Ha túl sok a nevetés, annak sírás lesz a vége - tartja a népi bölcsesség. És valóban az elmúlt évtizedekben vidáman éltük az életünket abban a hitben, hogy a fejlett orvostudomány miatt az emberiséget nem érheti komoly csapás. Pontosabban úgy véltük, hogy az emberi tevékenység miatti környezetszennyezés és az egészségtelen életmód következmények nélkül maradhat. Valószínűsíthető, hogy mindez lényegesen nem változott meg azután sem, hogy kitört a COVID-19 járvány , de a magabiztosságunk kapott egy hatalmas pofont. Reméljük, ha egyszer túljutunk a krízisen, ez a lecke pozitív változásokat indít el.
Habár ez nem változtat azon, hogy a koronavírus a nyakunkon van, a félelmeink elemzésekor röviden érdemes megemlékeznünk arról, hogy az emberiség védőpajzsán az autoriter, központosított rendszerek szűklátókörűsége, önérdeke hogyan vág rést . A párhuzam ebben kézenfekvő a csernobili atomkatasztrófával , amikor a szovjet aparatcsikok a tények eltagadásával próbálták menteni a reputációjukat és az irhájukat, amivel persze tömegeket sodortak veszélybe a hazájukban, és messze a határaikon túl is. A különbség annyi, hogy abban a veszélyhelyzetben a szél viszonylag gyorsan szétoszlatta a radioaktív felhőket, az esemény után közvetlenül a betegek és a halálos áldozatok száma korlátozott volt. Életek árán ugyan, de el lehetett szigetelni a veszélyforrást. A helyzet közvetlenül az esemény után volt a legrosszabb, utána pedig javult. Ezért az első sokkból ocsúdva az emberek nagyrésze feldolgozhatta a traumát. A SARS-CoV-2 fertőzéseknél a helyzet éppen fordítva van. A vírus első fertőzéseinek észlelésekor volt a legjobb a helyzet. Akkor még gyors beavatkozással és átláthatósággal (nagy valószínűséggel) meg lehetett volna állítani a vírus terjedését. Azóta a helyzet az egész világon rosszabbodik, és nem látjuk pontosan, hogy mikor éri el a pandémia a tetőpontját, azt pedig végképp nem, hogy mikor szűnik meg a veszélyeztetettségünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudjuk, mikor térhetünk vissza a normális életünkhöz, miközben a koronavírus fenyegetése, a miatta érzett félelemmel és szorongással együtt itt maradhat velünk.
A félelem létfenntartó eszköz
Normális tehát, ha tartunk a vírustól, félelmeink vannak, szorongunk ? Az bizony. A rettegés azonban nem. A félelem evolúciós örökségünk, ami a létfenntartásunkat szolgálja. Ha nem lennénk képesek félni a bizonytalan helyzetekben, akkor sokkal több baj érne bennünket. A félelem - például, ha át kell mennünk egy sötét sikátoron - többnyire csak addig tart, amíg azt érzékeljük, pontosabban feltételezzük, hogy támadás érhet bennünket. Ha megszűnik az a közeg, amelyet fenyegetőnek érzünk, elmúlik a stresszhatás, amely készenlétbe helyezi a testünket a "harcolj vagy menekülj" reakcióra. A koronavírus esetében is hasonló a helyzet. Aki úgy érzi, hogy a járvánnyal az életünk egy sötét sikátorba jutott, és azt sem látjuk pontosan, hogy mikor jutunk ki belőle, félni fog, s mivel ez az érzés sokáig tart, szoronghat is. A Yale egyetem orvosi karának szakértői azonban azt mondják , hogy ez az állapot bölcs belátással kezelhető.
"Lehet, hogy a járvány miatt az életünk megszokott menete hetekre vagy hónapokra megszakad, de azt is tudnunk kell, hogy nem ez az első járvány, amivel meg kell küzdenünk. Rosszabb dolgokat is legyűrtünk már. Az, hogy ezt világjárványnak, pandémiának nevezik, semmit sem mond a halálról. Lehet, hogy sok ember megfertőződik, de a túlnyomó többségük meggyógyul" - szögezte le Joseph Vinetz az egyetem infektológusa. Eli Lebowitz, klinikai pszichológus, szorongásspecialista ehhez hozzátette, hogy aki a COVID-19 és a lehetséges karantén miatt aggódik, ne feledje, a szorongás érzése normális. A koronavírus gyors elterjedése az egész világon, fenyegető jelenléte és a napi életre gyakorolt hatása hozzájárul a különösen magas szorongásos szinthez. Fontos ugyanakkor szem előtt tartani, hogy más járványkitöréseknél sokkal magasabb volt a halálozási arány a betegek körében.
A szakemberek ezzel azt akarták üzenni, hogy a tényekre koncentráljunk, és próbáljunk nyugodtnak maradni. Carolyn Mazure, egy másik pszichológus a Yale-ről azt ajánlja, hogy ebben a negatív töltetű periódusban fontos, hogy jó szorongáskezelő stratégiát alkalmazzunk, például meditáljunk vagy jógázzunk. Az is hasznos, ha rendszeresen emlékeztetjük magunkat, hogy mi fontos a számunkra, és ezeket a célokat igyekszünk elérni. Ezzel pszichésen rugalmasabbá válhatunk, ami segít az erősen szorongásos periódusaink idején.
Miért kezdenek el szorongani az emberek egy járványkitörés idején? - tette fel a kérdést Lebowitz. Szerinte járvány idején félelmetes üzenetek árasztanak el bennünket, s hirtelen azt érezzük, hogy még egy bevásárlás is kockázatossá válik. Ez a helyzet a védelmünket szolgáló szorongásos rendszerünket túlhajthatja, s megnehezíti, hogy a betegségen kívül másra is megfelelően koncentráljunk.
A túl sok információ káros
Hogyan lehet ilyen körülmények között mégis nyugodtnak maradni? A betegségről szóló információk hasznosak, de a túl sok információval már nem biztos, hogy ez a helyzet. A híreket korlátozni kell a valóban új információkra, és ragaszkodni kell a megbízható hírforrásokhoz. Nincs értelme ugyanazokat a híreket újra és újra elolvasni, megnézni, vagy nem a tisztességes tájékoztatást szem előtt tartó forrásokat felkeresni. (Ezeket a weboldalakat például érdemes lehet elkerülni.)
A megnyugtatásunk érdekében érdemes megtenni a szükséges és ajánlott óvintézkedéseket, de ne próbáljunk újítani. Mint minden veszély esetén, most is az a trükk, hogy az óvatosság elfogadható szintjén kell maradnunk. Amikor megpróbáljuk elérni a 100 százalékos biztonságot, biztosan elkezdünk haszontalan vagy értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Ilyenkor a legjobb, ha betartjuk a napi rutinokat , és ezeken csak szükség esetén változtatunk. A rendszeresség fenntartása jó módszer a szorongás elkerülésére. Még ha apróbb változtatások nélkül nem is élhetjük az életünket, az általános rutin fenntartása igenis hasznos.
Ugyanakkor nem szabad teljesen elszigetelődni másoktól. A fertőzéstől való félelem miatt visszahúzódhatunk (sőt a maradj otthon mozgalom éppen erről szól), ám a kapcsolatok fenntartása és a közösségi támogatás megőrzése jó módszer a szorongás leküzdésére. Ez még akkor is igaz, ha hatósági vagy önkéntes karanténban ülünk. A közösségi médián keresztül a video, hang és chat-csatornák rendelkezésünkre állnak, hogy más emberekkel kommunikáljunk. A fizikai aktivitás fenntartása, a szabad levegőn tartózkodás (ha lehetséges) szintén segíthet a szorongás csökkentésében. Ugyanakkor érdemes korlátozni a képernyő előtt töltött időt. Ha túl sok időt lógunk a neten, az csak fokozhatja a szorongást.
A Yale szakértői azt ajánlják, hogy akinek a szorongása nem múlik el, vagy újra és újra visszatér, a gondolataiból a megfertőződéstől való félelem kiszorít minden mást, kérjen segítséget. A legjobb, ha szakemberhez fordul , aki személyre szabott tanácsot adhat. Az biztos, hogy a járvány miatt megjelenő negatív érzések miatt nem érdemes szégyenkezni. A veszélyhelyzetet különböző módon éljük meg, ami éppen annyira a természet része, mint a fertőzések megjelenése.
Legjobban: