Annyiféle kór létezik. Ágynak döntő, lázzal, fájdalommal járó, pillanatok alatt legyengítő. Szervezetünk aktuális állapotától függ, hogy mennyi idő alatt sikerül a betegségből felépülni és meggyógyulni.
Ha egy családban kiderül a gyerekről, hogy cukorbeteg, a legnagyobb problémát, megrázkódtatást pont az jelenti, hogy nem lehet belőle meggyógyulni. A szülőknek szembe kell nézniük azzal a szomorú ténnyel, hogy ez egy életen át tartó, állandó odafigyelést, diétát igénylő betegség, amelyet sosem szabad félvállról venni. A szülőket gyakran önvád gyötri. Felelősnek érzik magukat a betegség miatt, szoronganak a várható megpróbáltatásoktól, az életmódbeli változásoktól, melyeket ráadásul még gyermekükkel is el kell fogadtatniuk.
A betegség elfogadásának sajátosságai
- A cukorbetegség elfogadása hasonló a gyászreakció ismert pszichés sajátosságaihoz.
- A sokk, az elutasítás ("Ez nem lehet igaz, biztosan tévedés!") gyötrő időszakát az agresszió és düh váltja fel.
- A tárgyalási kísérlet fázisa ("Ugye, ha jól csináljuk, akkor elmúlik az egész?") után a depresszió szinte mindig bekövetkezik ("Ezt lehetetlen végigcsinálni!"). A folyamat vége az aktív elfogadás, amely rendezi az állapotot.
- Az egyes szakaszok lehetnek hosszabbak vagy rövidebbek, és gyakran az is előfordul, hogy a már feldolgozottnak hitt problémák a betegség során vissza-visszatérnek: például az aktív elfogadásos helyzet ismét depresszióba hajlik. Erre a folyamatra az egész betegvezetés során figyelemmel kell lenni.
Cukorbetegen iskolában
A betegséggel szorosan összefügg az állandóan kontrollált életmód kialakítása. Az iskolát elkezdő cukorbeteg gyereknek meg kell tanulnia odafigyelni önmagára, illetve a betegségére. Ha a betegség már iskolás kor előtt fellép, érdemes kicsit érettebben, hétéves korban iskolába küldeni a gyereket, és megvárni, amíg az anyagcseréje rendeződik.
A szülő feladata, hogy az osztályfőnököt tájékoztassa a betegségről és a gyerek jogairól. A gyermekben pedig tudatosítani kell, hogy ha bármi szokatlant vagy furcsát érez, merjen jelezni, a vércukrát megmérni, akár a tanórán is. Ugyanakkor - ahogy más betegségek esetében is - nem szabad visszaélnie olykor kivételezett helyzetével, és meg kell tanulnia a rendes keretekhez igazodva élnie. A gyermekeknek az 5-8. osztályban már igen változóak a napjai. Több tanórás, stresszesebb napok váltják egymást, tornaórával vagy anélkül. Nem ritka, hogy az ilyen életkorú cukorbeteg gyermek számára három-négyféle életvezetésű napra kell betegségvezetési programot kidolgozni.
Az iskolai étkezés a menzán csak akkor javasolt, ha a heti étrendet a szülő át tudja nézni (esetleg a gondozó "team" dietetikusával megbeszélve), és a konyhatechnikai műveletek is ismertek. Ezek nélkül a menzai étkezés kockázatos, főleg addig, ameddig a gyermek nem éri el azt az életkort, hogy önállóan jó döntéseket hozzon az étkezéseit illetően.
A serdülőkori "kihívások"
Hiába nőnek meg gyermekeink, a rájuk leselkedő veszélyek nem csökkenek, csak átalakulnak. A cukorbeteg serdülőt fokozottabban érintik az alkohol, a dohányzás, a drog káros hatásai. A dohányzás koraivá teheti az érszövődményeket.
A tömény alkoholok (például pálinka, vodka, whisky) fogyasztása a vércukorszint eséséhez vezet, az édes szeszesitalok (például likőrök) cukortartalma vércukoremelkedést okoz. A részegség miatti hányás is súlyos állapotot idézhet elő.
A drogokat a tapasztalat szerint kicsit másképp próbálják ki a cukorbetegek. Az már a múlt, hogy a fecskendőhasználat miatt kábítószer-élvezőnek nézhették őket, mert ma már a fiatal cukorbetegek szinte mindegyike speciális, inzulint tartalmazó tollat úgynevezett pent használ, ami nem alkalmas kábítószer beadására.
A cukorbeteg és (egészséges) serdülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy nem kisgyerekek már, így a szülői gondoskodást ki kell egészíteniük saját felelősségteljes életvitelükkel.