2020 júniusában, egy álmatlan éjszakával kezdődött Lauren Wells kálváriája. A nő nem tudott elaludni, mert a távolból halk zenét hallott. Először a felső szomszédokra gyanakodott, de aztán munka közben is hallani kezdte ugyanazt a sejtelmes dallamot, amelynek nem találta meg a forrását. De nem ez volt az egyetlen furcsa dolog, amit a 25 éves nő átélt. A nem mindennapi betegtörténetről a Health is beszámolt .
Láthatatlan sirályok és ragacsos kezek
Az első szokatlan tünet a szokásosnál jóval gyakoribb vizelés volt. A nő emellett bal oldali hasi fájdalomra is panaszkodott, amely miatt le kellett mondania a napi futásról. Fejfájás is gyötörte, valamit egyre többször hallott hangokat, például sirályok vijjogását. A legfurcsább azonban talán az volt, amit először a kezein, majd később a lábán is érzett. A nő piszkosnak, ragacsosnak érezte kéz- és lábfejeit, miközben azok szemmel láthatóan tiszták voltak. "Csak ültem az irodában a kezeimet bámulva, és nem értettem, mi történik" - emlékezett vissza Lauren, aki később már a cipőt sem bírta elviselni a lábán a furcsa érzés miatt.
A fiatal nő barátai és munkatársai úgy gondolták, hogy Lauren csak a stressz és a szorongás miatt gyötrődik, ugyanis nem sokkal a tünetei megjelenése előtt kezdett új munkahelyén, és új helyre is költözött. A nő panaszai azonban napról napra egyre rosszabbodtak, ezért egy idő után úgy döntött, bemegy a kórházba. Ott azonban minden eredményét rendben találták, ezért egy szorongásoldó recepttel hazaküldték. Ekkor a nő azt gondolta, hogy egyszerűen csak megőrült. "Eljutottam odáig, hogy azt hittem, valami komoly baj van velem, de szemmel láthatóan minden rendben volt, csak nem éreztem jól magam" - fogalmazott.
A skizofrénia nyomában
Egyre rosszabbodó tünetei miatt Lauren esténként csak 1-2 órát tudott aludni, az idő nagy részében pedig csak ült az ágyon és bámult maga elé. Súlyos feledékenység is jelentkezett nála, illetve sokszor nem tudta, hogy mit tegyen egy adott helyzetben, elveszettnek érezte magát. Egy napon munkatársai már nagyon aggódtak érte, ezért megmérték a vérnyomását, ami megdöbbentően magas volt, ezért mentőt hívtak és kórházba szállíttatták.
A nő barátai itt már valami súlyos pszichés rendellenességre gyanakodtak, például skizofréniára vagy bipoláris személyiségzavarra. Végül sikerült meggyőzniük Laurent, hogy vetesse fel magát a pszichiátriai osztályra. Ezt hat olyan hét követte, amely teljesen kiesett a nőnek. A beszámolók szerint mániás epizódok jelentkeztek a betegnél, például a földön fetrengett, miközben próbált levetkőzni, máskor pedig süteménnyel dobálta az embereket.
A pszichiátriáról az intenzívig
Laurent többféle antipszichotikus gyógyszerrel is próbálták kezelni, de egyik sem működött. Végül már rohamai is lettek, ezért az intenzív betegellátó osztályra került. Állapota elképesztően gyorsan romlott, így másnap már intubálásra és mesterséges lélegeztetésre volt szükség.
A nő apja itt már nagyon kétségbeesett, ezért kikérte egy pszichiáterhez ismerőse véleményét. A szakember azt javasolta, vizsgálják ki a lányt egy rendkívül ritka neurológiai betegségre , az anti-NMDA (N-metil-D-aszparaginsav receptor) enkefalitiszre, amely 1,5 millió emberből csak egyet érint. Ezt a problémát gyakran a petefészken található teratóma (csírasejtekből álló tumor) okozza - ez egy nagyon ritka daganattípus. Végül ultrahanggal sikerült megerősíteni az elméletet, a bal petefészken ugyanis megtalálták a meglehetősen nagy teratómát.
A daganat hatására a nő teste tulajdonképpen önmaga ellen fordult. A teratóma ellen képződött antitestek egy specifikus típusa ugyanis nemcsak a daganatot célozta meg, hanem az agyat is megtámadta - ismertette Pravin George intenzív terápiás szakember, aki Laurent kezelte a Clevelandi Klinikán.
Még egy csavar a történetben
A teratómát kísérő súlyos immunreakció ellenére ezek a daganatok általában jóindulatúak, Laurennek azonban nem volt ilyen szerencséje. A nőnek tehát kemoterápiára is szüksége volt, de először még a lélegeztetőgépről sem sikerült levenni őt, pedig a kezelés megkezdéséhez radikális javulásra volt szükség. Nagyjából 3 hét kellett hozzá, hogy a nő elhagyhassa az intenzív osztályt, és az onkológián, később pedig egy rehabilitációs intézményben folytathatta lassú felépülését. Most - csaknem egy év kezelés és lábadozás után - Lauren rákmentes. Ennél a problémánál azonban az első két évben 10-25 százalékos a visszaesés, illetve a kiújulás kockázata, a nőnek ezért nagyon figyelnie kell az esetlegesen visszatérő tünetekre.