Amíg fiatalok vagyunk, és a szervezetünk tökéletesen működik, hisszük, hogy ez az állapot életünk nagyrészében közel ilyen marad. Tisztában vagyunk ugyan azzal is, hogy az öregedés lassananként (szinte) mindent megváltoztat, de ennek megtapasztalása sokaknak okoz váratlanul kellemetlen élményt. A perimenopauza tulajdonképpen a nőknél e változás (szó szerint menopauza körüli) első szakasza, amely lassan elvezet a tényleges menopauzáig, a peteérés és a havi ciklus megszűnéséig. A perimenopauza megértéséhez az ösztrogén útját kell követnünk.
A nők úgy születnek meg, hogy már megvan az összes petesejtjük, amire valaha is szükségük lehet. A 40-es éveik végére és az 50-es éveik elejére - néha már korábban - a készlet kezd kifogyni. Mivel a petesejtek körüli tüszősejtek termelik az ösztrogént, így amikor a petesejtek száma lecsökken , ösztrogénhiány alakul ki, s e folyamat következtében végül a menstruáció is elmarad .
Perimenopauza és premenopauza
A perimenopauza azonban az utolsó menstruáció előtt hosszú évekkel kezdődik, azaz a változókorba (amely átlagosan 4-8 évig tart) már viszonylag fiatalon belépnek a nők, s ennek a tünetei is megjelennek az életükben. A perimenopauza első éveit, amikor a hormonszintcsökkenés még nem okoz jelentős változásokat premenopauzaként is megkülönböztetik. Ilyenkor jellemzőbben előfordul a premenstruációs tünetegyüttes, azaz PMS is. A tényleges menopauza többnyire az ötvenes éveik elején, a magyar nőknél átlagosan 50-51 éves korban következik be. Mivel azonban korábban nem tapasztalták meg ezeket a változásokat, és nem is gondolnák, hogy a hormonháztartásuk elkezdett átalakulni, az egyszer-egyszer megjelenő hőhullámot, dekoncentráltságot, idegességet, hangulatváltozást, alvászavart vagy szemszárazságot más okokra vezetik vissza. Sőt, ha fel is merülne bennük, hogy a változókor szelét érzik, igyekeznek elhessegetni maguktól a gondolatot, és erre sokaknak jó okuk van.
Erre a Harvard Business Review-ban nemrégiben megjelent cikk ad magyarázatot. A klimaxos tünetek megzavarják az öregedő (alkalmasint még egészen fiatal) nők munkahelyi teljesítményét, így ilyesmiről hallani sem akarnak, még akkor sem, ha amit éreznek, az csak a bevezető időszak, azaz a perimenopauza hatása. Az egyetemi tudományos magazin kutatásai szerint, bár sok nőnek betegszabadságot kell kivennie, hogy megbirkózzon a tünetekkel, csak egynegyedük mondja el a főnökének a valódi okokat. Ebben nem csak a teljesítménycsökkenés, hanem a változókori problémákkal küszködő nők magatartásának (főleg a férfiak körében) negatív megítélése is az oka.
A menopauza a fogalom szerint csak egyetlen határvonalat jelölő nap, amely előtt 12 egymást követő hónapban nem működött a menstruációs ciklus. Végül is az összes változást, amely elvezetett e határnapig foglalja magában a perimenopauza. Ami utána jön az a postmenopauzális időszak, amelyben a hormonhiány miatti bizonyos tünetek továbbra is jelen lehetnek. A változókor kifejezés azonban a nők életének ezt a hosszú szakaszát elég pontosan összefoglalja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Honnan tudható, hogy bekövetkezett?
Mivel a változás nagyon egyénfüggő, az orvosok számára is nehézséget jelent, hogy egy adott páciensnek megmondják, vajon a tapasztalt tünetek már a perimenopauza következményei, vagy valami más állhat a hátterükben. Ezt még hormonszint méréssel sem lenne könnyű meghatározni, hiszen a kezdeti időszakban hullámzó lehet a hormonterelés. De van két viszonylag könnyen azonosítható jele a perimenopauzának, a hőhullámok megjelenése és a menstruáció frekvenciájának vagy nehézségének megváltozása. Nagyon ritka ugyanis, hogy a rendszeres havi időszakokat azonnal a teljes leállás kövesse. Amikor valakinél kimaradnak vérzések ez általában már annak a jele, hogy a késői perimenopauzába lépett - írja a Shondaland női magazin áttekintése.
Persze van egy sor másik tünet is, amely ezt az időszakot jellemzi, de egyik sem perdöntő. Ám ha közülük több is megjelenik egyszerre, akkor érdemes gyanakodni. A hormonális változások jele lehet az éjszakai izzadás, az álmatlanság, a csökkent libidó, a romló memória, a súlygyarapodás, az ízületi fájdalom, a hajhullás, a lelassulás és a hüvelyi szárazság. Ehhez egy sor olyan érzelmi mellékhatás (ingerlékenység, szorongás, depresszió) is társul, amelyek egyes nők számára rosszabbak a fizikai kellemetlenségeknél.
Ez is érdekelhet
A szakértők azt mondják (és ebben mostanában már nincs semmi meglepő), hogy a perimenopauza tüneteit általában véve egészséges életmóddal lehet a legkönnyebben megelőzni. Azaz helyesen kell étkezni (például mediterrán diétát követni), sokat mozogni (a negyvenes éveikben járó legtöbb nőnek ez nem okozhat nehézséget), kerülni a stresszt (vagy legalábbis relaxálással, meditálással és egyéb technikákkal csökkenteni a hatását), mellőzni a dohányzást és a hasonló ártalmakat. Aki ugyanis egészségesebb és nyugodtabb, a hormonális változások kétségtelenül kellemetlen testi és lelki hatásaival is könnyebben képes szembeszállni. Ha a tünetek súlyosabbak, vannak még különféle praktikák ellenük, de egy pont után érdemes egy jól felkészült szakorvost felkeresni.
Legjobban: