Valami nincs rendben
Mariann 48 éves, egy vidéki városkában él. Későn ment férjhez, de a házassága nagyon jól sikerült, egyetlen nagy bánatuk, hogy nem született gyermekük. Megpróbáltak mindent, de hiába, a gyermekáldás elmaradt.
Sosem volt hipochonder , de ha egyébként nem lett volna egészségtudatos nő, a meddőségi kezelések miatt is megszokta, hogy rendszeresen jár orvosi ellenőrzésekre, rákszűrésekre. Így amikor három évvel ezelőtt azt érezte, hogy valami nincs rendben, mert a mellében időnként különös, égő fájdalmat érzett, rögtön elment az orvosához. A háziorvosa azonban a vizsgálat után úgy ítélte meg, hogy nincs semmi gond, nem látta indokoltnak a szakorvosi vizsgálatokat. Mariann - ma már hozzáteszi: "sajnos" - elfogadta a véleményt.
Néhány hónap múlva a városukban mammográfiai vizsgálatot szervezett az ÁNTSZ. Mariann kihasználta az alkalmat, időpontot kért és elment a vizsgálatra. Ott is elmondta a panaszait a vizsgálatot végző orvosnak, azt is, hogy a vizsgálat után nagyon fájt a jobb melle, de ez az orvos is kedélyesen megnyugtatta, hogy ez így szokott lenni, ne idegeskedjen. "Ha valami gond lenne mégis, majd értesítik a háziorvost" - szólt az ígéret. Ők nem jeleztek, az asszony érdeklődésére a háziorvos pedig azt válaszolta, hogy minden rendben. Egy teljes évig ebben is maradtak.
"Csomó van a mellemben!"
2006. december végén egy este fürdés közben vette észre, hogy a jobb mellében csomó van. Ahogy lehetett, az ünnepek után rögtön felkereste a háziorvosát, aki ezúttal nem tétovázott, rögtön megírta a beutalókat, a sebészetre is. 2007. január 22-én került sor az újbóli mammográfiai vizsgálatra, amelynek eredménye "Kóros meszesedés, malignitási jel nem ábrázolódik". Ez a mondat hatalmas öröm volt a házaspár számára, csak éppen hihetetlen, hiszen a kézzel is jól tapintható csomóra nem adott magyarázatot. Három nappal később következett az ultrahang vizsgálat, biopsziával. Ennek lesújtó eredményét egy orvoscsoport jelenlétében közölték vele: azonnali műtétre van szükség.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Elmondani nem tudom, mit éreztem akkor. Túl nagy volt a csapás, hiszen az addigi, negatív leletek, bagatellizáló vélemények nem készítettek fel erre. Addig csak a férjem tudott a bajomról, hát egy darabig csak álltunk és sírtunk... aztán erőt kellett venni magunkon, és elmondani a tágabb családomnak is. A nagybátyám segítségével ismertünk meg egy tekintélyes sebészorvost, aki vállalta a műtétet."
Erre 2007. február 14-én került sor Budapesten. A műtő főorvos utána arról tájékoztatta Mariannt, hogy a csomó rosszindulatú, de nem az agresszívabb fajtából való, és a nyirokcsomóban nem volt áttét.
Ketten a halál ellen
"Regényesen hangzik? De ez a valóság: a műtét csak az első felvonás volt, a neheze azután kezdődött, és ketten a férjemmel álltunk elébe. Mindenhova elkísért, mindig mellettem állt, az ő szerelme adott erőt a legrosszabb időszakokban is" - idézte fel Mariann. A műtét után ugyanis a kezelés az egyik fővárosi onkológiai centrumban folytatódott. A leletek alapján hat kemoterápiai és huszonöt sugárkezelést írtak elő, megosztva: az első négy infúziós kezelés után elkezdődött a sugárkezelések sora. Háromhetenként került sor a félelmes kemo-infúzióra.
A rettegett mellékhatásokat szerencsére kordában lehetett tartani a hányáscsillapító gyógyszerekkel: a hányinger, a hányás, rossz közérzet elmaradt. E talán annak is köszönhető, hogy Mariann az utolsó betűig betartotta az orvosi előírásokat, és nagyon vigyázott mindenre. A kezelések előtt, alatt nem evett-ivott semmit, utána viszont sok folyadékot ivott. A kezelőorvossal megbeszélve már a műtét előtt elkezdett fogyasztani egy aloe vera gyógynövény-készítményt , ami a meggyőződése szerint szintén segített a nyálkahártyák épen tartásában, így a szájszárazság és a gyomorpanaszok elkerülésében. A harmadik infúzió után kihullott a haja, szemöldöke, testszőrzete, de ezt annyira átmenetinek tekintette, hogy nem fogta fel tragikusan: egyszerűen csinos, menyecskés kendőkkel kötötte be a fejét ebben az időszakban.
Lassú gyógyulás, újraértékelt élet
A kezelések befejezése óta naponta szedendő gyógyszereket és havi egyszeri, hasfalba adandó "depó" injekciót kap. Negyedévenként kell kontrollra mennie, amikor labor, EKG, hasi ultrahang, mellkas, mammográfia, mellkasi ultrahang vizsgálaton győződnek meg arról, minden rendben van-e. Másfél évvel a műtét után Mariann minden vizsgálati eredménye jó, tünetmentesnek találják. Bár a teljes gyógyulási idő öt év, azért az első megkönnyebbültebb sóhajon már túl vannak.
A betegség évei nem múltak el nyomtalanul sem a házaspár, sem a tágabb család életében. Noha a saját gyermekről szőtt álmaikat most már végképp el kellett temetniük, de a meglévő családi kapcsolatok még jobban összekovácsolódtak. A házasságuk megerősödve került ki a viszontagságokból, és még az olyan, távolabbi rokonokban (mint például Mariann nagybátyja) is új értékeket fedeztek fel: a bajban sokakról derült ki, mennyi segítőkészség, szeretet van bennük. Mariann életkedve visszatért, újra tervezget: kertes házba szeretne költözni, hogy átértékelt új életének új keretet, színteret adjon.
Orvosi szemmel
Az emlőrák kezelésére többféle mód áll a rendelkezésünkre, önálló vagy kombinált formában - mondta dr. Dank Magdolna klinikai onkológus, egyetemi docens. - Kezelési módszerei a műtét (ma ritkább a teljes, többnyire inkább részleges emlőeltávolítást végeznek), a kemoterápia (gyógyszeres daganatölő kezelés), a sugárkezelés és a hormonkezelés. Ezen terápiák a daganatos megbetegedés lehetőség szerinti gyógyítását és a daganatos áttétek kialakulásának gátlását, a tünetek megszüntetését célozzák. A hagyományos kezelések mellett ma már lehetőség van az ún. biológiai válaszmódosító bevetésére is, ami által egyéni kezelést adunk.
