"Semmi nem készíthet fel arra a pillanatra, amikor az orvosod közli, hogy előrehaladott rákod van. Emlékszem, ahogy lepergett előttem az életem. Nem akartam elhinni. Egy rosszindulatú daganatot már legyőztem, hogyan alakulhatott ki még egy?" Helen akkor 48 éves volt, valamint már 16 éve ráktúlélő.
"1972-ben, amikor a lányom kétéves volt, emlődaganattal diagnosztizáltak. Akkoriban a kezelési lehetőségek még meglehetősen limitáltak voltak. Az orvosom drasztikus módszert, masztektómiát javasolt. Azt mondta, akkor van a legnagyobb esélyem a túlélésre, ha teljesen eltávolítja a jobb mellemet. Igaza volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem viselt meg a műtét és az utána következő hetek. Háromgyerekes anyukaként nem tudtam ellátni a családomat, sőt én szorultam ápolásra" - mesélte, mi fájt a legjobban. Ám Helen felépült, majd titkárnőként dolgozott tovább, mellette pedig férje gyülekezetének vasárnapi iskolájában is oktatott.
A második harc
Majdnem két évtized telt el, aztán egyik nap szörnyen rossz közérzettel, felpuffadva ébredt fel. "Először nem gyanakodtam semmi rosszra, gondoltam, elmúlnak majd a tünetek. Ám a puffadás kitartott, főleg étkezések után éreztem nyomást a hasam alsó felén. Így hát elmentem a háziorvosomhoz. Ultrahangra, MRI-re, röntgenre küldött, de nem találtak semmit. A háziorvos pedig végül emésztési problémákra fogta a problémákat. Két év elteltével sem szűntek a panaszok, sőt már sokszor kitüremkedett a gyomrom, a fájdalom borzalmas volt, így elvégeztek egy CT-vizsgálatot is. Ez már kimutatta, hogy valami nincs rendben és kiírtak műtétre" - idézte fel a most 79 éves nő.
A műtét során felnyitották a hasát és megállapították, hogy a petefészkéről kiinduló rosszindulatú daganat miatt összenövések keletkeztek a hasüregében. Az operáció hosszú órákon át folyt, végül a daganat nagyjából 90 százalékát tudták eltávolítani. "Az orvosom azt javasolta, hogy vágjak bele a kemoterápiába. Tudni kell, hogy az 1980-as években a kemo alatt alkalmazott gyógyszereknek még durvább mellékhatásai voltak, mint ma. Mivel egyszer már volt rákom, az orvosok szerint nem voltak jók a kilátásaim" - mesélte Helen. Hogy mennyire nem jók, azt pontosan nem árulták el neki, csak később. Eredetileg azt jósolták, hogy maximum 6 hónapja van hátra. Ám Helen alaposan rájuk cáfolt. Ugyan az utolsó kör kemót nem tudta befejezni, mert túl alacsony szintre esett a fehérvérsejtjeinek száma, mégis túlélte.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Elképzeltem, hogy nem vagyok beteg
"Minden erőmet összeszedve küzdöttem, de tudtam, hogy a kemoterápia mellett szükségem lesz valami másra is a gyógyuláshoz. Energiát nem kímélve kutattam alternatív módszerek után, ez az internet kora előtt nem volt egyszerű. Elkezdtem a dzsúsz-diétát, jóval azelőtt, hogy a léböjt divatba jött volna. Annyi sárgarépalevet ittam, hogy narancssárga lett tőle a bőröm! Egy ismerős javaslatára kipróbáltam a vizualizációs pszichoterápiát is, elképzeltem, hogy nem vagyok beteg - és lassanként el is hittem, hogy egészséges vagyok. A testem pedig, úgy tűnik, követte az agyamat. Ennek már 31 éve. 31 éve minden egyes nap hálát adok, hogy élhetek."
Forrás: Medical News Today
