Dr. Jon Greif, San Franciscó-i sebész úgy véli, a férfiak azért is küzdenek meg sokkal rosszabbul ezzel a veszedelmes kórral, mert nem részesülnek olyan kielégítő kezelésben, mint a nők. Ezen a helyzeten azonban - véleménye szerint - könnyen javítani lehetne, sőt kell is.
Greif megfigyelte, hogy a férfiak mellrákkal kapcsolatos túlélési esélyei, legalábbis a korai szakaszban történő diagnosztizálás esetében, jóval alacsonyabbak, mint a nőknél, és még más különbségek is adódnak a két nem esetében, melyekről az Amerikai Mellsebészek Társaságának Phoneix-ben megrendezett találkozóján számolt be.
Greif a vizsgálatai során 13 000 mellrákos férfi 1998 és 2007 közötti időszakból vett adatait vetette össze 1,4 millió mellrákos nőével. Az összehasonlítások során a rák jellemzőinek, a túlélési arányoknak, a kornak és etnikumnak figyelembe vételével a szakember megállapította, hogy a mellrákos férfiak között több volt a fekete, viszont kevesebb a hispán, mint a nők között, továbbá a férfiak átlagéletkora is magasabb volt.
További különbségnek bizonyultak, hogy a férfiak tumorjai a diagnózis idején már nagyobbak voltak, és gyakoribbak voltak az áttétek is. Emellett a férfiaknál ritkábban alkalmaztak részleges emlőeltávolítást vagy sugárkezelést, és rosszabb túlélési arányt is mutattak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Greif úgy véli, a különbségek oka főként abból adódik, hogy a nőket sokkal több propaganda célozza, gyakrabban járnak mammográfiás szűrésre, így korábban diagnosztizálják náluk a daganatot , ami ilyenkor még kisebb és könnyebben megállítható a terjedése.
Az Amerikai Rák Társaság azt javasolja, hogy a férfiak is jobban figyeljenek oda a tünetekre, például egy szokatlan púpra, duzzanatra vagy bőrredőre, a mellbimbó befelé fordulására, a mell és mellbimbó arányainak változásaira, illetve azok pirosodására, netán a mellbimbó szivárgására. Ezek bármelyikét észlelve mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, hogy megelőzzék a későbbi gondokat.
Legjobban: