Az influenza egy vírusos fertőző megbetegedés, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint globálisan több millió embert fertőz meg és több százezer halálesetért felelős évről évre. Az influenzavírusoknak négy típusát különböztetjük meg, amiket A, B, C és D betűvel jelölünk. Ezek közül jellemzően az első kettő válthat ki súlyosabb panaszokat, és míg a B típusú influenza elsősorban emberekre jellemző, addig a genetikailag változékonyabb A típusú vírusok egyéb fajok között is terjednek. Mint arra Andrew Preston, a brit Bathi Egyetem molekuláris mikrobiológusa a The Conversation oldalán megjelent cikkében rámutatott, a madarak influenza-A-vírusainak többsége például csak elvétve fertőz meg embereket. Mivel azonban különböznek a közösségeinkben szezonálisan cirkuláló vírusoktól, ezért nem is rendelkezünk érdemi immunitással azokkal szemben.
Mindez azt jelenti, hogy azok az A típusú influenzavírusok, amelyek képessé válnak az emberi fertőzésre, valamint az emberről emberre terjedésre, hamar nagy tömegeket betegíthetnek meg, éppúgy világjárványt kiváltva, mint az új típusú koronavírus ( SARS-CoV-2 ) teszi jelenleg. Az 1918-as spanyolnáthajárvány például mintegy 50 millió életet követelt, nem véletlen tehát, hogy a pandémiás influenzavírusok már régóta a WHO és a világ kormányai figyelmének középpontjában állnak.
Hogyan fertőznek az A típusú vírusok?
Az influenzavírusok a légzőszervi sejtek felszínén lévő egy specifikus receptorhoz kötődve fertőzik meg az adott sejtet, hogy aztán saját másolataik gyártására programozzák át azt. Emberek és madarak esetén ezek a receptorok különbözőek, ezért a madárinfluenza vírusai nem is tudnak hatékonyan kötődni az emberi sejtekhez - magyarán az emberre nézve alacsony fertőzésveszélyt jelentenek. Ugyanakkor az influenzavírusok hajlamosak egymással felcserélni genetikai anyaguk egyes szegmenseit, amennyiben két különböző vírus éppen ugyanazt a sejtet fertőzi meg. Ezt nevezzük genetikai átrendeződésnek, amiből egy új influenzavírus születhet, kombinálva a felmenők jellemzőit. Előfordulhat tehát, hogy egy átrendeződött vírus egyszerre rendelkezik majd az egyes madárinfluenza-vírusokra jellemző kártékonysággal és a magas fertőzőképességgel emberekre nézve.
De mi köze mindehhez a sertéseknek? Nos, a sertések légzőszervi sejtjein mindkét említett receptor megtalálható, ennél fogva a faj egyedei az influenzavírusok szélesebb körére fogékonyak. Emiatt aztán nagyobb a valószínűsége, hogy gazdatestként helyet adjanak a vírusok genetikai átrendeződéséhez, ezáltal új vírusok születéséhez. Éppen ez történt az új tanulmány által bemutatott, Kínában felbukkant sertésinfluenza-vírusok esetében is. Ezek ráadásul több olyan jellemzőt is felvonultatnak, amelyek alapján felmerül a gyanú, hogy potenciálisan világjárvánnyal fenyegető törzsekkel van dolgunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vadászmenyétek segítenek felmérni a kockázatot
A kutatók összesen hat különálló típust azonosítottak a Kínában 2011 és 2018 között sertésekből izolált vírusok között. Ezek mind magukon hordozzák a 2009-es pandémiáért felelős H1N1 nyomait, azaz annak rokonai. Mind közül az először 2013-as mintákban kimutatott G4-típus vált 2018-ra a legdominánsabbá. Ez a folyamat ráadásul egybeesik a sertéseknél egyre növekvő esetszámban kimutatott légzőszervi megbetegedésekkel. Így arra lehet következtetni, hogy az eredeti G4 különösen jól alkalmazkodott a sertésekre, zömében fel is váltotta az egyéb sertésinfluenza-vírusokat az ázsiai országban, megalapozva a jelenleg cirkuláló, problémás G4-vírusok felemelkedését.
További aggodalomra adnak okot a G4-vírusok emberi fertőzőképességének meghatározására irányuló tesztek. A kutatók vadászmenyéteken végeztek kísérleteket, mivel hasonló mintázatú receptorokkal rendelkeznek, mint az ember, hasonló influenzás megbetegedés is alakul ki náluk, valamint éppúgy átadhatják egymás között a kórokozókat. Összességében tehát biológiai szempontból jó lehetőséget kínálnak az emberre gyakorolt potenciális hatások modellezésére. A tesztek során a G4-vírusok súlyosabb betegséget váltottak ki a menyéteknél, mint a többi influenzatípus, ráadásul mind közvetlen kontaktussal, mind cseppfertőzéssel képesek voltak terjedni.
Úgy tűnik tehát, hogy a G4-vírusokban megvan a potenciál, hogy súlyosan megbetegítsék az embert, illetve emberről emberre is terjedjen a fertőzés. A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon az elmúlt években cirkulált influenzavírusok felismerésére kibocsátott immunrendszeri antitestek felismerik-e a G4-vírusokat. Sajnos azonban erre semmilyen bizonyítékot nem találtak, ami arra utal, hogy az embereknek csupán elenyésző vagy semmilyen immunitása nincs ezekkel az új vírusokkal szemben.
Mennyire indokolt a félelem?
Bizonyos tekintetben pozitív fejleményt hozott, amikor a kutatók sertéstelepi dolgozók és szélesebb körben vett populáció esetében kerestek G4-vírusok ellen termelt antitesteket vérmintákban. Az antitestek megléte korábban fertőzésekről ad információt. Mint kiderült, a munkások 10, az átlagos emberek 4 százaléka találkozott már a G4-vírusokkal. Érdemes hozzátenni, hogy a pozitív minták gyakorisága, ezáltal a fertőzések gyakorisága az elmúlt években fokozatosan emelkedett. A látszólag észrevétlen, mégis számottevő mértékű fertőzésszám alapján arra lehet következtetni, hogy jelenleg ezek a vírusok nem okoznak súlyos betegséget, valamint nem is terjednek egyelőre könnyen az emberek között.
Ezzel együtt olyan kórokozókról van szó, amelyek jelentősen alkalmazkodtak a humán fertőzéshez, és csupán egy kis lépésre vannak attól, hogy emberről emberre is terjedjenek, illetve súlyosabb megbetegedést váltsanak ki. A G4-vírusok rendelkeznek az összes olyan tulajdonsággal, amely miatt potenciális világjárvány kockázatát hordozzák magukban:
- hatékonyan kötődnek és másolódnak emberi sejtekben;
- menyétmodellek tanúsága szerint magas fertőzőképességűek;
- más influenzavírusok vagy vakcinák nem nyújtanak ellenük immunitást.
Ez is érdekelhet
Andrew Preston szerint az új sertésinfluenza joggal adhat okot aggodalomra, de a tanulmányt egy időben érkezett figyelmeztetőnek tartja, amely a járványok elleni felkészülést még alaposabbá, tervszerűbbé kellene, hogy tegye. "Extrém események gyakran csak egyszer történnek egy emberöltő alatt. A világjárványok veszélyét illetően viszont nem gondolkodhatunk így. SARS, MERS, H1n1 és most a COVID-19: ezek mind az elmúlt 20 év során bukkantak fel, demonstrálva, hogy járványos fertőzések riasztó rendszerességgel jelennek meg. Ez pedig valószínűleg a jövőben is így fog folytatódni" - hangsúlyozta a szakértő.
