Ha a test kommunikál
A családterapeuta, Salvador Minuchin hosszú időn át vizsgálta a családi környezet szerepét gyermekek pszichoszomatikus zavaraiban. Egyik vizsgálatában kimutatta, milyen élettani reakciókat mutattak a gyerekek a családi feszültségekkel kapcsolatban. A vizsgálat során minden családtagtól vért vettek, és később vizsgálták a plazma szabad zsírsav-szintjét. Ez az érzelmi feszültség egyik biokémiai mutatója, 5-15 perc feszültség után ugyanis koncentrációja nő. A különböző időkben mért zsírsav-szintek összehasonlításával kimutatható az egyén reakciója a családi feszültségekre.
A történet a következő: Egy olasz családban mindkét lány cukorbeteg. A 17 éves Dede három éve, húga, a 12 éves Violet kicsi kora óta cukorbetegen él. A két lány azonban meglehetősen különböző klinikai problémát mutat, annak ellenére, hogy ugyanazzal az anyagcserezavarral küszködnek, ugyanazokat a géneket hordozzák, és ugyanabban a családban élnek. Dede "szuperlabilis cukorbeteg", vagyis cukorbaját pszichoszomatikus problémák befolyásolják. Sorozatos ketoacidózisban (magas vércukorértékekkel járó, eszméletlenségbe torkolló állapot; oka a teljes inzulinhiány) szenvedett, amin nem segített az otthon beadott inzulin. Három év alatt 23-szor került kórházba sürgős kezelésre. Violet cukorbaja orvosilag jól ellenőrizhető volt. A kísérlet célja az volt, hogy mérjék a lányok "válaszát" a feszültségre.
A szüleikkel egy egyórás, igencsak feszültségkeltő interjú zajlott, közben a gyerekek egyirányú tükrön át figyelték őket. Annak ellenére, hogy ők nem vettek részt a konfliktusos helyzetben, szabad zsírsav szintjük emelkedett, miközben feszültségnek kitett szüleiket nézték. A pszichológiai feszültség hatása olyan erős volt, hogy jelentős fiziológiai változásokat okozott még a csak közvetetten résztvevő gyerekekben is. Egy óra elteltével a gyerekeket beengedték a szülőkhöz. Ekkor derült ki, hogy különböző szerepük van a családban. Dede szülei között csapdába esett. Mindkét szülő meg akarta szerezni a segítségét a másik elleni harchoz, így Dede egyikük elvárásának sem tudott megfelelni anélkül, hogy látszólag a másik ellen fordult volna. Violettel senki sem akart szövetségre lépni, így ő a szülők konfliktusait anélkül is feldolgozhatta, hogy ő maga belekeveredett volna.
Titokzatos pszichoszomatika
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szabad zsírsav-szint vizsgálat eredményei ennek a két szerepnek a hatását jelzik. Mindkét kislánynak jelentősen nőtt ez a szintje az interjú alatt, és még nagyobb növekedést mutatott, amikor együtt voltak szüleikkel. A kísérlet végén Violet szabad zsírsav-szintje hamarosan visszatért a normális szintre, Dedéjé viszont még másfél órán át magas maradt. A szülők szabad zsírsav-szintje szintén nőtt, de csökkent, amikor a gyerekek beléptek a szobába. A gyerekek tehát konfliktus-enyhítőként működtek a szülők között, ennek árát azonban szabad zsírsav-szintjük növekedésével fizették meg.
Mi a történet legfontosabb olvasata? Egy tünet sokszor azért érthetetlen -, s ezáltal gyakran kezelhetetlen -, mert hiányoznak a megfejtéséhez szükséges információk, jelen esetben a család belső működése. A pszichoszomatikus tünet egy kommunikációs magatartás, mert illeszkedik a családi kommunikációhoz és erősíti azt. Az ilyen környezetben a beteg teste a szó szoros értelmében kommunikál: a test üzenete, a tünet közvetít. A biológiai elváltozás tehát önmagában nem igazolja teljes valójában a jelenséget: Dede cukorbetegségének ellenállását az orvosi kezelésre. A teljes valóságra akkor bukkanhatunk, ha a megfigyelést kiterjesztjük a családi környezetből érkező hatásokra. A pszichoszomatikus zavarok segíthetik az alkalmazkodást, ha egy adott rendszeren - jelen esetben családon - belül nézzük. Ha tehát figyelünk a családra - a beteg környezetére - a pszichoszomatikus tünet jócskán veszít titokzatos megfejthetetlenségéből, és teljesebb értelmet nyer.
Nézzük azonban, milyen hosszú út vezet a pszichoszomatikus tünet megértéséhez?
Milyen hatása van a stressznek a cukorbetegség kialakulásában?
A stressz miatt is kialakulhat a cukorbetegség
A stressz szerepe a diabéteszben
"Bizonyított, hogy a stressz a cukorbetegség idő előtti kifejődéséhez vezethet. A pszichés stressz inzulin-rezisztencia felléptét és csökkent glukóz tolerancia létrejöttét eredményezheti, mely a cukorbetegség előállapota". Ez persze nem azt jelenti, hogy akit sok stressz ér, mindenképpen cukorbeteg lesz, mert akkor mérhetetlenül sok cukorbeteg lenne körülöttünk. Inkább arról van szó, hogy a stressz a meglévő genetikai hajlam esetén hozzájárulhat a cukorbetegség kialakulásához, más rizikófaktorokkal együtt. Egy vizsgálat kimutatta, hogy már az első két életévben megjelenő stresszorok - veszélyeztető környezeti hatások, súlyos életesemények, kontrollálhatatlan helyzetek - csökkenthetik a megküzdő képesség kialakulását, és cukorbetegséghez vezethetnek.
"Régóta ismerjük a stressz kedvezőtlen hatását a már fennálló cukorbetegségre is: terápiásan alig vagy nehezen ellensúlyozhatóan emelkedik a vércukor szintje, míg a stressz csökkenésekor, a stressz helyes menedzselését követően az anyagcsere-állapot javul, a helyzet normalizálódik" - fogalmaz Fövényi a stressz és a cukorbetegség kapcsolatáról írott cikkében.
Harcolj vagy menekülj
A stressz-reakció fizikailag felkészít, hogy gyorsan tenni tudjunk valamit, ez az ún. "harcolj vagy menekülj" reakció. (Ez a reakció egy ősi reflex, ami a veszélyhelyzetekben való túlélést szolgálta.) Eközben több hormon szintje is megemelkedik. Ennek következtében energia (glukóz és zsír) tárolódik, ami vészhelyzet esetén elérhetővé válik, és "segít" menekülni. A cukorbeteg embereknél ez a "harcolj vagy menekülj" reakció nem működik, mert az inzulin nem mindig képes a tárolt energiát eljuttatni a sejteknek, így a glükóz felszaporodik a vérben. Cukorbetegeknél tehát a stressz megváltoztathatja a vércukorszintet , méghozzá kétféleképpen. Egyrészt stressz esetén nem igazán törődünk magunkkal. Esetleg több alkoholt fogyasztunk, nem ügyelünk a mozgásra, elfelejtjük megmérni a vércukorszintünket, vagy nem figyelünk a helyes táplálkozásra. Másrészt viszont a stresszhormonok közvetlenül is képesek megváltoztatni a vércukorszintet.
Változások sorozata
Klinikai megfigyelések igazolják a stressz kiemelkedő szerepét a 2-es típusú cukorbetegség és társbetegségei (magas vérnyomás, zsíranyagcsere zavarok) kifejlődésében. Hogyan történik mindez? A pszichológiai, társadalmi és anyagi problémák a stressz-állapot fenntartása révén a szervezet folyamatos izgalmi állapotát váltják ki. Ezek együttesen - persze genetikai hajlam esetén - egyrészt fokozzák az úgynevezett hipofízis-mellékvese-kéreg tengely aktivitását, vagyis ezen szervek együttesen szabályozott működését, továbbá emelik a kortizol-szintet, végül jelentősen fokozzák a központi idegrendszer aktivitását.
Mindez az anyagcsere változások egész sorozatát indítja el: fokozódik a szabad zsírsavak felszabadulása és bejutása a keringésbe, folyamatosan szaporodik a hasfalon belüli zsírszövet mennyisége, lépésről-lépésre kialakul az inzulin-rezisztencia, a cukor- és zsíranyagcsere-zavarok, továbbá a magas vérnyomás (együttesen metabolikus szindróma) melegágya. A helyzetet súlyosbítja a folyamatosan magasabb mellékvesekéreg-szteroidok által "keletkező" fokozott étvágy, aminek révén - a többnyire rendszertelen étkezési móddal társulva - gyorsan és könnyen testsúly-gyarapodás jöhet létre (Fövényi).
A mindennapi életben folyamatos stressz-szituációknak vagyunk kitéve. A rendszertelen, feszült légkörű evések esetében az étkezés hátulütői fokozottabban érvényesülnek, főleg, ha nappal alig, este annál többet eszünk. "Így a fentebb leírt élettani folyamatok hamar beindulnak, és az emberek genetikailag arra hajlamos 30-40 százalékánál - szintén genetikailag meghatározott sorrendben - egymás után fejlődnek ki a metabolikus szindróma jellemzői. Egyeseknél először a vérzsír-rendellenességek (alacsonyabb HDL-, emelkedett LDL-koleszterinszint) mutathatók ki, másoknál a magas vérnyomás, ismét másoknál a csökkent glukóz-tolerancia, majd ennek folytatásaként a 2-es típusú cukorbetegség (Fövényi).
Ettől felmegy a cukra
Nagyon egyszerű kideríteni, hogy hatással van-e a stressz vércukorszintjére. Vércukorszint mérése előtt írja le egy 1-től 10-ig terjedő skálán az adott pillanatban szubjektíven megélt stressz-szintjét, azaz, hogy mennyire érzi magát feszültnek, idegesnek, hajszoltnak, aztán írja mellé a mért vércukor-szintet. Egy-két hét elteltével nézze meg az összefüggéseket, rajzoljon egy grafikont, hogy jobban látható legyen, hogy a magas stressz-szint magas vércukorszinttel jár-e. Ha igen, a stressz nyilvánvalóan hatással van a vércukorszintjére.
Hogyan változtathatunk ezen? A fent leírtaknak megfelelően úgy, ha kontrolláljuk a stressz-reakciókat. Tehetjük ezt relaxációs technikák elsajátításával (légzőtechnikák, progresszív relaxáció stb.), rendszeres mozgással, sporttal, negatív gondolataink pozitívvá alakításával, és megküzdő képességünk erősítésével. Hiszen a stressz testi tünetei ezekkel a módszerekkel szinten tarthatók.
Az egyik legnagyobb stressz-forrás azonban éppen az lehet, hogy cukorbeteg . Ez nyilvánvalóan nem szűntethető meg. Ha egyedül nem megy, segítséget nyújthat ebben egy támogató csoport. Hiszen, ha tudja, hogy nincs egyedül a problémájával, már az is sokat segíthet. Segítségére lehet akár a pszichoterápia is.
Elkerülhető stressz ártalmak
Mit lehet tenni, hogy a metabolikus szindróma ne, vagy minél később következzék be? Törekedni kell az egészséges életvitelre, a helyes táplálkozási ritmusra, vagyis a napi három-négyszeri étkezésre. Ügyelni kell a kiegyensúlyozott táplálkozásra, mely sok zöldséget, főzelékfélét, salátát és gyümölcsöt tartalmaz, és persze zsír- és cukorszegény. Ami pedig legalább ilyen fontos, az a rendszeres, minimum napi 40 perces fizikai aktivitás, a sport, amely akár gyaloglás is lehet. Ezen kívül persze a dohányzást kerülni kell, alkoholt pedig csak kis mennyiségben lehet fogyasztani. Érdemes relaxációs technikákat elsajátítani, és rendszeresen alkalmazni őket. Csak mindezek együttes megléte esetén kerülhetők el a stressz ártalmai, beleértve a hasi elhízást, a cukorbetegséget, a hipertóniát és mindezek együttes eredményeként a szív-érrendszeri betegségek korai jelentkezését.
Forrás: Onnis, L. (1993) A pszichoszomatikus zavarok rendszerszemlélete. Budapest: Animula Kiadó.
Ez is érdekelhet
Fövényi J. (2006) A stressz szerepe a diabéteszben
