Az őszi-téli hónapokban sokan küzdenek az arcüreggyulladással, amely az esetek többségében valamilyen felső-légúti fertőzés „társaként“ jelentkezik. Ám ha gyakran kiújul vagy krónikussá válik (vagyis 12 hétnél hosszabb ideig fennállnak a tünetek), akkor tanácsos utánajárni az egyéb lehetséges kiváltó okoknak.
De legelőször is fontos tudnunk, mi is pontosan az arcüreggyulladás, amelyet egyébként orvosi szakkifejezéssel orrmelléküreg-gyulladásnak nevezünk. Az arckoponya csontjaiban elhelyezkedő üregek normális esetben könnyen tudnak tisztulni, mert a belső felületüket borító csillószőrök a termelődő váladékot az orrüreg felé irányítják. Azonban ha valamilyen okból elzáródik az átjárás az arcüregek és az orrüreg között, akkor az arcüregekben termelődő folyadék felhalmozódik, és gyakran begennyesedik: ekkor beszélünk arcüreggyulladásról.
A két leggyakoribb bűnös: az orrpolip és az orrsövényferdülés
Az orrpolipok az orrmelléküregekben, néha az orrkagylókon képződő kocsonyás nyálkahártya-burjánzások. Mivel az orrpolipok elzárják az orrjáratokat, így a melléküregek kivezető nyílását is, gyakran okoznak visszatérő arcüreggyulladást. Ugyanígy az orrsövényferdülés is sok esetben orrmelléküreg-gyulladáshoz vezet, de itt nem a nyálkahártya duzzanata zárja el az orrjáratokat, hanem az orrsövény szabálytalan helyzete. A jobb és bal orrüreget egymástól elválasztó orrsövény — ami egy porcból és csontból álló, nyálkahártyával fedett lemez — ugyanis ideális esetben nagyjából középen, egyenesen helyezkedik el. Azért csak nagyjából, mert a fejlődés során a porcos és a csontos rész nem egyforma ütemben növekszik, emiatt gyakorlatilag nincs olyan ember, akinél ne fordulna elő kisebb fokú orrsövényferdülés. Van, akinél az egyik irányba dől az orrsövény, van, akinél pedig S-alakban görbül. Enyhe orrsövényferdülés még nem okoz panaszokat, a nagyobb fokú ferdeség viszont már gátolja az orrjáratok és a melléküregek átjárhatóságát.
Ha gyakran akkor is azon kapjuk magunkat, hogy szájunkon vesszük a levegőt, amikor nem vagyunk náthásak (vagyis gátolt az orrlégzés), valamint horkolunk, szaglás- és ízlészavart tapasztalunk, akkor érdemes fül-orr-gégészhez fordulnunk, mert ezek a tünetek orrpolipra és orrsövényferdülésre utalhatnak. A pontos diagnózis könnyedén felállítható műszeres vizsgálattal, és általában ambuláns műtéttel gyógyítható az elváltozás.
Fel nem ismert allergia és fogászati gond is okozhatja
Légúti allergia esetén is nagy mértékben és tartósan megduzzad az orrnyálkahártya, mely elzárja a melléküregek nyílását. Ezért ha csak az év bizonyos szakaszában, ciklikusan ismétlődve szenvedünk arcüreggyulladástól, érdemes ebben az irányban vizsgálódni. Ha sikerül azonosítani a kiváltó allergén(eke)t, majd kezelni a légúti allergiát, akkor nagy valószínűséggel a visszatérő arcüreggyulladástól is elbúcsúzhatunk.
Talán nem is gondolnánk rá, de nem ritka, hogy fogászati probléma áll az újra és újra kiújuló vagy elhúzódó arcüreggyulladás hátterében. A felső fogak gyökerét és az arcüreget ugyanis sokszor csak egy vékony csont vagy az arcüreg nyálkahártyája választja el egymástól. Ezért egy beteg, gyulladt fog könnyen vezethet arcüreggyulladáshoz, de akkor is fennáll ez a veszély, ha foghúzáskor megnyílik az arcüreg. Fogászati eredetű arcüreggyulladásra elsősorban akkor gyanakodjunk, ha az általános tünetek mellé bűzös lehelet is társul.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mint a fentiekből látható, a visszatérő arcüreggyulladás sokszor más kórállapot tünete. A kiváltó probléma felderítése és megszüntetése az elsődleges feladat, de természetesen addig is érdemes kezelni magát az arcüreggyulladást is, hogy elkerüljük a további bajt, és megszabaduljunk a kellemetlen panaszoktól.
Ez is érdekelhet
