Paul Williams, a Energy's Lawrence Berkeley National Laboratory vezető kutatója csapatával 986, rendszeresen sportoló mellrák-túlélőt vizsgált 9 éven keresztül. 714-en sétával tartották formában magukat, míg 272-en futottak. A sétálók közül 33-an haltak meg a mellrák miatt, míg a futók közül 13-an. Összességében a rendszeresen mozgóknál (vagyis akik hetente legalább két és fél órát sportoltak) a daganatos betegség miatti halálozás mintegy 24 százalékkal csökkent.
Az alaposabb vizsgálat azonban kiderítette, hogy a futóknál ez az arány még jobbnak bizonyult és összefüggésben volt azzal is, hogy valaki mennyit és milyen intenzíven futott. Azok, akik legalább naponta 3,5 km-t kocogtak, 95 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg a mellrák miatt , mint azok, akik egyáltalán nem mozogtak. A sétálók esetében nem volt ilyen látványos különbség.
Williams szerint ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a séta jelentősége elhanyagolható. "A kutatás eredményei mindössze arra világítanak rá, hogy jobb a javasoltnál valamivel többet mozogni, és ha valaki sétával kezdte, az egy idő után nyugodtan elkezdhet futni, azzal ugyanis csak jót tesz a szervezetével" - mondta, majd hozzátette: "Ha én magam is ráktúlélő lennék, mindenképpen igyekeznék minél többet és minél intenzívebben mozogni."
Korábbi kutatások sora bizonyítja, hogy a sétának, illetve a futásnak nagyon jó hatása van az egészség megőrzésére, többek között a daganatos betegségek megelőzésére is. Bár a jelenlegi kutatás a futást a séta elé helyezi, más kísérletek szerint a két mozgásforma hatékonysága nagyon közel áll egymáshoz, különösen ami a szív- és érrendszerre, az inzulinrezisztenciára vagy a depresszióra gyakorolt hatását illeti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatásról az International című szaklapban számoltak be.
Legjobban: