Az utóbbi időben egyre többen gondolják, hogy a radioaktív gázok belélegzése segíti a gyógyulásukat. Különösen a radonra esküsznek, amely az urán bomlása során keletkezik. A Spiegel német hírmagazin arról számolt be, hogy e betegek többsége krónikus problémákkal küzd, például ízületi gyulladással, asztmával vagy pszoriázissal . Állítják, hogy a gáz hónapokra enyhülést hoz számukra egy-egy kúra után, és ezért fekszenek be gyógyfürdők radontartalmú vizébe. Sőt a Rajna-vidék-Pfalz tartományban található Bad Kreuznachban a bátor fürdővendégek egy elhagyatott higanybánya alagútjaiba is bemerészkedhetnek, ahol radonban gazdag levegővel gyógyíthatják magukat.
Ezek az emberek valószínűleg nem őrültek, hanem igazuk van: a radioaktivitás jót tesz nekik. Ezt támasztják alá négy német tudományos intézet széleskörű kutatásainak első eredményei. A vizsgálatokat Claudia Fournier radiobiológus vezeti a darmstadti Helmholtz Nehézion Kutatóközpontból, aki munkatársaival bajorországi fürdőlátogatókat vizsgált meg igen alaposan. A kutatók úgy találták, hogy a radonfürdők után a páciensek vérében kevesebb gyulladásos jel volt, és immunvédelmük, amely a betegségeik miatt gyakran túlpörgött, szintén megnyugodott.
A radon azonban egyáltalán nem ártalmatlan: magasabb dózisokban például tüdőrákot okozhat. Hogyan lehet ez a gáz mégis kedvező hatású, enyhítve a gyulladást és erősítve a csontokat? Az emberek vizsgálata és az egérkísérletek során tapasztalt előnyök még nem igazolódtak minden kétséget kizáróan, vagyis további kutatások szükségesek. De Fournier meglehetősen biztos abban, hogy eredményeik új irányba mutatnak. "Alacsony dózisban a sugárzás másképp működik, mint amire számítottunk" - mondta a Spiegelnek .
Nem minden öl, ami radioaktív
Három évtizeddel ezelőtt a csernobili robbanás nyomán Európa jelentős részét gyengén radioaktív csapadék fertőzte meg. A nagyközönség azt tanulta erről, hogy a mindenütt jelenlévő radioaktivitás különösen veszélyes lehet. Mára azonban úgy tűnik, hogy az emberi szervezet képes megbirkózni az alacsony dózisú radon hatásával. Fournier arról számolt be, hogy keresték a genetikai károsodásokat, de eddig semmit nem találtak.
A hivatalos álláspont továbbra is az, hogy a radioaktivitás még kis adagokban is veszélyes, azaza nincs ártalmatlansági küszöb. Ugyanis ha csak egyetlen sejt is megsérül miatta, akkor végül daganattá fejlődhet. A kockázat standard mérése egy 1950-ben indult tanulmányból ered, miután a Japánt érő atomcsapások 86 ezer túlélőjét megvizsgálták. A tanulmányok - amelyek mind a mai napig folytatódnak - kimutatták, hogy a rák kockázata a sugárzás nagyságával párhuzamosan emelkedik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Statisztikailag azonban a sugárzás hatása csak viszonylag magas dózisnál nyilvánul meg. Ez az érték körülbelül 100 millisievert . Ez 50-szerese annak, amennyi évente a természetes háttérsugárzásból bennünket ér. A veszélyt 100 millisievert felett már meglehetősen könnyű megjósolni. Ha az embereket besugároznák ezzel a dózissal, akkor egyértelműen megnőne körükben a rák vagy a leukémia kockázata. Werner Rühm, a müncheni Sugárvédelmi Intézet igazgatója szerint azonban ezek a dolgok bonyolultak: "Egyszerűen nem tudjuk, hogy a szervezet hogyan reagál a gyengébb sugárzásra." Az is lehet, hogy mindössze 10 millisievert is már a rák növekvő arányához vezet, de ez nem jelenik meg a statisztikában, mert a rák egyéb okokból is túl gyakori. Rühm szerint a kockázat drámai módon változik az életstílustól függően. A dohányzók esélye a daganatos megbetegedésre például különösen magas. Ezért nehéz lenne megmondani, hogy ezer rákos eset között van-e akár egy is, amely a sugárzás által okozott sejtmutációra vezethető vissza.
