrendszereknek aminosavakra van szükségük, ezeket az izomból vonják ki. Ez különösen akkor fontos, ha valaki beteg, mert az immunrendszernek sok aminosavra van szüksége ahhoz, hogy antitesteket készítsen, amelyek küzdenek a fertőzéssel - magyarázta Bamman.
Az izomépítés legnagyobb haszna ugyanakkor a jelzőmolekulákból származik, amelyeket a vérbe pumpálnak. Bente Klarlund Pedersen, a koppenhágai egyetem fiziológusa már 2000-ben azonosította ezek közül a legtöbbet tanulmányoztott myokineket. Azóta Pedersen és más kutatók százszámra találtak jelzőmolekulákat, amelyek közül sokat a testmozgás aktivál. Ezek a molekulák az izomfeszültség hatására szabadulnak fel, segítik az izomnövekedést, a tápanyag metabolizmusát, a gyulladás és számos más folyamat szabályozását. "A legtöbb embernek nehéz megértenie, hogy az izomműködés miért befolyásolhatja a májukat, vagy gyakorol pozitív hatást az agyukra és a csontjaikra. Márpedig a myokinek összeköttetést teremtenek az izomaktivitás és a többi szerv között" - szögezte le a kutató.
Az egyik legfontosabb myokin az interleukin-6 . Az izomfeszültség hatására kibocsátott IL-6-nak számos hatása van, ilyen az éhség elnyomása és az immunrendszer rák elleni reakcióinak fokozása. Egy másik jelző molekula, a katepszin B, pozitív változásokat vált ki az agyban, beleértve az új agysejtek képződését. Más jelző molekulák hozzájárulhatnak például a depresszió mérsékléséhez.
A gyulladások megszüntetése
A testmozgás természetes módon segít formában tartani magunkat, és megelőzni a hasi zsír felhalmozódását. A hasi zsír rendkívül káros a szervezetünkre, olyannyira, hogy a gyulladással valóságos párkapcsolatban van. "Ha a zsigeri zsírt laboratóriumban vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez a szövet sokkal inkább gyulladt, mint a bőr alatti zsír. Ez a gyulladás átjut a vérbe, krónikus szisztémás gyulladást okozva" - állítja Pedersen.
A dán tudós szerint a krónikus gyulladás lehet az oka annak, hogy az inaktivitás sokféle betegséghez járul hozzá. "Tudjuk, hogy a fizikai inaktivitás körülbelül 35 különféle betegség vagy rendellenesség kockázatát növeli. Akinek ilyen betegsége - például 2. típusú diabétesze - van, annál megnövekszik más kórok, például a rák vagy a szívbetegség kockázata is. Ha összekapcsoljuk az előzményeket, akkor e betegségek egyik jellemzője a fizikai inaktivitás, a másik pedig a krónikus gyulladás" - írta.
Korábban Pedersen elvégzett egy kísérletet , amelynek során egészséges fiatal férfiak napi lépéseinke számát mintegy 10 ezerről 1500-ra csökkentették. Két héten belül a résztvevők 7 százalékkal növelték a hasi zsírmennyiségüket. Ezzel a változással párhuzamosan az alanyok az alacsonyabb inzulinérzékenység felé tértek el, ami a 2. típusú cukorbetegségnél is megfigyelhető.
Receptre írt mozgás
Mivel egyre többet tudunk arról, hogy a testmozgás milyen hatásokat vált ki, közeledik a nap, amikor a mozgás nem csupán hasznos gyakorlat lesz, hanem önmagában is gyógyszerré válik, csakúgy, mint a patikában kapható készítmények. Például Pedersen és csapata egy tanulmányban megállapította, hogy 2. típusú cukorbetegségben szenvedő 64 felnőtt több mint fele abbahagyta a vércukorszint csökkentését szolgáló gyógyszerek szedését egy éven belül azt követően, hogy belefogtak egy rendszeres testmozgást tartalmazó programba. Egy több mint 300 véletlenszerűen elvégzett felmérésen alapuló kutatás pedig kimutatta, hogy a testmozgás ugyanolyan hatékony, mint a szívbeteg és cukorbeteg emberek gyógyszerei, de hatásosabb, mint a stroke utáni rehabilitációra szolgáló gyógyszerek.
Amennyiben a testmozgás valóban gyógyszerré válik, a klinikusoknak meg kell tanulniuk, mennyit kell belőle felírniuk az előnyök maximálása érdekében. A pontos adagolási ajánlások kidolgozása azonban nehéz, mivel nagyon sokféle testmozgás létezik, amelyek hatása az időtartamtól, intenzitástól, gyakoriságtól függően változik. Az egyéni mozgástervek kidolgozása még nehezebb, hiszen a variációs tényezők a páciensek állapotától, körülményeitől, előéletétől, genetikai örökségétől és egy sor másik tényezőtől függenek.
A kutatók jelenleg azt az álláspontot képviselik, hogy a több izomcsoportot bevonó gyakorlatok több IL-6-ot generálnak, tehát a teljes test megmozgatása (például a futás által), nagyobb gyulladásgátló hatást eredményez, mint a csak néhány izomcsoportot célzó gyakorlatok - mondja Pedersen. Mivel az előnyök néhány napon belül eltűnnek, ez arra utal, hogy fontos a rendszeres testmozgás, azaz legalább kétnaponta át kell mozgatni magunkat a kívánt hatások elérése érdekében. Már most leszögezhetjük, hogy a mozgás olyan komplex módon hata szervezetünkre, amelyet semmilyen más módon nem érhetünk el.
Legjobban: