A leukémia a vérképzőrendszer rosszindulatú megbetegedése. A fehérvérsejtek osztódása során DNS-mutáció miatt éretlen – normális esetben csak a csontvelőben, nyirokszervekben található –, különböző érési stádiumban levő sejtek jelennek meg a vérben. Ezek a kóros sejtek igen gyorsan szaporodnak, csakúgy, mint más rákos daganatok sejtjei.
Sokan úgy vélik, hogy a leukémia elsősorban a gyermekeket érinti, ám felnőtteknél is ugyanúgy megjelenhet. Több típusa ismert attól függően, hogy a betegségnek milyen gyors a megjelenése és lefolyása, valamint hogy a vérsejtek, nyiroksejtek mely típusát érinti. Előbbi esetben beszélhetünk heveny és krónikus lefolyású formáról, utóbbinál pedig limfoid és mieloid fajtákat különböztetünk meg. Ezeket figyelembe véve az alábbi csoportosítást szokták a leukémiákra alkalmazni:
- akut limfoid leukémia (ALL)
- akut mieloid leukémia (AML)
- krónikus limfoid leukémia (CLL)
- krónikus mieloid leukémia (CML)
Limfoid leukémia
A daganat a limfociták elősejtjeiből indul ki, ennek alapján pedig a betegség B- és T-sejtes limfoid leukémia lehet. Gyors és lassú lefolyású formája is ismert, ezek szerint különböztetjük meg az akut (ALL) és a krónikus (CLL) limfoid leukémiát. Az ALL elsősorban gyermekkorban fordul elő, megfelelő terápia nélkül pedig akár hetek alatt halálos kimenetelű lehet. A tünetek tekintetében gyakori a nyirokcsomó megnagyobbodása, a vérszegénységből adódó sápadtság, a fáradtság, a fogyás, az étvágytalanság, a gyengeség és a fokozott fertőzéshajlam. Ha az érintett gyermek időben megkapja a szükséges kezelést, akkor igen jók a gyógyulási esélyek, idősebbeknél viszont veszélyesebb a kór.
A krónikus forma a felnőtteket érinti, azon belül is inkább az idősebbeket. A B-limfociták kóros elszaporodásával jár, a nyirokcsomók mellett a lép is megnagyobbodhat. Kezdetben általában semmilyen tünetet nem okoz, így sokszor rutin vérkép során figyelnek fel a túlságosan magas fehérvérsejtszámra. Később izzadás, fogyás, ismeretlen eredetű láz és gyakori fertőzések kelthetik fel a gyanút. Bár a betegség nem gyógyítható, kezelhető, évtizedekig kordában tartható.
Mieloid leukémia
A mieloid leukémia lényegében a csontvelő daganata. Szintén lehet akut (AML) és krónikus (CML), és gyermekeket, felnőtteket egyaránt veszélyeztet. AML esetén a granulociták éretlen előalakjainak mennyisége nő meg drasztikusan a vérben és a csontvelőben. Mivel a kóros sejtek elfoglalják a csontvelőt, nem tudnak képződni sem egészséges fehérvérsejtek, sem vörösvérsejtek, sem pedig vérlemezkék, ezért a beteg gyakori fertőzésekben, vérzékenységben és vérszegénységben szenved. A lehetséges tünetek között szerepel a fáradékonyság, a fogyás, a gyengeség, a fogínyvérzés, valamint csontfájdalomról is panaszkodhat olykor a beteg. A mihamarabbi kezelés kulcsfontosságú, amelynek során a páciens kemoterápiában és gyógyszeres kezelésben, csontvelő-átültetésben részesül – mondta el dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa.
Krónikus formája felnőttkorban szokott megjelenni, hátterében pedig az élet folyamán kialakult kromoszóma-rendellenesség áll. A betegség három fázisra osztható: krónikus, gyorsuló és blasztos fázisra – utóbbi átmenet az AML-be. A beteg fáradékony, gyenge, étvágytalan, izzad, mája és lépe pedig megnagyobbodott. A terápiát speciálisan csak a kóros sejtekhez kötődő gyógyszerek alkalmazása jelenti, amelyek évekig adhatóak a krónikus fázisban, továbbá kemoterápia és csontvelő-átültetés is szükséges lehet.