A statisztikák nem igazolják a félelmeket
A tudósok szerint nincs értelme a kockázatokat a teljes népességre kivetíteni, mert a nukleáris katasztrófák nyomán nem a feltételezett forgatókönyvek válnak valóra. Csernobil után szörnyű következményeket vetítettek előre. Még nagyon kis kockázattal számolva is - 600 millió európai esetében - több százezer rákos esetnek kellett volna megjelennie. De az is lehet, hogy a valóságban egyetlen eset sem volt, mert nincsenek egyértelmű bizonyítékok.
Néhány kutató úgy véli, hogy a számítások mögött álló alapfeltevések is rosszak. Az egyikük Reinhard Wetzker, a Jénai Egyetem Molekuláris Sejtbiológiai Intézetének vezetője, aki szerint a hagyományos kockázati modell rossz, mert nem veszi figyelembe, hogy a sejtek nagyon jól kezelik az alacsony sugárzási dózisokat. A legfélelmetesebb következmény a genom károsodása. De a test számára ez a fajta kár nem feltétlenül drámai esemény. Minden egyes sejtben naponta több ezer alkalommal történik hasonló. Gyakran előfordul, hogy a támadás belülről érkezik, hiszen a sejtek anyagcseréje agresszív molekulákat, úgynevezett oxigéngyököket hoz létre, amelyek folyamatosan károsítják a DNS-t. Emiatt speciális karbantartó fehérjék a genom hibás részeit kijavítják, míg mások a száltöréseket hozzák helyre. Amikor pedig semmi sem segít, az immunrendszer elindítja a programozott sejthalált , azaz kiiktatja a sérült sejtet.
Egyértelműen bebizonyosodott, hogy ezek a javítómechanizmusok jól működnek mindaddig, amíg a sugárzás nem lesz túl erős. Ráadásul az egyszer javított sejtek jobban fel vannak már készítve a későbbi támadások ellen. Fournier szerint azonban önmagában a sejt megerősödése a szervezet számára nem egyértelműen pozitív. Ez a fajta mutáció ugyanis a rák forrásává válhat később. Széles körben elfogadott azonban, hogy a sötét nukleáris forgatókönyvek nem teljesültek be: a legnagyobb katasztrófák is csak meglepően kevés áldozattal jártak. Akik ma Csernobilba utaznak, úgy érzik, mintha természetes paradicsomba csöppentek volna. A reaktor környékén, amely a katasztrófa epicentruma volt farkasok és Przewalski lovak, sőt bölények és hiúzok telepedtek meg a lakatlan erdőkben. Valószínűleg több állat él a területen, mint a katasztrófa előtt. Úgy tűnik, hogy a megemelkedett sugárzás kevésbé káros a természetre, mint az emberi tevékenység.
A katasztrófa 1986. április 26-án az erőmű 4-es blokkjában következett be. A robbanás után összeomlott épületben a tűzoltók megpróbálták eloltani a lángokat és lefedni a nyitott reaktormagot. Sok segítőt rendkívül magas sugárzás ért, közülük 1998-ra 39 ember halt meg. De nem lehet tudni, hogy a baleset után a rákos megbetegedések száma nőtt-e a területen. A statisztikák ugyanis nem bizonyították ezt, a népességben nem mutatták ki a rák magasabb arányát - az ENSZ 2011-es jelentése is erre a következtetésre jutott. Egy kivétel volt: ugyanis több mint 6000 gyermek betegedett meg pajzsmirigyrákban a baleset után, és közülük 15-en meghaltak. Ez a nagy esetszám ahhoz köthető, hogy a balesetet követő napokban a szél rengeteg radioaktív jódot hordott szét a régióban. Szerencse, hogy ez a tumor, ha elég korán felfedezik, könnyen kezelhető.
Ez is érdekelhet
Forrás: spiegel.de
