A sétálás önmagában is egészséges, a túrázás azonban sokkal komplexebb módon hat a szervezetünkre, mint hinnénk. Daniel Ferris, a Floridai Egyetem mérnöki és biomechanikai professzora a Time magazinnak úgy magyarázta: a sík terepen sétálás egyfajta passzív dinamika, ilyenkor a lendületet és a gravitációt is használva helyezzük át a testsúlyunkat az egyik lábunkról a másikra. Az ilyen jellegű mozgás viszonylag kis energiabefektetést igényel, hiszen testünk erre lett kialakítva.
Ha azonban egyenetlen talajon közlekedünk, már jóval több izomcsoport összehangolt munkájára van szükség. Emelkedőn felfelé és lejtőn lefelé a lábizmoknak és ízületeknek folyamatosan apró mozdulatokkal kell korrigálnia ahhoz, hogy megőrizzük egyensúlyunkat. Ilyenkor megemelkedik a pulzusszám, az anyagcsere felgyorsul, és több kalóriát is égetünk el. A professzor számításai szerint göröngyös talajon (tehát túrázáskor) átlagosan 28 százalékkal több energiát használ fel a testünk, mint amikor sík terepen kell közlekednünk.
De a zsírégetésen túl számos más előnye is van a túrázásnak. Lebetonozott, egyenletes talajon az ember kényelmesen közlekedhet, de a hepehupás felszínen lépkedve, illetve egy magaslatot megmászva olyan izomcsoportokat is aktív mozgásra késztethetünk, amelyeket eddig jórészt elhanyagoltunk. Edzettebbé válhatnak a vázizmok, ami tartásunkat és egyensúlyérzékünket is javítja, ráadásul a jellegzetes sportsérülések (izomhúzódás, izomgörcs) is kevésbé veszélyeztetik azokat, akik rendszeresen járják a természetet. Emellett erősíti a csontjainkat, melyek ellenállóbbak lesznek a csontritkulással és a törésekkel szemben.
Sokan a feszült hétköznapok elől menekülnek a természetbe, a túrázásnak ugyanis kiváló stresszoldó hatása is van. Japánban egyre többen hódolnak a shinrin-yoku, vagyis az erdőfürdőzés szenvedélyének: a kifejezést már a 80-as évek óta használják a szigetországban a hosszú erdei sétákra, melynek során a túrázó "megmártózik" a természetben. Ennek hatásairól több kutatást is készítettek, és megállapították, hogy az erdei kirándulás csökkenti a pulzusszámot, javítja a keringést és jó hatással van az általános közérzetre. A rendszeresen túrázó emberek vércukorszintje a kutatók szerint alacsonyabb az átlagosnál, és a depresszió is kevésbé veszélyezteti őket.
Hogyan készüljünk a túrázásra?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze, a túrázás sem veszélytelen, az imént említett sportsérüléseket a természetben is elszenvedhetjük - elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy kiforduljon a bokánk vagy meghúzzuk a derekunkat. A kezdő túrázók mindenképpen könnyebb terepen és rövidebb távon szerezzék az első tapasztalatokat, a közlekedési csomópontoktól távol ugyanis még egy kisebb sérülés is nagy gondot jelenthet. Kezdjük hosszabb sétákkal vagy rövidebb kocogással, így tüdőkapacitásunkat és izmainkat is felkészíthetjük az embert próbálóbb útvonalakra.
Bár komolyabb anyagi beruházást nem igényel ez a sport, egy kényelmes túracipőt mindenképpen érdemes beszereznie annak, aki hosszabb utakat tervez a természetben. A láb mérete mellett a lábboltozat típusát is érdemes figyelembe venni, a kényelmetlen cipő ugyanis szintén sérülésekhez vezethet.
Vannak, akik speciálisan túrázásra kialakított botokkal vágnak neki a hosszabb távoknak, ez a sport a nordic walking. Bár könnyebbnek tűnik botokkal segíteni a lépéseinket, valójában sokkal több izmunkat késztetjük ezekkel az eszközökkel munkára. A hagyományos sétálással ellentétben ilyenkor a vállöv egésze, a hát egy része, és a karizmok is mozgásba lendülnek. Emiatt pedig több kalóriát is égetünk, a nordic walking során 20-25 százalékkal nagyobb az energiafelhasználás. Ráadásul a botok némileg tehermentesítik a csípő és a térdízületeket, amelyek leginkább hajlamosak a kopásra, és nagyobb stabilitást is adnak, ami főleg a gyengébb csontozatú, idősebb túrázóknak lehet fontos. Nagyobb emelkedőn és meredek lejtőn viszont sokszor inkább akadályoznak, és egyes kutatások szerint a test természetes egyensúlyérzékét is leépíti, ha túlzottan rábízzuk magunkat a túrabotok segédletére.
Legjobban: