Nem egészen egy évvel ezelőtt tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal "A születések és a termékenység irányzatai és demográfiai jellemzői" című tanulmányát , amely többek között azt állapította meg, hogy a becslések szerint 2025-ig a termékenységnek mintegy 10 százalékkal (teljes termékenységi arányszám: 1,63), 2033-ig pedig 24 százalékkal ( teljes termékenységi arányszám : 1,84) kellene nőnie a jelenlegi születésszám fennmaradásához. Pedig az már most sem túl magas. Ez a változás lenne képes ellensúlyozni a szülőképes korú nők létszámcsökkenését. Ezért, ha nem sikerül elmozdulni a jelenlegi termékenységi szintről, akkor a reprodukciós deficit miatti népességcsökkenés tartóssá válna. Azaz kialakulna a szülők és a gyermekek nemzedékei között egy negatív spirálba torkolló egyensúlytalanság, amelyben az egyre kevesebb szülőképes korú nő egyre kevesebb gyermeket hozna világra . Ez pedig a népesség lélekszámának gyorsuló ütemű csökkenését eredményezné.
Ez azonban nem csak magyar probléma. Számos fejlett ország küzd hasonlóan veszélyes tendenciákkal. Például az Egyesült Államok termékenységi rátája 35 éves mélypontra süllyedt, tegyük hozzá, hogy 2020-ban még mindig 0,4 százalékkal emelkedett, azaz a pillanatnyi helyzetük jobb, mint a miénk. A tendencia iránya azonban ugyanúgy lefelé tartó, és több mint 100 év óta a legrosszabb. A kutatók azonban úgy vélik, hogy az új technológiák új fordulatot hozhatnak a gyermeknemzés területén - írja az Axios magazin .
Mikor születik meg a 300 milliomodik lombikbaba?
Erre már vannak jelek, például az USA-ban a nők egyetlen korosztálya, ahol a szülések száma növekszik, a 40 év felettieké, ami a késedelmes házasság és együttélés, valamint a termékenységi technológiák javulásának a következménye. Az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) segítségével született babák száma egyre emelkedik. Magyarországon például évente mintegy 4 ezer lombikbébi jön a világra, ami a teljes születésszám 4-5 százaléka (de erről más számok is léteznek).
Az ART , köztük a legszélesebb körben alkalmazott IVF (in vitro fertilizáció, a szó szerinti lombikbébi módszer) megoldásai azonban még korántsem tökéletesek. Nem lesz minden párnak gyermeke, aki végigcsinálja a megtermékenyítési ciklusokat. Ez részben annak a következménye, hogy az embriók minősége nem azonos, és nem biztos, hogy sikerül kiválasztani a legéletképesebbet, amelyet aztán beültetnek az anyába.
A kutatók ezért kifejlesztettek egy mesterséges intelligencia algoritmust az embriók minőségének meghatározására. A tesztek során megállapították, hogy a modell körülbelül 97 százalékos pontossággal képes megkülönböztetni a kitűnő és az alacsony minőségű embriókat, ami jobb arány, mint amit a legtöbb embriológus szakember elér.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A New York-i székhelyű TMRW Life Sciences automatizált platformot hozott létre, amely képes pontosan nyomon követni az IVF-folyamat során a petesejteket és az embriókat, illetve hűtött állapotban tartja őket, csökkentve a sikeres beavatkozások arányát rontó hibákat.
"Ebben az évszázadban 300 millió ember fog születni az IVF eredményeként az összes elképzelhető demográfiai, gazdasági és kulturális hajtóerő segítségével, amit csak el tudunk képzelni. De technikai oldalról az embriológia és az IVF valójában a minták kezeléséről szól. Ám képesek vagyunk 21-ik századi menedzsmentet bevezetni ezen a területen" - jelentette ki Joshua Abram, a TMRW társ-ügyvezetője.
A szakember szavai sejtetik, hogy a már több mint 40 éves IVF után a reproduktív technológia következő szakasza sokkal iparszerűbb és etikailag is bonyolultabb lesz. A leendő szülők már jelenleg is alkalmazhatják a preimplantációs genetikai tesztet (PGD) az IVF által létrehozott embriók szűrésére a lehetséges genetikai rendellenességek százainak kivédése érdekében. Ám a genetikai szekvenálási technológia és a genomról való ismereteink is javulnak, így lehetséges, hogy a szülők sokkal részletesebben lesznek képesek szűrni az embriókat, beleértve az intelligenciát, vagy akár a kozmetikai tulajdonságokat is.
Nagy a kísértés, hogy vége legyen a hagyományos gyermeknemzésnek?
Amíg az IVF továbbra is drága és kényelmetlen, addig természetes korlátai vannak az alkalmazásának. Hank Greely, a Stanford Egyetem professzora, bioetikus " A szex vége " című könyvében a közeli jövőt előre vetítve a "könnyű PGD-ről" beszél, amelyben a mesterséges reprodukció - ideértve a "legjobb" embriók szűrésének és kiválasztásának képességét is - lényegében kiszorítja a babák régimódi nemzését.
Greely azt jósolja, hogy az őssejt-tudomány fejlődésével a jövő szülőinek nem is lesz szükségük petesejtre és spermiumra. Ehelyett a bőrsejteket át lehet majd programozni , hogy petesejtekké vagy spermiumokká váljanak, ami lehetővé teheti a szülők számára, hogy több ezer vagy akár több millió embriót hozzanak létre, és azok közül választhassák ki a számukra megfelelőt.
Egy ilyen jövőben az LMBT-párok olyan gyermekeket "hozhatnának létre", amelyek megosztják mindkét partner génjeit, az egyedülálló szülők pedig mind a petesejtet, mind a spermiumokat saját testükből előállítva tehetnék meg ugyanezt. Sőt, a génszerkesztés fejlődésének függvényében előfordulhat, hogy a jövőbeli szülőknek nem is kell majd az embriókat szűrniük és kiválasztaniuk, ehelyett eleve a kívánt genetikai profilba írhatják őket.
Ez a technológia az emberek számára még nem létezik, és minden erőfeszítés, amely az emberi embriók célzott szerkesztésére szolgál - ezzel együtt pedig a kívánatos tulajdonságok elérésére -, a humán genom olyan mély ismeretétől függ, amely messze meghaladja a jelenlegi tudást. De mégha a biológiai válaszok meg is lennének, óriási etikai kérdéseket vetne fel az ilyen technológiák alkalmazása.
Ez is érdekelhet
Egy nemzetközi bizottság szeptemberben arra a következtetésre jutott, hogy a génszerkesztés még mindig gyerekcipőben jár ahhoz, hogy örökletes DNS-módosításokat rögzítsenek az emberi embriókba. Ami viszont biztos, hogy a jövőbeli szülők számára rengeteg új módszer áll majd rendelkezésre, amikor a gyermekvállalásról döntenek.
