Az aranyér nem más, mint a végbélnyálkahártya alatt található érköteg, amelynek óriási szerepe van a széklettartásnál. Aranyérbetegségről pedig akkor beszélhetünk, ha az aranyerek megduzzadnak, kifordulnak, fájdalmasak lesznek, véreznek vagy bármilyen más panaszt okoznak. Gyakori probléma, azaz népbetegség, hiszen az emberek háromnegyede – az életkorral arányosan nő az előfordulása – találkozik élete során aranyeres tünetekkel. Ijesztően hangzik, de szerencsére a betegség valamennyi stádiuma – négy szakasz különíthető el – jól kezelhető. Mindenképpen foglalkozni kell vele, mert magától nem fog elmúlni, átmenetileg megszűnhetnek ugyan a tünetek, de később visszatérhetnek. Érdemes orvoshoz fordulni – sokakat a szégyenérzet tart vissza az orvosi vizsgálattól, ráadásul teljesen feleslegesen, a végbél ugyanolyan szervünk, mint bármelyik másik – a panaszokkal, mert a mindennapi kellemetlenségek mellett a hosszan fennálló aranyérbetegség súlyos vérszegénységhez is vezethet. Miközben a a 3. és 4. stádiumnál már elkerülhetetlen a sebészeti beavatkozás, az 1. és 2. stádium még odafigyeléssel, helyes étkezéssel, megfelelő folyadékfogyasztással, továbbá helyileg ható kúpokkal, kenőcsökkel jól karbantartható. Aranyérbetegként a mindennapokban az egyik legintimebb tevékenység okozhatja talán a legnagyobb gondot. Ám körültekintéssel, néhány hasznos tanács megfogadásával a vécézés sem lesz kellemetlen. Mutatjuk, mire figyeljünk.
Vécézés, de hogyan?
Először is érdemes megfogadni azt a tanácsot, miszerint ne ücsörögjünk hosszú ideig a mellékhelyiségben. Ha aranyérbetegséggel küzdünk, akkor semmiképpen ne itt olvassuk el a reggeli híreket, hosszan ücsörögve telefonunkkal a kezünkben (ha nincs semmiféle panaszunk, akkor sem tanácsos hosszú időt tölteni ebben a helyiségben). A vécén való üldögélés amúgy sem a legjobb pozitúra „nagydolgunk” problémamentes elvégzésére, ugyanis a guggolás jóval egészségesebb lenne. Az ülőpozíció ugyanis kedvezőtlenül hat a záróizmok ellazítására, így a végbélből csak erőlködéssel tud távozni a széklet. Szakorvosok szerint ehhez elég megemelni a lábunkat, vécézés közben például egy 15-20 cm magas sámlit vagy bármilyen támasztékot (például újságokat) használhatunk. Ha mindeközben még egy kicsit előre is dőlünk, szinte tökéletes pózt tudunk felvenni. Nőknél fordulhat elő leginkább, hogy a kismedencei izmok nem összehangoltan – amiknek el kellene ernyedniük, azok megfeszülnek székletürítés közben – működnek, ebben az esetben az intimtorna is segíthet.
Érdemes arra is figyelni, hogy ne erőltessük a végbél záróizmait, székeléskor ne nyomjunk túl erősen, gondolunk itt a széklet visszatartására, illetve a székrekedéskor történő erőlködésre is. Jó ha tudjuk, hogy a gyakori székrekedés aranyeres panaszokhoz vezethet, így törekedjünk arra, hogy ezt megelőzzük. Megfelelő táplálkozással – például rostokban gazdag ételek fogyasztásával –, bőséges folyadékbevitellel, illetve rendszeres testmozgással is elkerülhető a székrekedés, és így a vécén való erőlködés is. Szintén megszívlelendő tanács, hogy soha ne nyomjuk el a székelési ingert, inkább menjünk naponta többször vécére. De az is fontos, hogy naponta legalább egyszer legyen székletünk. Nem mindegy az sem, milyen vécépapírt használunk. A végbélnyílás környékének kíméletes tisztítására érdemes puha vécépapírt használni. Ha tehetjük, használjunk bidét, vagy iktassunk be egy langyos vízzel való lemosást, tisztálkodást. Amennyiben nincs erre lehetőségünk, akkor jól jöhet a nedves törlőkendő is, ezekből már vannak olyan változatok is, amelyek nedvesítő krémmel, nyugtató, gyulladáscsökkentő összetevővel vannak átitatva.
Meglepő, de igen sokat kellett várni arra, hogy az otthonok
egyik legkisebb helyiségébe bekerüljön a vécépapír. Ráadásul az első ilyen
termék – a New York-i Joseph Gayetty nevű feltalálóhoz köthető – nem is
gurigában érkezett, dobozból lehetett kihúzogatni a lapokat. A termékről amúgy
nem kevesebbet állítottak, minthogy képes megelőzni az aranyérbetegséget.
Mégsem lett rögtön sikeres termék, az emberek ugyanis nem értették, miért
adjanak valami olyasmiért pénzt, ami ingyen is elérhető, például újságok formájában.
A ma is forgalomban lévő vécépapírt 1890-ben dobta piacra Clarence és E. Irvin
Scott testvérpár. A gurigában berobbanó termékük már jóval népszerűbb lett,
mint dobozos elődje. Az igazi siker mégis annak köszönhető, hogy a 19. század
második felében egyre több helyen lett lefolyós vécé, és így olyan papírra volt
szükség, amelyet le lehetett húzni.