Nem csak Alzheimer-kór vezethet demeciához, egyéb betegségek is eredményezhetnek hasonló mentális romlást. Az Alzheimer-kórt több mint száz éve írták le először, de csak mintegy harminc éve ismeri el az orvostudomány, hogy ez a betegség a demencia első számú okozója. 40 millióra teszik a nyugati világban a kórban szenvedők számát.
Tünetek
Az Alzheimer-kór legjellemzőbb kezdeti tünete az új információk megjegyzésének fokozatosan romló képessége. Ennek az az oka, hogy rendszerint a legkorábban azok az idegsejtek "romlanak" majd pusztulnak el, amelyek az új emlékek tárolásáért felelős agyterületeken találhatók. Hasonlóképpen, az újabb mentális tünetek annak megfelelően jelennek meg, hogy milyen további agyterületek idegsejtjei válnak előbb-utóbb működésképtelenné.
A tünetek egyénenként változnak, a leggyakoribbak közé az említett, a mindennapi életet megnehezítő emlékezetromlás mellett a tervezés és problémamegoldás nehézségei, a megszokott tevékenységek elvégzésére való képtelenség, tér- és időbeli zavarodottság, romló nyelvi képességek, beszéd, írás és olvasás problémák, az ítélőképesség zavara, társas visszahúzódás, valamint hangulati- és személyiségbeli változások, apátia, depresszió tartoznak. A szellemi folyamatok hanyatlásának oka, hogy a kognitív funkciókért felelős agyi területekben található idegsejtek károsodnak, és nem működnek megfelelően. Alzheimer-kórban ez az idegrendszeri károsodás végül olyan agyi struktúrákat is elérhet, amelyek a legalapvetőbb testi funkciókat működtetik, így akár például a járást és a nyelést is. Az előrehaladott állapotú betegek ágyhoz kötöttek, és állandó gondoskodást igényelnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az Alzheimer-kór legjellemzőbb kezdeti tünete az új információk megjegyzésének fokozatosan romló képessége
Veszélyeztető tényezők
Viszonylag keveset tudni attól, hogy mi okozza az kór hátterében meghúzódó agyi elváltozásokat. A kutatások szerint az esetek egy apró hányada (kevesebb mint 1%) közvetlenül visszavezethető bizonyos gének mutációira. A fennmaradó nagy többségről jelenleg azt gondolják, hogy - hasonlóan más krónikus zavarokhoz - számos, mára beazonosított rizikófaktor összjátéka lehet a felelős az állapotukért. E kockázati tényezők az életkor, a családi előtörténet, enyhe értelmi zavar megléte, általános testi egészség (különösen a szív- és érrendszeri betegségekre hajlamosító tényezők jelenléte), az alacsonyabb iskolázottság.
Diagnózis
A betegség megállapításának nincsen tökéletesen megbízható diagnosztikai módszere: általában a mentális hanyatlás tüneteiből következtetnek a meglétére - elsősorban tesztfeladatokon elért eredményeket, illetve a hozzátartozók beszámolóit alapul véve. Neurológiai konzultációra, MRI-vizsgálatra lehet szükség annak megállapítására, hogy nem valamilyen egyéb betegség vagy szerfogyasztás okozza-e a tüneteket.
Kezelés
Mivel az okok ismeretlenek, így oki kezelés sem létezik: egyelőre nincsen olyan gyógyszer, amely képes lenne megállítani - vagy akár lassítani - az idegsejtek károsodásának folyamatát, noha léteznek az esetek egy részében a tünetek kezelésében hatékonynak bizonyult gyógyszerek, amelyek az agyi ingerületátvivő anyagok koncentrációjának növelésére alapulnak. A tapasztalatok szerint az alzheimeres betegekért törődéssel, lelki támogatással, a testi-szellemi aktivitás stimulálásával lehet tenni - a nem gyógyszeres kezelések klinikai hatékonyságának igazolása azonban még várat magára.
Hozzátartozók
Ez is érdekelhet
Alzheimer-kórban szenvedő beteggel élni, ellátni, támogatni egy demens szerettünket komoly stresszforrás. Hatalmas lelki és fizikai megterhelést jelent. Ezért nem ritka, hogy a gondozó egészsége, az érintett család kapcsolatrendszere is súlyosan megsínyli ezt az állapotot. Nem könnyű feladat, de aki ilyen helyzetben van, aktívan kell, hogy saját egészségével törődjön, erre viszont csak akkor van lehetősége, ha maga is támogatást, segítséget keres és kap.
