Röviden a tápanyagokról
Vannak olyan tápanyagok, amelyből a szervezet a létfenntartáshoz, a különböző életfolyamatokhoz - légzés, szervrendszerek működése, gondolkodás, mozgás - nyer ki energiát, ezeket energiát adó tápanyagoknak nevezzük. Ilyenek a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. Mások nem energiát szolgáltatnak, hanem a szervezetben lezajló folyamatokat végzik, segítik elő vagy katalizálják, ezek az energiát nem adó tápanyagok, a vitaminok és az ásványi anyagok, mikro- és makroelemek csoportja. Áttekintésképpen nézzük meg azt, hogy mi ezeknek szerepe a szervezetben, és mire kell a fogyókúra kapcsán odafigyelni viszonylatukban!
Szénhidrátok
A szénhidrátoknak kell (kellene) arányaiban a legtöbb, mintegy ötven-hatvanszázaléknyi energiát biztosítaniuk az étrendben. Sokféle formában fogyasztjuk őket, a legegyszerűbb a mindenki által ismert kristálycukor vagy a szőlőcukor, illetve ezek feldolgozott változatai, mint a kocka- és porcukor, szőlőcukros pasztillák. A cukrok molekuláinak kapcsolódásával kapjuk az összetett szénhidrátokat, a keményítőféléket (igen, a ruhákhoz használt is ilyen), amelyeknek már nincs édes ízük és általában vízben sem oldódnak jól. Ezek fogyasztása kellene, hogy fedezze a napi energia-felvétel nagy részét, mivel a legáltalánosabb táplálék-összetevők egyike, gabonafélékben, a belőlük készült termékekben (péksütemények), gyümölcsökben, zöldségfélékben található. Sajnos ez nincs így, különösen az egyszerűbb szénhidrátokból, a cukrokból fogyasztunk túlzott mennyiséget, és nem az "értékesebb" összetett formából.
A szénhidrátok napi ajánlott mennyisége négy-hat gramm testtömeg-kilogrammonként, természetesen ideális súlyra vonatkoztatva. Egyszerű cukrokból körülbelül harminc grammot illenék egy felnőttnek naponta fogyasztani - ekkora mennyiség nem egészen három deciliter szénsavas, nem "light" üdítőitalban van. A fogyókúránál a szénhidrát-bevitel mérséklése az egyik lehetséges energiacsökkentő megoldás, mivel ezek is 4, 1 Kcal-át tartalmaznak grammonként, így jelentősen kevesebb energiát veszünk fel, ha nem használunk cukrot, vagy például teljes kiőrlésű lisztből készült pékárukat fogyasztunk. De azt hiszem, ezt nem kell részleteznem itt, egy fogyókúráról szóló oldalon, hiszen a többség maga is tisztában van azzal, mi tartalmaz sok szénhidrátot és mi nem. (Csak segítségképpen: sokat tartalmaz a cukor, a fehér kenyér, kifli valamint zsemle, a tésztafélék, a rizs, a banán és a burgonya)
Van azonban a szénhidrátoknak egy olyan fajtája is, ami nehogy gátolná a fogyást, hanem éppen ellenkezőleg, elősegíti azt. Ezek a rostok, amelyek szintén egyszerűbb szénhidrátokból épülnek fel, de mi, emberek nem tudjuk megemészteni őket. Vannak olyan formáik, amelyek vízben korlátozottan oldódna, inkább csak duzzadnak, ezek például a pektinfélék, amelyeket gyümölcsökben, zöldségfélékben találunk, így nagy mennyiséget tartalmaz belőlük az alma és a sárgarépa is. Másik csoportjuk egyáltalán nem oldódik vízben, ezek a cellulózok, amiből például a papír is készül, gabonafélékben, gabonamagvakban, müzlikben, teljes kiőrlésű pékárukban található nagyobb mennyiség belőlük. Mindkét féle rostanyag fogyasztása elősegíti a teltségérzet kialakulását, hamarabb érezzük jóllakottnak magunkat tőlük, és miután a gyomorból lassabban távoznak el, később leszünk éhesek is egy-egy rostdúsabb étkezés után.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
További jó tulajdonságaik közé tartoznak még azok is, hogy szabályozzák a szénhidrátok felszívódását, segítik a keletkezett salakanyagok kiürülését, és szabályozzák a székletürítést is. Székrekedés esetén mindenképpen javasolt rostban gazdag diétát tartani, és valószínűleg mindenki ismeri azt a receptet is, miszerint enyhébb hasmenés esetén reszelt almát, vagy sárgarépát célszerű fogyasztani.
Ez is érdekelhet
Fogyókúrában természetesen az eddig felsorolt összes tulajdonság jól jön, ezért egy jó fogyókúrás diéta egyben rostban gazdag is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű zöldség- és főzelékfélét, gyümölcsöt, müzli, gabonapelyhet és teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményt -barna kenyeret, korpás zsemlét, kiflit- ajánlatos fogyasztani. Meg kell itt említeni még a korpaféléket és rostkoncentrátumokat is, mert ezek is rendkívül jó rostforrások. A korpák közül leginkább a zabkorpa javasolható, jó íze miatt, joghurtba, kefirbe vagy ételekbe keverve, de akár magában is fogyasztható. A rostkoncentrátumokat is jól ismerik azok, akik a súlyukkal küszködnek, hiszen a korpatablettától kezdve a fogyókúrás "csodaporokig" sokféleképpen találkozunk velük. A rostok ajánlott napi adagja harminc gramm minimum, ennél sokszorta többet azonban nem érdemes fogyasztani belőlük, mert hatásuk könnyen az ellenkezőjére is fordulhat ilyenkor. A legfontosabb alapelv a rostokkal kapcsolatban, hogy mit sem érnek, ha nincs megfelelő mennyiségű folyadék mellettük - már csak ezért is ajánlható a napi minimum két literes folyadékfogyasztás.
