A Kopp Mária, orvos, pszichológus által a vágyott gyerekek megszületéséért indított H Népesedési kerekasztal képviselője, Székely András szintén üdvözli a családi otthonteremtési kedvezmény módosításait, mert a lakhatást komoly problémának látja különösen ott, ahol nincsen szülői segítség. Úgy véli, hogy egy középosztálybeli párnak magyarországi bérből élve szinte lehetetlen lakáshoz és jó kondíciójú hitelhez jutnia.
„A lakhatás, a lakáscélú hitelekhez szükséges önerő megoldása az első lépés, de ahhoz, hogy a családok valóban bevállalják a vágyott harmadik és további gyerekeket valaminek a közgondolkodásban is változnia kellene” – állítja Székely András, aki 3+8-as felállásban, 11 gyereket nevel.
Ki mellett áll a társadalom?
Székely András szerint alapvetően nem maga az anyagi támogatás számít a legtöbbet, hanem az, hogy a fiatalok, akik gyereket vállalnának, és a családok azt érezzék, hogy mellettük áll a társadalom, és hogy a nagycsalád bevállalása a kormány, a bankok, a munkáltató, a szolgáltatók, a szomszéd, a barátok, a média stb. számára is hasznos és elismert tevékenység legyen, anyagi és erkölcsi megbecsülés járjon érte. - Ma nagyon sokszor halljuk nők közötti párbeszédekben, hogy „én nem dolgozom, otthon vagyok a gyerekkel” – miközben ez kőkemény munka – és hozzáteszi, hogy azokat a nőket sem szabad megbélyegezni, akik nem ezt az utat választják: „Ha dolgozni szeretne és karriert építeni , miért ne lehetne egy nő arra is büszke? Viszont, ha egy nőnek azért kell előbb sok pénzt keresnie, hogy később is legyen anyagi fedezete, mert korántsem biztos, hogy a szülés után is megmarad a munkahelye, akkor ezért nem a pénzkereső nők a hibásak.”
Ahogy olvasónk véleményéből is látszik, sokaknál a harmadik gyerek bevállalása nem a lakáson múlik, kulcsfontosságú és talán a legtöbbeket érintő probléma az a munka és a család összeegyeztetése. Idehaza a 4-6 órás részmunkaidő még mindig kevésbé elfogadott, a munkáltatók egyszerűen nem érdekeltek ebben az időbeosztásban, így nehéz megoldani a gyerekfelügyeletet, és azt a mindennapi logisztikai feladatot, amit az óvodába és iskolába, különórákra való fuvarozás jelent. Sok helyen nincs, vagy várólistás a bölcsőde vagy épp bezár, mire a szülő a munkából odaérne.
„Európában is nagyon rossz helyen állunk a távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő alkalmazásában, amíg ez nincs meg, addig a lakáskörülmények javítása sem fogja megoldani a gyerekvállalási kedvet” – mondja Székely András.
Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy nem születik meg a 3. gyerek?
A 11 gyereket nevelő András azt mondja, hogy amikor a gyerekvállalás kérdése előkerül, akkor általában elborítanak minket a különböző problémák rémképei, hogy mennyibe kerül felnevelni egy gyereket, hogy mennyi lemondással járnak a gyerekek, a nagycsalád előnyei és szépségei nem jutnak eszünkbe.
A nagycsalád bevállalása András szerint attól is függ, hogy mit várunk el magunktól, mit a családtól.
„Ma elvárás, hogy a szülő tizenvalahány éves koráig mindenhova fuvarozgassa a gyerekeket. Ha nem tudjuk elengedni, önállóságra, felelősségvállalásra szoktatni őket, akkor persze, minél több gyerek van, annál inkább úgy érezhetjük, hogy teljesítőképességünk határához értünk. Ez csak egy példa, de számos ilyen hallgatólagos elvárás van egy szülő felé, amit, ha jó szülő akar lenni, akkor teljesítenie kell. Ugyanilyen az is, hogy mit kell megadni egy gyereknek. Ez sokszor korántsem olyan lényeges, mint amilyennek mi beállítjuk, de mégis azt érezzük, hogy ha sok gyerek van, akkor már nem tudjuk mindegyiknek ugyanazt megadni. Ne akarjunk tökéletes szülők lenni, csak elég jó szülők!” – tanácsolja.
– A gyerek helyigénye sem feltétlen akkora, mint ahogy ezt elsőre, íróasztalnál megtervezzük. Amíg kicsik a gyerekek egyáltalán nem létszükséglet, hogy mindegyiknek külön szobája legyen: „Mi a lakásból jó, ha két szobát használunk, hiába van a gyerekeknek külön részük, mindegyik ott szeret lenni, ahol a többi is, ahol az élet zajlik.„
Gyakran elhangzik, hogy ahol két gyerek felnő, ott egy harmadik is fel tud nőni, András szerint azonban ez nem teljesen így van.
„Saját tapasztalatból mondom, hogy két gyerekkel a legkönnyebb, utána már egy más életforma következik. Ahogy ezt egyszer valaki megfogalmazta, ha már három gyerekem van, akkor biztos van egy, amelyik éppen üvölt valamelyik sarokban… Tény, hogy a nagycsalád nem való mindenkinek, és csak akkor működik, ha elengedjük a környezet és a társadalom által sugallt „jó szülő” elvárásokat.
Sorozatunk további cikkei:
10+10 millió: ki vállalja be a 3. gyereket?