Azt olvasom a hírekben, hogy Németország is tárgyalásokat kezd a Szputnyik V vakcina beszerzéséről, ha az EU nem hajlandó lépni az ügyben. Engem is az a szerencse ért, hogy ezt a (hivatalos nevén) Gam-COVID-Vac -ot kaptam. Így aztán örültem a német mozgolódásnak, mert van remény, hogy nem valamiféle kelet-európai egzotikummal szennyezett humanoid organizmusnak néznek, ha majd utazni szeretnék a szabálykövető EU-országokba. Bár most nem szeretnék. Itthon is kalandos lesz átvészelni a nyitás kockázatait.
Az Orvosi Kamara szerint még nem szabadna nyitni, szakemberek szerint nem szabadna nyitni, a pedagógusok egy része egenesen megakadályozná az iskolák kinyitását, de a politikai és gazdasági érdek mást diktál. Mit tehetünk ilyenkor? Érdemben nincs kihez fordulni. Tüntetni legfeljebb a vírustagadók és a szabadságot az önzéssel összekeverők hajlandók. Inkább próbáljunk meg védettséget szerezni, addig meg kibekkelni valahogy a fertőzést.
A vírus elleni védekezés az emberségről és szolidaritásról szól
A fiataloknak ez a türelemjáték valószínűleg egyre elviselhetetlenebb. Nincs bulizás, nincs csajozás és pasizás, nincs sörözés, nincs meccsre járás, nincs foci a haverokkal, nincs wellness vagy gym a csajokkal, de még moziba, könyvtárba, hovatovább a suliba sem lehet eljutni. Elrabolt idő a legszebb éveikből, mintha háború lenne. De nem az, ezt jobb tisztázni. Hiába van eddig 23 ezer halott , hiába használ a miniszterelnök szívesen katonai hasonlatokat , és hiába vannak katonák az oltópontokon. A háború nem az emberségről és a szolidaritásról szól, a járvány elleni küzdelem pedig nagyon is.
Megvan az időpontom a második oltásra, és némileg feszülten készülök rá a Szputnyik V első "fellövésénél" szerzett elég kellemetlen tapasztalataim miatt (amelyekről itt írtam ). Ráadásul nem lehetek biztos benne, hogy hol és hogyan kapom meg a második adagot, mert erről a dátumon kívül senki nem mondott semmit. Az oltás napján hívom a háziorvost (azért mégiscsak jó volna valamilyen útmutatás), de a rendelési idő kezdetén nem veszi fel, később pedig állandóan foglalt. Nem neheztelek, a személyes önzést háttérbe szorítva a tágabb képet nézem, és megúszok egy kis stresszt.
A minap a feleségem is telefonált a rendelőbe, és sokadjára sikerrel járt. Szeretett volna több dolgot is kérdezni, de a torokfájása hírére a doktornő azonnal tíznapos önkéntes karanténba küldte, majd közölte, hogy egy beteggel nem beszélhet többet, slussz. Ilyen a helyzet, mindenki feszült, az orvosok meg ráadásul túlterheltek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nincs más lehetőségem, vabankra megjelenek az oltóponton , és remélem a legjobbakat. A portás már az udvarba sem engedne be papír nélkül. Megnézi és azt mondja: "Korábban jött, korábban megy!" Értetlenül bámulok rá a KN95-ös maszk fölött. Ezt vajon honnan veszi? Mire megmutat a papír sarkában egy krix-kraxot, ami akár 17:00-nak is olvasható. A csuklón megejtett infrás hőmérőzés után bebocsátanak. Az udvaron nincs sorban állás, mint legutóbb, de az irodaház előterében elég sok az ember. Katonák adminisztrálnak, nem érdekli őket, hogy előbb jöttem, lényeg, hogy rajta vagyok a napi listán. Úgy tűnik, hogy senki sem érkezik pontosan. Percek múlva újabb lázmérés és már szólítanak is, hogy menjek az ajtóhoz, mert mindjárt következem.
Odabent más a személyzet, mint legutóbb. Más az orvos és más a nővér is. Az előbbi fiatal, csinos nő önbizalomnövelő mosolyt küld felém. Micsoda őrült gondolat - villan belém - maszk van rajta, honnan veszem, hogy mosolyog?! Átnézek az asszisztensre, és rájövök, kellett az a mosoly. "Nincspardon" nővér az, akit mindenki ismer, ha egyszer is járt kórházban. Gyors, hatékony, ellentmondást nem tűrő, akinek csak megadhatod magad. És amikor kiengednek, úgy érzed, hogy tartozol neki. A háta mögötti asztalkán egy tálcán fekszenek fájdalmasan precíz sorba rendezve a belövésre kész Szputyik V -adagok fecskendőkbe töltve, ő pedig félúton billeg előttem, hogy odahurcoljon.
Nem félek az oltástól, jól tűröm a fájdalmat , de ez a nővér zavarba hoz. Lerángatom a pulóverem, odaadom a papírom az orvosnak, és leülök a székre. "Melyik karjába kéri?" - fordul hozzám olyan közelről, hogy fehér köpenyének csak nagy rávarrott zsebét látom. Kiszáradó szájjal és meglepően nehezen forgó nyelvvel kinyögöm, hogy "tökmindegy", úgyse fog fájni, én nem az a fajta vagyok. Abban a pillanatban meg is kapom, érzem, az izomszövetet feszítő folyadék kellemetlenségét. "Ez a második, ez keményebb" - mondja a nővér. "Várjon! - figyelmeztet, mert már mennék - Szétmasszírozom egy kicsit" - teszi hozzá olyan hangsúllyal, hogy elkezdek hálát érezni. Visszazöttyenek a székre. Az orvos közben még ellát tanácsokkal, arra az esetre, ha lázam vagy fájdalmaim lennének. Aztán már megint az előtérben ácsorgok. A kötelező negyedóra letelte után jön egy ápoló a papírommal és újabb tanácsokkal, aztán mehetek. Pörgős volt, gyorsan letudtam.
Dupla oltás, korai biztonságérzet
Másnap estére megjön a fejfájás és elkezd folyni az orrom, de úgy döntök, hogy kialszom. Nem megy. Reggel csak erősebb a tompaság, dekoncentráltság. Alig tudok dolgozni. Olykor tízszer kell megnéznem ugyanazt a dolgot, mert pár másodpercre sem tudok fókuszálni. Olyan, mint egy fejlövés. Az orrom továbbra is folyik és kicsit fáj a fülem. Nem tudom biztosan, hogy az oltás utóhatásait érzem-e, vagy egyszerűen megfáztam. Végül beveszek egy fájdalomcsillapítót, ami hamarosan az egésznek véget vet. A következő érzés a furcsa magabiztosság, ami pontosan tudom, hogy a második részoltás miatt jelent meg. Az első után már van valami védettségem, és mintha teljes biztonságban érezném magam a második után, pedig tudom, hogy hetekre vagyok a teljes harckészültségtől. (Na tessék! Már én is hadba szálltam.)
Ez is érdekelhet
A valóság azonban gyorsan és erősen orrba ver. Hírt kapok, hogy meghalt egy régi jó barátom koronavírus-fertőzésben. Sudár, jó kiállású ember volt, hatalmas fizikai erővel, és végtelenül szerény, békés természettel. Egy időben adósságbehajtóként dolgozott, és neki mindenki vita nélkül fizetett. Nem a félelmetessége, hanem a széles válla és a kedvessége között feszülő ellentmondás lefegyverző rezgései miatt. A koronavírusra azonban ezek a jótékony hullámok nem hatottak. Az csak ráveti magát az ACE2 receptorra , beeszi magát a sejtbe és kész a megszállás vagy a halálos prognózis. Nem számít, hogy az ember mennyire erős, mennyire jó, milyen a karizmája. Ez egy másik liga, amiből jobb kimaradni. Jobb otthon ülni, tartani a távolságot, maszkot viselni és mindegy, hogy mivel , de beoltatni magunkat!
