Magyarországon és az Európai Unióban az Egészségügyi Világszervezet (WHO), annak Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC), valamint a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) ajánlásait fogadják el mértékadónak, mely szerint az emlőszűrés lágyrész röntgenvizsgálattal (mammográfia) perimenopauzális kor felett, azaz 45-65 év között, kétévenként indokolt. A rákszűrésnek része a tapintásos emlővizsgálat is. Minden vizsgálat kellemetlen és időbe telik, de ha tudjuk, hogyan és miért úgy zajlik, könnyebben rászánjuk az időt.
Miből is áll a szűrővizsgálat?
A szűrővizsgálaton megjelenő nőknek néhány egészségi állapotukkal kapcsolatos kérdésre kell válaszolniuk.
- Vett-e már részt mammográfiás szűrővizsgálaton? Ha igen, hol, mikor, milyen eredménnyel?
- Volt-e a családjában az emlővel kapcsolatos vagy daganatos betegség?
- Vannak-e panaszai a mellével kapcsolatban, mik azok és mióta állnak fenn?
- Korábbi, a mellével kapcsolatos panaszai, megbetegedései és azok kezelése. Kapott-e hormonkezelést (pl. hormonpótlást)?
Az emlőket ezután először is fizikális, tapintásos vizsgálatnak vetik alá. Fekvő testhelyzetben jobban lehet tapintani az emlőket, a hónalj alatti területek vizsgálatánál állni kell.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A mammográfiás vizsgálat során az emlőkről két-két (felülnézeti és oldalirányú) röntgenfelvételt készítenek, ehhez az emlőket két lap között kissé összenyomják, hogy tisztább felvételeket nyerjenek. Az emlők összenyomása kellemelen, de nem fájdalmas. Az egész vizsgálat pár percig tart csupán. További, kiegészítő vizsgálatok nemcsak kóros vagy gyanús elváltozások esetén lehetnek indokoltak, bizonyos szöveti felépítésű emlők szintén alaposabb kivizsgálást igényelnek.
A nemnegatív esetekben az asszonyokat szakorvosi megítéléstől függően további tisztázó vizsgálatokra hívják vissza, ennek összetevői: klinikai vizsgálat, szükség esetén kibővített mammográfiás vizsgálat, ultrahangos vizsgálat, aspirációs citológiai vizsgálat, szövethenger-mintavétel (ún. corebiopszia), sebészi biopszia. Az emlőrák felmerült gyanújának kizárása vagy megerősítése, a kórismézés és az elsődleges kezelési döntés radiológusok, patológusok, emlősebészek és onkológusok együttműködésével történik.
A negatív szűrővizsgálati eredményt adó esetekben az asszonyokat 2 év elteltével hívják ismételt szűrővizsgálatra.
A szervezett szűrésnek a családi előfordulás feltérképezése is része. A legtöbb emlőrák nem familiáris, hanem szerzett, úgynevezett sporadikus daganat, az emlőrákok kialakulásának számos kockázati tényezője között mégis a betegség familiáris halmozódása jelenti az egyik legjelentősebb kockázatot.
Familiáris emlőrákról akkor beszélünk, ha emlőrákos beteg családjának legalább egy egyenes ági (anya, apa, testvér, gyermek) tagjánál ez a betegség előzőleg már előfordult. (Nagylétszámú családokban a több személynél történő megbetegedés lehet véletlenszerű is.)
A familiáris emlőrákoknak csak bizonyos hányada örökletes. Az örökletes emlőrák (és petefészekrák ) kialakulása legtöbbször a néhány éve felfedezett BRCA-1 és BRCA-2 gének örökölt mutációjával kapcsolatos, mai tudásunk szerint azonban még több (legkevesebb nyolc) gén is játszik szerepet. Az emlőrák családi halmozódásának ténye már a szűrővizsgálaton megjelent nő mammografiás vizsgálatát megelőző kikérdezésekor kiderül, a szűrőállomás feladata, hogy felfigyeljenek a halmozott családi előfordulásra, és gondoskodjanak az ilyen nők további vizsgálatáról.
A családi kórelőzmény alapján genetikai vizsgálat is indokolt lehet. Ha a vizsgálatok génkárosodást bizonyítanak, ajánlatos évenként mammográfiás és vaginális ultrahang-vizsgálatokat végezni, és azokat 5 évvel korábban megkezdeni, mint a családban előfordult legkorábbi emlőrákos beteg életkora volt betegsége jelentkezésekor, ill. ezen adatok hiányában 35 éves kortól évente.
Azok, akik a leírtak ellenére mind a génvizsgálatot, mind pedig a mammográfiás és vaginális ultrahangos monitorizálást elutasítják, kívánatos, hogy ezt a tényt írásbeli nyilatkozatukkal erősítsék meg.
Összefoglalás
A szakterület mai álláspontja szerint az emlőszűrés tulajdonképpeni céljának eléréséhez, a tünetmentes, 10 mm-nél nem nagyobb átmérőjű, még nem tapintható emlőrák kimutatásához szükséges "feloldóképességgel" kizárólag az emlőrák lágyrész röntgenvizsgálata, a mammográfia rendelkezik! Az emlőszűrésre (ellentétben a méhnyakrák-szűréssel , ahol a rákmegelőző állapotokat jól tudják szűrni) elsősorban azért kell elmenni, mert a mammográfiás szűrővizsgálattal kimutatott emlő-elváltozások között túlnyomó többségben - ha még korai stádiumban is, de - már rákok találhatók. A daganat korábbi stádiumban történő felismerése javítja a gyógyulás esélyeit, elkerülhetővé teheti a csonkoló műtétek alkalmazását, kevésbé radikális gyógymód is teljes gyógyuláshoz vezet.
