A betegség gyakoriságára jellemző, hogy 100000 nőből évente 30-40 betegszik meg. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente 2-3000 új beteggel kell számolnunk. Az újszülött leánygyermekek 2,3%-a számíthat arra, hogy élete folyamán méhnyakrákos lesz. Az esetek többsége 30-40 éves korban jelentkezik. A méhnyakrák az összes daganatos halálozás egytizedét teszi ki.
A méhnyakrák lehet gombaszerű növedék (fungózus), fekély vagy a kettő kombinációja. A daganatos szövet törékeny, legfontosabb tünete tehát a főként közösüléskor jelentkező "kontaktvérzés". A kezelhetőség és a diagnózis alapján szokás még befelé terjedő (endofitikus) és kifelé burjánzó (exofitikus) formákra osztani. Ez utóbbit természetesen könnyebb felismerni és gyógyítani is. A méhnyakrák az esetek 99%-ban laphámrák és csak 1%-ban fordul elő mirigyrák.
A daganat kezdetben számos gyökérrel terjed be az egészséges szövetekbe, ezt nevezik infiltratív növekedésnek. A méhnyakrák tehát infiltrálja a hüvelyboltozatot, a hüvelyfalat, a hüvely és méh körüli kötőszövetet (parametrium). Előrehaladottabb stádiumban ráterjed a hólyagra és a végbélre is. Leghamarabb a kismedencei nyirokcsomókba ad áttéteket. Az egész kismedencét kitöltő rák szétroncsolja a hólyagot, a vizeletelvezető rendszert, a széteső szövetek nyomán csatornák - sipolyok vagy fisztulák - keletkeznek a hólyag és a hüvely, illetve a végbél és a hüvely között. Ilyenkor már távoli szervekben is vannak áttétek. A halál leggyakoribb oka a veseelégtelenség, vesegyulladás, szepszis.
A méhnyakrák keletkezése
Prostituáltak között a betegség sokkalta gyakoribb, mint például az. apácák között. A méhnyakrák kockázata ugyanis a partnerek számával egyenes arányban áll. Mindez arra utal, hogy a betegséget főként fertőzések váltják ki. A legveszélyesebb kórokozó a humán papillómavírus (HPV), de jelentős mértékben fokozza a kockázatot a nemi szervi herpesz, a chlamydia trachomatis, sőt a teljesen aspecifikus gyulladások tartós fennállása is. A normális leletként számon tartott méhszájsebek - cervikalizáció, átmeneti hám - nem okoznak rákot, sőt, bizonyos védelmet nyújtanak vele szemben. Cervikalizáció esetén, pl. a nyakcsatorna málnapiros mirigyhámja rákúszik a méhszáj sápadt laphámjára. A méhnyakrák mindig a laphámrák-mirigyhám határáról indul ki. "Méhszájseb" esetén tehát jól látjuk a kritikus zónát. Ha ezt az elváltozást különböző kezelésekkel a nyakcsatornába tolják, romlik a rákszűrővizsgálat hatékonysága.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A klinikai stádiumok meghatározása
A stádiumok meghatározása a kezelés megválasztása miatt fontos.
0 stádium: csak a hámra lokalizálódó "in situ" rák.
I. stádium: a daganat csak a nyakcsatornára lokalizálódik
II. stádium: a daganat átlépi a nyakcsatorna határait, és ráterjed a hüvelyre vagy a méhet körülvevő kötőszövetekre (parametrium).
III. stádium: a daganat eléri a medencefalat, ráterjed a hüvely alsó harmadára is.
IV. stádium: a daganat ráterjed a hólyagra és/vagy a végbélre. Túllép a kismedence határain, távoli áttéteket ad.
A méhnyakrák kezelése
A "0" stádiumnál a kóros sejtek csak a hámban találhatók. Ez az állapotot a zárójelentésen a CIN rövidítés jelzi, ami annyit tesz; cervikális intraepiteliális neoplázia. A méhnyakrák megelőzésének célja lényegében a CIN korai felismerése, ezért eszközei is ennek megfelelően speciálisak, gyógyítása eltér az invazív rák kezelésétől. E rákmegelőző állapot felismeréséről és kezeléséről részletesen a megelőzéssel kapcsolatban térünk ki.
Teljes gyógyulás a II/b. stádiumon belül lehetséges. A koraibb rákok egyszerű méheltávolítással is meggyógyíthatók. Súlyosabb esetekben a műtét előtt és után sugárkezeléssel vagy sejtosztódást gátló gyógyszerekkel (citosztatikumokkal) lehet gyógyulást elérni. A gyógyítás szigorúan előírt protokollok alapján történik, melyeket a stádiumtól függően választunk meg.
