Latin kifejezéssel presbyopiának nevezik azt a jelenséget, amikor az emberi szem alkalmazkodó képessége az öregedési folyamat részeként fokozatosan romlani kezd. Először csak azt vesszük észre, hogy olyan 40-45 éves korunkban a délutáni és esti órákban nehezebben tudunk fókuszálni a közeli tárgyakra, alig tudjuk kiolvasni az apróbb betűvel írt szövegeket, feliratokat, és nem látjuk jól a telefonunkat sem. Később már nemcsak a nap végén, hanem egész nap ugyanezt tapasztaljuk. Eleinte csak megváltoztatjuk a betűméretet, belenagyítunk a képekbe, vagy éppen megnöveljük az olvasási távolságot, azaz távolabb tartjuk magunktól a papírt, a könyvet, az újságot, aztán arra jutunk, hogy sajnos ez nem elég.
Bosszantó, hogy ez nemcsak az otthoni tevékenységeinkben jelent akadályt, hanem a munkavégzésben is. Ráadásul nem ritkán kellemetlen fejfájás is kísérheti a jelenséget, ami rendkívül megnehezíti a mindennapjainkat. A tüneteket megpróbálhatjuk ugyan figyelmen kívül hagyni, ám az idő előrehaladtával egyre erősebbekké válnak majd.
Egy kis anatómia
Az ember egyik legfontosabb érzékszerve a szeme, amely a környezetünkről és a tárgyakról érkező fénysugarak érzékelésére szolgál. Látószervünk egyik fő része a szemgolyó, amelynek legnagyobb részét egy körülbelül 24 milliméter átmérőjű gömb adja. Ez a gömb nem geometriai pontosságú, hiszen az elülső részén kiegészíti egy előredomborodó, körülbelül 13 milliméteres átmérőjű gömbfelszínrészlet. Kívülről befelé haladva három burkot különböztetünk meg: először az úgynevezett rostos burok, amelynek a szaruhártya is a része, utána az érhártya, amelyet a szem elülső részén a szivárványhártya vált fel, végül az ideghártya veszi körül a szemgolyó belsejét, amelyet pedig egy átlátszó folyadék, az úgynevezett csarnokvíz, valamint egy kocsonyaszerű anyag, az úgynevezett üvegtest tölt ki. Tulajdonképpen a csarnokvíz és az üvegtest nyomása biztosítja a szemünk alakját.
A látás folyamata leginkább a fényképezőgép lencséjének működéséhez hasonlít: a szaruhártya, a csarnokvíz, a szemlencse, a szivárványhártya, a pupilla, valamint a szemet körülvevő izmok és idegek segítségével alkotunk képet a külső világról. Nyugalmi állapotban a szemünk távoli fókuszra van beállítva. Ahhoz, hogy közelre tudjunk nézni, a szemlencse törőerejét kell fokozni. Azaz egyes izmoknak össze kell húzódnia ahhoz, hogy a szemlencsét felfüggesztő rostok képesek legyenek ellazulni. A szemlencse felépítésénél fogva rendkívül rugalmas, így ha ellazulnak a lencsefüggesztő rostok, domborúbbá válik, és fokozódik a törőereje. Mivel azonban a szemlencse idővel elveszti a rugalmasságát, problémássá válik a közelre fókuszálás, és kialakul az öregszeműség. A folyamatot nem lehet sem megelőzni, sem elkerülni. Azt viszont érdemes tudni, hogy a közeli látás gyengülése nem jár együtt a távoli látás romlásával.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit tehetünk?
Szemünk alkalmazkodóképességének romlását korrigálhatjuk különböző külső lencsékkel. Az egyik legelterjedtebb az úgynevezett olvasószemüveg. Aki adottságánál fogva rövidlátó volt, annak még egyszerűbb a dolga: csupán le kell vennie a távoli látást elősegítő szemüveget. A szemüveglencsék piacán ma már olyan összetett kihívásoknak is meg tudnak felelni, amellyel egyszerre javítják a különböző fénytörési hibákat és az öregszeműséget is, ezért érdemes tájékozódni arról, hogy milyen több fókuszú, más szóval multifokális, vagy éppen folyamatos átmenetű, azaz progresszív szemüveget ajánlanak az optikusok. Szóba kerülhet kontaktlencse is, amelyet például remekül lehet kombinálni olvasószemüveggel. De mindenképpen érdemes utánanézni a különböző lézeres látásjavító eljárásoknak is, hiszen ha nem szeretünk sem kontaktlencsét, sem szemüveget viselni, gyors és hatékony megoldást jelenthet a lézeres szemműtét.
A szemész orvosok az egyik legmodernebb, úgynevezett lézeres olvasószemüveg-kezelést is bátran ajánlják. Ennek lényege, hogy a lézer segítségével az egyik szemet a távoli és a közepes (monitortávolság), a másikat pedig a közeli és közepes éles látásra korrigálják. Az agy a két különböző képet tökéletesen össze tudja illeszteni. Így a távoli, a közepes és a közeli tárgyak képe is tisztán látható lesz kezelés után szemüveg nélkül. Az olvasószemüveg-kezelés teljesen fájdalommentes, és a modern lézer technológiának köszönhetően csak néhány percet vesz igénybe.
Lézeres olvasószemüveg-kezelés vagy műlencse beültetés?
Ez is érdekelhet
Az öregszeműség kezelésével kapcsolatban gyakran hallani, hogy a presbiópia csak a szem belsejébe sebészileg beültetett lencsével korrigálható. Ez azonban ma már nem így van, hiszen a lézeres olvasószemüveg-kezelés szemmegnyitó műtét nélkül kínál megoldást az olvasószemüveg problémára. Ezért sokkal biztonságosabb eljárás, amely nemcsak minimalizálja a lencsebeültetés általi kockázatokat és kompromisszumokat, de tanulmányok szerint sokkal több ember számára megfelelő.
