A kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet két tanulmánya is azt mutatja, hogy a COVID-19 tartós immunválaszt vált ki, de ennek mechanizmusa még nem minden részletében egyértelmű. Például nem tudják, hogy az eltérő állapotú betegeknél az immunrendszer melyik komponense végzi a legnagyobb munkát. Az viszont lehetséges, hogy a betegség súlyossága befolyásolja, hogy milyen erős immunitás alakul ki.
Az első tanulmányban 39 koronavírusos beteg és 10 olyan ember vérmintáit vizsgálták meg, akik nem voltak kitéve a vírusnak (vérmintájuk a pandémia előtti időből származott). Összességében több mint 80 ezer CD8+ T-sejt egyedi génjeinek expresszióját elemezték. A CD8+ T-sejtek immunsejteknek az a dolguk a szervezetben, hogy elpusztítsák a vírussal fertőzött gazdasejteket, illetve a 'memória' CD8+ T-sejtek megvédik testünket a vírusok által okozott újrafertőzéstől.
A kevés T-sejt kimerül
A COVID-19 -ben szenvedők közül 17-nél enyhébb lefolyású volt a betegség és nem utalták őket kórházba, 13-an viszont kórházba kerültek. Kilenc betegnek pedig intenzív terápiára volt szüksége. A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy az enyhébb lefolyású betegséggel küzdőknél gyengébb volt a CD8+ T-sejtes válasz. A legerősebb CD8+ T-sejtes választ pedig a súlyos betegeknél mutatták ki, akik kórházi kezelést vagy intenzív ellátást igényeltek.
"Fordított összefüggés van a T-sejtek rossz működése és a fertőzés súlyossága között" - mondta Dr. Christian Ottensmeier, a tanulmány társszerzője a kaliforniai intézet közleményében . A kutatók azt találták, hogy az enyhe tünetekkel küzdők CD8+ T-sejtjei a 'kimerülés' jeleit mutatták, mert a betegség során a sejtek annyi immunrendszeri stimulációt kapnak a vírusok leküzdésére, hogy végül már kevésbé hatékonyak. A szerzők szerint T-sejtjeik kimerülése ronthatja a hosszú távú immunitás esélyeit.
"A súlyos betegségben szenvedő emberek viszont valószínűleg sokkal nagyobb számmal jutnak memóriasejtekhez. Az enyhébb betegségben szenvedőknek is vannak memóriasejtjeik , de ezek kimerültnek és akkor működésképtelennek tűnnek, ezért nem biztos, hogy elég sokáig hatékonyak maradnak. A megállapítások arra utalnak, hogy a súlyos állapotú betegeknek erősebb hosszútávú immunitásuk lehet" - magyarázta Pandurangan Vijayanand, a tanulmány társszerzője, a La Jolla professzora.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ottensmeier szerint a Science Immunology folyóiratban bemutatott eredmények rávilágítanak, hogy az emberek hogyan reagálnak egy vírusos kihívásra. Amellett azonban, hogy fontos új ismereteket nyújt a COVID-19-en átesett betegek immunválaszáról, a tanulmány csak a vérmintákban található CD8+ T-sejtekre támaszkodott, ami korlátokat szab a következtetéseknek.
Ezért a kutatók a további információk érdekében azt tervezik, hogy felmérik a SARS-CoV-2 által leginkább sújtott szövetekben lévő T-sejteket, például a tüdőt, hogy lássák, ezek hogyan reagálnak a vírusra. Ez döntő fontosságú, mert a hosszú távú immunitást szavatoló memória T-sejteknek a szövetekben kell élniük - írta a WebMD orvosi portál .
Az intézet másik friss tanulmányában a kutatók, Alessandro Sette és Shane Crotty a COVID-19-re adott immunválasz egyes elemeit vették górcső alá. Megállapították, hogy a legtöbb vírusfertőzés kezelésében fontos az adaptív immunrendszer, amelynek három alapvető eleme van: a B-sejtek (az antitestek forrása), a CD4+ T-sejtek és a CD8+ T-sejtek. E sejtek fegyverzetének különböző szerepe van a különböző vírusfertőzéseknél és a vakcinákban, ezért különösen fontos a SARS-CoV-2-vel szembeni adaptív immunitás közvetlen tanulmányozása a COVID-19 megértése érdekében.
Lokális immunitás
Már vannak ismeretek az antigénspecifikus immunválasz és a SARS-CoV-2 fertőzés kapcsolatáról is. Egy olyan kép kezd kialakulni, amelyből kiderül, hogy a CD4+ T-sejtek, a CD8+ T-sejtek és a semlegesítő antitestek mind hozzájárulnak a SARS-CoV-2 kontrolljához akár a kórházi, akár a kórházon kívüli COVID-19-es eseteknél. Ezek a szerepek és az adaptív immunitás egyes komponenseinek fontossága az adott vírusfertőzés függvényében változnak.
Megállapításaik összecsengenek az előző kutatáséval. Egyrészt a fertőzés feltartóztatásához az immunrendszernek a fertőzés helyén kell cselekednie. Az adaptív immunitás erejét azonban legtöbbször vérmintákból mérik, mert ez a legkényelmesebb eszköz. Csakhogy az immunsejtek és a vérben lévő antitestek nem feltétlenül tükrözik azt, ami a fertőzött szövetben zajlik. Ezért fontos megérteni a vérben lévő immunválasz és a szövetekben lévő immunválasz kapcsolatát, és lehetőség szerint közvetlenül meg kell mérni az immunválaszokat az érintett szövetekben. A COVID-19-es betegekre vonatkozó ilyen jellegű adatok korlátozottak, de ezek azt mutatják, hogy a vérvizsgálatok nagyrészt a helyi immunválaszt tükrözik.
A vírusok számos módszert fejlesztettek ki az immunrendszer elkerülésére, ideértve az immunválaszok megzavarását vagy elterelését. Így lehetséges, hogy a SARS-CoV-2-nek további fontos immunmegkerülési vagy megzavarási mechanizmusai vannak, amelyeket még meg kell határozni. A jelenleg rendelkezésre álló adatok jók az oltások szempontjából, mivel a SARS-CoV-2-re adott adaptív immunválaszok együtt járnak a fertőzés kontrollálhatóságával, ugyanakkor nincs a szakirodalomban világos ok-okozati összefüggés az adaptív immunitás ereje és a COVID-19 súlyossága között. Ez a megállapítás mintha ellentmondana az előző tanulmány legfontosabb tételének, azaz valóban további vizsgálatokra van szükség a COVID-19 megértéséhez.
Legjobban: