Mi az allergia?
Az allergia civilizációs betegség, a szervezet túlzott immunreakciója a környezeti hatásokkal, levegőszennyezéssel szemben. Az allergiás reakció egyik leggyakoribb formája a légúti allergia, ezen belül is a szénanáthaként ismert kellemetlenség, amely súlyos esetekben asztmához, nehézlégzéshez vezethet. A levegőben szálló anyagok, virágporok, fűpollenek, penészgombafélék okozzák a legtöbbször, de a házi por és a háziállatok szőre is kiválthatja. Tavasszal elsősorban a fák (például a mogyoró, nyír, éger, kőris, tölgy, szil) levegőbe jutó pollenjei, később az olajfa, nyárfa virágpora a legfőbb allergén.
Nyáron többnyire a pázsitfüvek illetve egyes gabonafélék, különböző gombaspórák okoznak sokaknak allergiát, augusztusban és szeptemberben pedig elsősorban a gyomok, az ürömfélék, az útifű, a csalán, kiváltképpen pedig a parlagfű a bűnös. Az esetszám folyamatosan nő, amelyért a levegőszennyezés, az embert körülvevő vegetáció megváltozása (pl. az amerikai parlagfű európai elterjedése), a kemikáció, a dohányzás, a mesterséges anyagok nyálkahártyára gyakorolt irritáló hatása okolható elsősorban. Érdekes módon esetenként a túl steril életkörülmények is hozzájárulhatnak, hiszen ha nemcsak a kórokozókat, hanem a "barátságos", védő baktériumokat is kiirtják egy-egy túlvédett gyerek környezetéből, annak immunrendszere védtelenebb lesz az irritáló hatásokkal, allergénekkel szemben is.
Beszélő név: a szénanátha
A szénanátha a szezonális allergiás orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitis) és kísérő tünetei összefoglaló, közkeletű neve. Maga a név is utal arra, hogy előfordulására legnagyobb eséllyel nyáron, szénakaszáláskor, vagyis a fűfélék, gyomnövények virágzásának idején számíthatunk. Elsősorban a levegőben lebegő virágporok, pollenek illetve gombaspórák okozzák. Jellegzetes tünetei: tüsszögés, orrviszketés, orrfolyás, orrdugulás. A szénanáthát a jellegzetes tünetek alapján könnyű felismerni. Nagyon fontos a kiváltó ok azonosítása: ebben egyrészt a beteg kikérdezése, az anamnézis felvétel segíthet, másrészt el kell végeztetni a bőrpróbát az allergén kiválasztásához. Ez úgy történik, hogy az alkaron a bőr felszínére juttatott allergén anyagon keresztül egy pontszerű hámsérülést ejtenek a bőrön. Az azonnali reakció során a karcolás körül rövid idő alatt csalángöb és bőrpír mutatkozik. Alapos fül-orr-gégészeti vizsgálat erősíti meg a diagnózist: az allergiás rhinitisre a sápadt, duzzadt nyálkahártya a jellemző.
A szénanátha kezelése
A kezelés magában foglalja a megelőzést, az allergének és irritáló anyagok elkerülését és eltávolítását, a tünetek enyhítését, a gyógyszeres és az immunterápiát. A gyógyszeres kezelés beállítása függ az adott eset körülményeitől, formájától, időtartamától, súlyosságától. Szénanátha, tehát szezonális allergiás orrnyálkahártya-gyulladás esetén célszerű a gyógyszereket a tünetek megjelenése előtt, megelőzésként alkalmazni. Enyhe és közepesen súlyos esetben antihisztamin szedése javasolt, a tünetek jelentkezésekor. Helyileg antihisztamin vagy kromoglikát vagy nedocromil alkalmazható orrba, szembe, vagy mindkettőbe. Súlyos esetben is antihisztamin és szteroid tartalmú szerek helyi és orális alkalmazásának kombinációjára kerül sor. Az allergiaszezon után mérlegelendő az immunterápia alkalmazása is. Az immunterápiával az allergén kis mennyiségét juttatják be a beteg szervezetébe, a bőre alá fecskendezve, egyre növekvő adagban, arra ösztönözve ezáltal a beteg immunrendszerét, hogy blokkoló vagy semlegesítő antitesteket termeljen, amelyekkel megelőzhető az allergiás reakció. Az immunterápiás injekciókúrát később fenntartó injekciók követhetik.
A főbűnös
Allergológiai szempontból a parlagfű virágpora a legagresszívebb. A hazánkban nem őshonos gyomnövény hosszú évek óta megkeseríti az allergiások életét. Parlagfűből bőven van az egész országban, mint ahogy a rendszeres művelés alól kivont, "parlagon hagyott" földterületből is. A leginkább fertőzött részek általában építési területek, ugyanis a föld felásásával az itt lévő parlagfűmagok elkezdenek csírázni. Így a nagy építkezések - például az új autópályaszakaszok - mentén egész "parlagfű-monokultúrák" láthatók. Általában augusztus közepétől virágzik legintenzívebben, de idén a szokatlanul meleg tavasz miatt a parlagfű két-három héttel előbbre tart a fejlődésben, mint szokott, így a virágzás hamarabb következett be. Magyarázatra szorul, miért is lett ez a növény a legagresszívebb allergén.
Egyik oka ennek a rendkívüli szaporasága, hogy ma már szinte mindenhol megtalálható (ahol nem terem, például erdős vidékeken, oda a szél elviszi a pollenjét). A másik okot pedig a parlagfű pollenjének alakjában találhatjuk meg. Mikroszkóp alatt nézve ez ugyanis olyan, mint egy parányi vadgesztenye: tövises kis nyúlványai vannak, amelyek a szembe, orrba, légutakba kerülve felsértik a nyálkahártyát. Ráadásul, a mostanában olyannyira szennyezett levegőből mindig kerülhet a pollen felszínére ólom, por, vagy egyéb szennyeződés is, így ez a mikrosérülés nehezen kezelhető kötőhártya, nyálkahártya-gyulladást okoz az arra hajlamosaknál.
Amit a parlagfűről tudni kell
A parlagfű rendszerint utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, építkezéseken, árokpartokon, friss füvesítéseknél, nem megfelelően gyomirtott kapás kultúrákban, réteken és legelőkön fordul elő. Meleg éghajlatot, száraz talajt, nyáron pedig elegendő nedvességet igényel. Más, sűrűn növő növények környezetéből, fás területeken eltűnik. Jó hír, hogy 400 méter felett csak ritkán fordul elő (bár Franciaországban már 1000 méteres tengerszint feletti magasságban is találtak). Minden egyes növény pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is csíraképesek maradnak.
A parlagfű Európában nem őshonos, az első világháború után kezdett elterjedni, valószínűleg az Osztrák-Magyar Monarchia adriai kikötőibe érkező, parlagfűvel szennyezett gabonaszállítmányokkal került át az amerikai kontinensről. Az első fertőzött területek a kikötők körül, illetve az onnan elvezető utak és vasútvonalak mentén alakultak ki. Az éghajlati viszonyok hasonlóak voltak, mint a növény eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában. A parlagfű európai terjedése a második világháború utáni években felgyorsult, a kilencvenes években pedig riasztó ütemet vett fel. A parlagfű ma többnyire a közlekedési útvonalak mentén terjed. A főutak melletti keskeny sávban és a vasútállomások környékén különösen nagy számban található. Terjedhet még növényi magvakkal (elsősorban napraforgómaggal) és madáreledellel is.
Kapára, kaszára!
Állítólag eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában a vadbölények lelegelték ezt a növényt is, így kordában tartották a szaporodását. Hazánkban is voltak kísérletek arra, hogy az igénytelenebb növényevőkkel, a birkákkal illetve a kecskékkel legeltessék le a parlagfüvet, de ezek a próbálkozások természetesen nem oldhatták meg a problémát. Hatásos ellenszere csak a folyamatos irtás, a földterületek rendszeres gyomirtása, kapálása, kaszálása, vegyszerezése, amire egyébként egyre szigorú önkormányzati rendeletek kötelezik az ingatlantulajdonosokat. Mérhető eredménye azonban csak a folyamatos, évente rendszeresen többször is ismételt munkának van, mivel a parlagfű földbe jutott "alvó" magjai több évtized múlva is csíraképesek maradnak. Mivel az irtást végző a szokottnál is nagyobb dózisban kapja a pollenszennyezést, ezért a parlagfű irtásának vannak óvó rendszabályai. Így például ne a család allergiára hajlamos tagja végezze el a gyomirtást, de mivel az allergia bárkinél kialakulhat, az is viseljen orr- és szájmaszkot, aki úgy tudja magáról, hogy nincs pollenérzékenysége.
A parlagfű irtásával nem szabad megvárni a virágzást, hanem lehetőség szerint még azt megelőzően kell elvégezni. Mivel Magyarországon vadbölények felbukkanására aligha számíthatunk, így ezt a gondot is magunknak kell kézbe venni, kinek-kinek a maga területén, telkén, földjén, vagy a munkájával kapcsolatos egyéb illetékességi helyén.