Hogy pontosan milyen terápiás módszerekkel lehet eredményeket elérni a cukorbetegség kezelésében, arról dr. Bibok György , a Cukorbetegközpont diabetológusa foglalta össze a főbb tudnivalókat.
Életmód-terápia
A 2-es típusú cukorbetegség fő terápiás módszere az életmód-terápia. Bár sokan úgy gondolják, hogy a gyógyszeres/inzulinos kezelés az alapvető feladat, és a mozgás, illetve diéta annak csak kiegészítése, ám valójában ennek éppen a fordítottja az igaz. Előfordulhat, hogy helyes táplálkozás és rendszeres, közepes intenzitású mozgás hatására nincs is szüksége a betegnek gyógyszerre vagy inzulinra. Tehát a személyre szabott életmód-terápia már önmagában is biztosíthatja a 4 és 8 mmol/l közötti vércukorszintet, vagyis a normoglikémiás állapotot. Ez már minimálisra csökkentheti a szív- és érrendszeri problémák kockázatát.
Diéta
A cukorbetegek diétája az egészséges táplálkozásnak megfelelő, csökkentett szénhidrát- és kalóriabevitel, amelynek alapjait a dietetikussal történő konzultáció során sajátíthatja el a beteg. Fontos a meghatározott mennyiségű szénhidrátbevitel, valamint a gyorsan és a lassan felszívódó szénhidrátok megfelelő napszaki elosztása. Lényeges, hogy a beteg kiiktassa étrendjéből a hozzáadott cukrot , valamint a fehér, finomított lisztet és az abból készült pékárukat. Az étrend összeállítását minden esetben állapotfelmérés előzi meg, ugyanis az életkor, a testtömegindex és az életviteli szokások lényegesen befolyásolják a diéta elemeit.
Mozgás
Sokan felesleges elemnek tekintik a mozgást, esetleg tartanak tőle, ám ez mégis az egyik legfontosabb része a terápiának. A testmozgás hatására ugyanis csökkenhet a testsúly és a rossz koleszterin szintje, az inzulinrezisztencia pedig javulhat. A súlyzós edzések hatására aktívvá válik az izom inzulint nem igénylő cukorfelvételi mechanizmusa, és ez az edzés után 72 óráig meg is marad. Aki fél a hipoglikémiától , mindenképpen kérjen segítséget az edzésterv összeállításához, főleg akkor, ha inzulint használ.
Gyógyszer/inzulin
Egyes esetekben az orvos gyógyszeres és/vagy inzulinos kezelést javasolhat. Ezek a kezelések és a dózisok idővel változhatnak, éppen ezért rendszeres vércukor-ellenőrzés és orvosi konzultáció szükséges. Érdemes tudni, hogy mind az inzulinoknak, mind a gyógyszereknek több típusuk van. Hogy melyiket kell használni, azt befolyásolja többi között a beteg aktuális állapota, vese- és májfunkciója, életmódja, társbetegségei, hipogliklémiára való hajlama egyaránt.
Okosdiabetológia
Az okoseszközök térhódítása az orvostudományban, a gyógyításban is helyet kapott. Ez azonban lényegesen megkönnyíti a betegek mindennapjait. A modern technológia révén pontosabbá, részletesebbé válhat az önellenőrzés, illetve szorosabb orvos-beteg kapcsolat alakulhat ki.
Telediabetológia
Telediabetológiával 2 konzultáció között is kapcsolatban lehet a beteg az őt kezelő szakemberekkel, ráadásul igen szemléletes grafikonokon is nyomon követheti állapota alakulását. Az otthoni vércukormérőjével mért adatokat felviheti egy központi rendszerbe, majd megoszthatja orvosával, dietetikusával. Ez különösen nagy segítséget jelent terhesség vagy utazás során. A telediabetológia használatával akár azonnali terápiamódosítást is előirányozhat a kezelőorvos, így még gyorsabbá, pontosabbá és biztonságosabbá tehető a kezelés.
Online vércukornapló
A cukorbetegek kénytelenek vércukornaplót vezetni, ahol feljegyzik az adott terápiát, a glükózszintjüket, az étkezéseiket, a fizikai aktivitásukat és az esetleges panaszaikat. Az okoseszközök (okos vércukormérők, okostelefonok, táblagépek) segítségével ezt már online is meg lehet tenni, amit az orvos is nyomon követhet.
Szöveti glükózmonitorozás
A szöveti glükózmonitorozás elsősorban azoknak való, akiknek gyakran ingadozik a vércukorszintjük. A szenzort a hasfalba, a bőr alatti zsírszövetbe helyezik, majd a vércukorszintet érzékelő eszköz elektronikus jeleket küld a vevő egységbe, amelyből kiolvashatók az adatok. Kétféle mérési módszer létezik: az egyik az úgynevezett real time mérés, amikor 5 percenkénti átlagolással jelenik meg a vércukorérték, a másik pedig a folyamatos mérés utólagos adatelemzéssel. Ez utóbbi esetben a beteg nem látja az értékeket, hanem 5-7 nap múlva, az orvosi konzultáció keretében elemzik az eredményeket. Ezek időszakos vagy rendszeres használata segítheti megelőzni a nem kívánt hipoglikémia előfordulását, illetve a nagy vércukor-ingadozásokat.