Egyre több tanulmány foglalkozik a kérdéssel azért is, mert bár a kapcsolat teljesen egyértelmű, a pontos ok-okozati összefüggések feltárása még várat magára.
Cikkünkben összegyűjtöttük azt a 13 féle ráktípust, amelyek kialakulásának kockázata összefüggésbe hozható a túlsúllyal, illetve elhízással.
Mellrák
A felesleges kilók növelik a nőknél a mellrák kockázatát, kifejezetten a menopauza után. A férfiak sincsenek azonban biztonságban, a túlsúllyal együtt az ő esetükben is nő a mellrák kialakulásának kockázata. A globális rákkutatásban vezető szerepet betöltő Amerikai Szövetségi Ügynökség, a National Cancer Institute (NCI) adatai szerint azoknál a nőknél, akik a menopauzát követően elhízással küzdenek, 20-40 százalékkal nő a mellrák kialakulásának valószínűsége az egészséges testsúllyal rendelkező társaikhoz képest. A rendelkezésre álló kutatásokból az is megállapítható, hogy a testtömeg index (BMI) 5 pontos növekedése 12 százalékkal növeli a rák kockázatát. A zsírszövetek ösztrogént termelnek; a menopauzát követően ezek jelentik e hormon fő forrását a nők számára. Ugyanakkor az ösztrogén az emlődaganatok egyes fajtái számára táplálékként is szolgál. A túlsúly tehát extra ösztrogéntermelődést okozhat, ami emeli a mellrák kialakulásának kockázatát.
Sőt, a zsírszövetek önmagukban is instabilak és gyulladtak lehetnek. A túlsúly tipikus tüneteként esetleg kialakuló alacsony fokú krónikus gyulladás stimulálhatja a rákos sejtek növekedését. Mivel az emlő főleg zsírszövetekből épül fel, valószínűleg a zsírszövetek e rendellenes működése is szerepet játszik a testtömeg és a daganat kialakulásában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vastagbélrák
Az NCI szerint az elhízott nők és férfiak esetében 30 százalékkal magasabb a vastagbéldaganat kialakulásának esélye a normál testtömegű emberekhez képest. Két elmélet is létezik arról, hogy a testsúlyunk hogyan befolyásolja a vastagbél daganatai kialakulásának esélyét. A kutatások kapcsolatot találtak a túl magas vércukorszintet eredményező inzulinrezisztencia és a vastagbélrák kialakulása között, az pedig már köztudott, hogy az elhízott emberek körében sokkal magasabb az inzulinrezisztencia kialakulásának valószínűsége. A zsírszövetek ugyanakkor az adipokin nevű hormon termelésében is fontos szerepet játszanak, amely elősegíti a sejtek növekedését, köztük sajnos a vastagbél daganatos sejtjeinek növekedését is.
Ráadásul a vastagbelet is zsírszövetek veszik körbe. Ha ezekből fakadó, alacsony fokú krónikus gyulladás van a szervezetben, az vastagbélrák kialakulásához vezethet.
Méhnyálkahártya-rák
A méhnyálkahártya a méh "bélése", amely különösen érzékeny a rák kialakulásához vezető rosszindulatú sejtelváltozásokra. Az NCI szerint a túlsúlyos, illetve elhízott nők körében kétszer-négyszer nagyobb ennek esélye a normális testtömegű társaikhoz képest. Ezt a fajta daganattípust is táplálja a zsírszövetekben termelődő ösztrogén, és kapcsolatba hozható az inzulin rezisztenciával is. E hormon-, illetve anyagcserezavarok pedig a méhnyálkahártya-rák kialakuláshoz vezethetnek.
Nyelőcsőrák
A felesleges kilók kétszeresére növelik a nyelőcsőben, illetve torokban kialakuló speciális ráktípus, a nyelőcső andenocarcinoma kialakulásának valószínűségét, amely a különféle torokváladékokat termelő sejtekből indul ki. Az úgynevezett gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD), amikor a gyomorsav visszaszivárog a nyelőcső alsóbb régióiba, szintén e daganattípus egyik kockázati faktorja. És az American Cancer Society (ACS) szerint a reflux megjelenése sokkal gyakoribb az elhízott emberek körében. A legújabb kutatások pedig azt is megerősítették, hogy a zsírszövetek által okozott, már többször említett alacsony fokú krónikus gyulladás megjelenése a szervezetben hozzájárulhat a nyelőcsődaganat kialakulásához is.
Epehólyagrák
Az NCI szerint az epehólyag-daganat kialakulásának valószínűsége a túlsúlyos emberek esetében 20, az elhízottak körében 60 százalékkal magasabb. Az epekő, ami megszilárduló és lerakódó epeváladékból alakul ki, egy 2006-ban készült tanulmány szerint az epehólyag-daganat kifejlődésének legfontosabb kockázati tényezője. Az epekő kialakulása pedig sokkal gyakoribb az elhízott emberek esetében.
Veserák
Az NCI szerint a vesesejtes karcinóma, amely a leggyakoribb vesedaganat, kialakulásának esélye közel kétszeres a túlsúlyos, illetve elhízott népesség körében. Valószínűleg az inzulin rezisztencia is hozzájár a veserák kialakulásához, ez a diabéteszt megelőző állapot sokkal gyakoribb a felesleges kilókkal együtt élők között. A vesék ráadásul egy "zsírágyban" helyezkednek el, amely zsírszövetek gyulladása szintén befolyásolja a vesében zajló folyamatokat.
Agyhártyadaganat
Az agydaganatnak ez a formája az agyat és a gerincvelőt borító membrán sejtjeiből, az agyhártyából indul ki és jellemzően lassan növekszik. Az NCI adatai alapján elmondható, hogy az agyhártya rákos megbetegedéseinek kialakulása 20 százalékkal magasabb a túlsúlyosak és 50 százalékkal az lehízottak körében. Azonban egyelőre nem létezik értelmes magyarázat a testsúly és ezen idegrendszeri ráktípus között tapasztalható kapcsolatra, ezért e területen nagyon sok kutatásra van még szükség.
Pajzsmirigyrák
A testtömeg index öt pontos növekedése 10 százalékkal emeli a pajzsmirigydaganat kialakulásának kockázatát. A nyakunknál található, pillangó formájú mirigy hormonokat termel és a metabolikus folyamatok irányításában játszik szerepet. Azonban - ellentétben a mellrák kialakulásával - nem valószínű, hogy e ráktípus megjelenése kapcsolatba hozható a zsírszövetek által termelt ösztrogénnal. A pontos ok-okozati összefüggések feltárására még e területen is több vizsgálatra van szükség.
További daganattípusok
A májrák, a mielóma multiplex, a petefészekdaganat, a hasnyálmirigyrák, valamint a gyomorrák mind olyan további ráktípusok, ahol az elhízás és a daganat kialakulásának kockázata között egyértelmű kapcsolat állapítható meg. Valamennyi esetben a magasabb kockázat összefüggésbe hozható a fentiekben már említett tényezők közül egyel vagy többel, így a zsírszövetek által termelt ösztrogénszinttel, illetve az ezekben kialakuló krónikus gyulladásokkal, vagy éppen az inzulin rezisztenciával.
Forrás: health.com
