A koronavírus-járvány első hulláma idején Zijian Chen endokrinológust nevezték ki a New York-i Mount Sinai Kórház COVID utáni gondozást biztosító központjának igazgatójává, aki a kutatás mellett a betegek gyógyulásának elősegítésével is foglalkozik. Hogy nagyobb rálátása legyen a helyzetre, Chen online felmérést indított, feltérképezve azoknak a koronavírusos betegeknek az állapotát, akik egy hónappal a fertőzést követően még mindig különféle szimptómáktól szenvedtek - írta témát feldolgozó cikkében a The Atlantic.
Amikor még az orvosok is keveset tudtak SARS-CoV-2 vírusról
Mivel a COVID-19-et az első időkben még kéthetes lefolyású légzőszervi betegségnek tekintették az orvosok, Chen arra számított, hogy csak kevés pácienst tud bevonni a felmérésbe. Tévedett: az akkori adatbázisban 1800 érintettet talált. Közülük a legtöbben - megdöbbentő módon - csak enyhe tünetekkel küzdöttek, nem szorultak kórházi kezelésre, nem lépett fel náluk súlyos szövődmény, például tüdőgyulladás. Sokuknak semmilyen egészségügyi problémája nem volt a koronavírus-fertőzés előtt. Mégis arról számoltak be, hogy négy héttel megbetegedésük után légszomjuk van, gyorsan ver a szívük, mellkasi fájdalmak jelentkeznek náluk, fáradtak vagy memóriazavarokkal küzdenek - ez a jelenség agyköd néven került be a hosszú COVID tünetei közé - magyarázta Chen. Ezenkívül számos más szimptóma gyötörte a betegeket a tartós íz- és szagvesztéstől kezdve a szívproblémákon át - beleértve a szívizomgyulladást - a vérrögképződésig. "A COVID-19 által okozott kár mértéke rendkívül szokatlan volt, tekintetbe véve, hogy mégiscsak egy légúti vírusról van szó" - fogalmazott Chen.
A Mount Sinai utógondozó központba bekerült betegek több mint 90 százalékánál azonban sokáig nem jöttek rá az orvosok, hogy mi lehet a baj. (Ők általában enyhe vagy közepesen súlyos tünetektől szenvedő, elsősorban 20-50 év közötti nők voltak.)Tesztjeik rendre negatívnak bizonyultak, vagyis orvosi szempontból "rendben voltak", de valójában mégsem. Közéjük tartozott a 28 éves Caitlin Barber is. Történetéről a The Atlantic is beszámolt.
Így készíti ki az embert a hosszú COVID
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fiatal nő tavaly március végén betegedett meg. Munkahelyén kaphatta el a SARS-CoV-2 vírust: egy idősotthonban dolgozott dietetikusként. Jó erőnlétnek örvendett, félmaratonokat futott le versenyszerűen és munka után mindennap két órát töltött edzőteremben. "Nagyszerű életem volt, tökéletes életem" - emlékezett vissza erre az időszakra.
Barber betegsége enyhe lefolyású volt, olyan, mint egy megfázás. "E tekintetben nagyon szerencsés voltam, két héttel később vissza is mentem dolgozni" - mesélte. Néhány nappal később viszont addigi világa összeomlott. Nem boldogult a munkájával: egy egyszerű jelentés megírása is gondot okozott neki, ahogy a mindennapi rutineljárások is. "Ott álltam egy etetőcsővel a kezemben, és fogalmam sem volt róla, mit csináljak vele" - mondta. A helyzet olyannyira súlyosnak bizonyult, hogy kénytelen volt betegszabadságra menni.
Közel egy évvel később a fiatal nő még mindig nagyrészt ágyhoz kötve tölti napjait. "A tüneteim folyamatosan változnak. Örülök, ha le tudok zuhanyozni egyedül" - mesélte. Küzd a fogmosással és a főzéssel, mert pulzusszáma gyakran 180-ra ugrik. (Az átlagos, normálisnak tekinthető érték 60-100 között alakul percenként.) Görcsök miatt ősszel sürgősségi osztályra is került. Barber a nap nagy részében egyedül van - férje dolgozik -, ezért alaposan meg kell terveznie, mikor milyen tennivalója van. Otthonukban mindenhol székek vannak, hogy bárhol meg tudjon pihenni, ne essen össze, ha elfárad. Mivel minden apró mozdulat nagy erőfeszítésébe kerül, csak lassan halad a dolgokkal. Az ágyneműmosás például egy egész napig is eltarthat, mivel pulzusszáma a legkisebb erőlködés hatására is gyorsan nagyon magasra ugrik.
Mikor több hónapnyi orvoshoz járás és elutasítás után Caitlin Barber bejutott a Mount Sinai központba, állapota már súlyos volt. Ha időben felismerték és kezelték volna a problémáját, egészsége és állóképessége nem romlott volna annyira. Négy héttel később, a célzott fizikoterápiás kezeléseknek köszönhetően viszont sokat javult: már fel tudott ülni szédülés nélkül. Barber pozitívan fogta fel a helyzetét. "Haladok. De a haladás esetemben nem azt jelenti, hogy két mérföldet tudok gyalogolni egy helyett. Hanem azt, hogy 20 másodperc alatt át tudok menni a szobán" - érzékeltette akkori állapotát. Három hónappal az első kezelés és nyolc hónappal a megfertőződése után jutott el odáig, hogy otthonában már nem volt szüksége kerekesszékre, és lassan a lépcsőn is tudott már közlekedni. Rehabilitációja ősszel fejeződött be, azóta otthon gyógyul.
A hosszú COVID létezik, és nem egy kis semmiség
A járvány kitörése után sok orvos nem tudott mit kezdeni a hasonló tünetekkel küzdőkkel - írta a The Atlantic - egyszerű szorongásnak vagy hipochondriának titulálták a jelenséget. A hosszú COVID okozta egészségügyi problémák viszont nem csak egyéni szinten pusztítóak: egy ország gazdasága is megsínyli, ha többségében 20-40 év közötti fiatalok tartósan kiesnek a munkából .
Nem hivatalos becslések szerint az új koronavírussal fertőzöttek 10-30 százaléka küzdhet a hosszú COVID tüneteivel. Idővel és a tapasztalatok sokasodásával kiderült, hogy a SARS-CoV-2 vírus nem csak a tüdőbe és a szívbe juthat el, de az agyat, a hangszalagokat, a nyelőcsövet és gyakorlatilag minden szervet és szövetet károsíthat.
Ez is érdekelhet
Barbernek és sok más betegnek szerencséje volt, mert szakemberek időben felismerték, hogy tüneteiket a koronavírus-fertőzés okozta, és megkezdődhetett szakszerű utókezelésük. Azóta a világ minden táján szakértő csoportok igyekeznek felhívni a figyelmet a hosszú COVID egészségre gyakorolt hatásaira, és az utógondozás fontosságára.
Legjobban: