Amikor hosszabb ideig hallgatnak zenét fülhallgatóval, sokan érzik úgy, mintha zsírosabb lenne a fülük a szokásosnál. De vajon mennyire gyakori ez a panasz? Egyáltalán mi történik a fülünkben, amikor bedugjuk? A témáról Charlotte Phelps és Christian Moro, az ausztráliai Bond Egyetem kutatói foglalták össze a legfőbb tudnivalókat a The Conversation oldalán megjelent cikkükben. Mint írják, bár a vezeték nélküli fülhallgatók viszonylag új terméknek számítanak a piacon, a hallókészülékek viselésének hosszú távú hatásait ugyanakkor számos kutatás vizsgálta már a múltban, márpedig a kétféle eszköz sok tekintetben nagyon hasonló egymáshoz. Mindezekből pedig úgy tűnik, a fülbe dugható eszközök tartós használata elsősorban a fülzsír kapcsán jelent kockázatot.
Mire való a fülzsír?
A fülzsírtermelődés teljesen természetes folyamat mind az ember, mind számos egyéb emlősfaj esetében. A hallójáratunkat borító vékony zsírréteg egyrészt a bőr nedvességtartalmának megőrzésében játszik szerepet, másrészt védelmet nyújt a fertőzésekkel, vízzel és egyéb külső szennyeződésekkel szemben. Barrierfunkciója olyannyira erős, hogy 19. századi feljegyzések tanúsága szerint még kicserepesedett ajkak kezelésében is hatékony segítséget nyújthat. A fülzsír termeléséért a hallójárat speciális mirigyei felelnek, és nedvességtartalmától függően egyaránt találkozhatunk barnább színezetű, ragadósabb, illetve szárazabb, porózusabb, fehér színű fülzsírral.
A külső hallójárat bizonyos tekintetben egy mozgólépcsőhöz hasonlít. Legalábbis abban az értelemben mindenképpen, hogy a fülzsír folyamatosan kifelé, a fülkagyló irányában mozog belőle. Ennek célja, hogy a fülzsírba ragadt szennyeződések, közte a por, baktériumok és gombák, hajszálak és elhalt hámsejtek, ne tudjanak felhalmozódni a fülben. Az állandó haladást az állkapocs mozgása is segíti, amikor pedig a fülzsír eléri útja végét, nemes egyszerűséggel kihullik a fülből. Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy fülünk teljesen öntisztuló szerv, működése pedig akkor a legtökéletesebb, ha semmilyen módon nem avatkozunk közbe. Csakhogy bármi, ami akadályt képez a fülzsír szabad kiáramlása előtt, problémákhoz vezethet ebben a folyamatban.
Hogyan hatnak a fülhallgatók a fül öntisztító folyamatára?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fülbe dugható eszközök rendeltetésszerű alkalmazása ritkán okoz csupán bajt. Ha azonban hosszú ideig bent hagyjuk azokat, akár egész nap, úgy többféle módon is kárt okozhatnak:
- besűrűsítve a fülzsírt megnehezíthetik, hogy a szervezet természetes úton megszabaduljon attól;
- a fülzsír betömörödése olyan mértékűvé is válhat, hogy azáltal gyulladás alakuljon ki;
- a külső hallójárat légáramlásának csökkenése esetén a fülzsír nem tud kiszáradni, ragadós állagát hosszabb ideig megőrizve pedig könnyebben felhalmozódhat a fülben;
- a fülben csapdába eső izzadtság és nedvesség kedvezőbb környezetet teremthet bakteriális és gombás fertőzések számára;
- amennyiben akadály lép fel a fülzsír természetes kiürülése előtt, az fokozott fülzsírtermelésre stimulálja az ezért felelős mirigyeket;
- önmagában az is rontja a fül higiéniáját, ha a füldugó apró párnái baktériumokkal vagy egyéb kórokozókkal szennyezettek;
- a túl nagy hangerő közvetlenül hallásunkat is károsítja.
A fülzsír felhalmozódása hallásproblémákat, továbbá fájdalmat, szédülést, fülzúgást és viszketést is előidézhet. Éppen ezért, ha hosszabb ideig kell hallgatnunk valamit, javasolt inkább a fülünkre helyezhető fejhallgatót használni. Ezáltal valamelyest javul a hallójárat légáramlása, bár még ez sem hasonlítható össze azzal az állapottal, mintha teljesen szabadon hagynánk fülünket. Mivel azonban nem kell füldugót használni hozzájuk, a fejhallgatók kisebb valószínűséggel vezetnek fülzsírdugó kialakulásához, illetve kórokozókat sem juttatnak a felületükön a fülbe.
A legjobb, ha semmit sem dugunk a fülünkbe
Ez is érdekelhet
Phelps és Moro szerint a fülzsírt azzal tarthatjuk a leghatékonyabban kordában, ha hagyjuk, hogy szabadon tegye a dolgát. Éppen ezért nem tanácsos túl gyakran vattapárnás pálcikákkal tisztogatni fülünket, mivel azokkal akaratlanul is visszanyomkodhatjuk a fülzsírt a hallójárat belseje felé. Mi több, a két kutató szerint fogadjuk meg a régi tanácsot, miszerint semmit se dugjunk a fülünkbe, ami a könyökünknél kisebb - más szóval tényleg semmit! Még az olyan hagyományos fültisztító módszereknek is bőven lehetnek mellékhatásaik, mint az olívaolajos fülcseppeknek vagy a fülgyertyáknak, miközben a hatékonyságuk is meglehetősen vitatható. Amennyiben bármilyen problémánk adódik akár a fülzsírunkkal, akár a hallásunkkal, inkább forduljunk háziorvosunkhoz, mintsem házi praktikákban keressük a megoldást!
