A mizofóniával élő emberekből erős negatív reakciót vált ki, ha bizonyos hangok veszik őket körül. Ezek nem ritkán egészen hétköznapi hangok, mint akár a csámcsogás vagy szipogás. Mint az a PLOS One folyóirat portálunkhoz eljuttatott közleményében olvasható, mindeddig kevés kutatás zajlott a területen annak feltérképezésére, hogy az emberek mekkora része lehet érintett. Szűkebb mintákkal, például egyetemi hallgatókkal folytatott vizsgálatok 5 és 20 százalék közé becsülik a probléma előfordulási gyakoriságát. Brit kutatók azonban ezúttal egy, a szigetország lakosságára reprezentatív felmérésben mutatták ki, hogy a népesség mintegy 18 százaléka küzdhet mizofóniával.
A kutatócsoport Silia Vitoratou, a King's College London pszichometrikus szakembere vezetésével összesen 768 önkéntest toborzott egy felméréshez, nagyjából fele-fele arányban nőket és férfiakat. A felmérést megelőzően csupán a válaszadók 13,6 százaléka ismerte a mizofónia fogalmát, illetve 2,3 százaléka tartotta magát kifejezetten mizofóniásnak. A résztvevőknek a kérdőív kitöltése során egy tízpontos skálán kellett értékelniük, hogy milyen intenzitású érzelmi reakciót élnek meg a leggyakoribb triggerhangokat hallva, valamint arról is kérdezték őket, hogy ezek a hangok miként hatnak az életükre, önértékelésükre, személyes és munkahelyi kapcsolataikra. Ezenkívül a kutatók 26 öndiagnosztizált mizofóniással és 29 további résztvevővel részletesebb interjút is készítettek, hogy meghatározzák a mizofónia főbb tüneteinek határértékét.
Az így kapott eredmények szerint a vizsgált reprezentatív mintában az emberek 18 százalékánál jelentkeztek szignifikáns mizofóniás panaszok, beleértve, hogy egyes hangok hallatán az érintettek csapdában, tehetetlennek érezték magukat, amennyiben nem tudtak eltávolodni azoktól. Sokan magukat hibáztatták azért, hogy ennyire kellemetlen érzelmi reakciókat élnek át, illetve sok dologról lemaradnak amiatt, mert szeretnék elkerülni a problémás hangokat. „Tanulmányunk feltárta, hogy az Egyesült Királyságban ötből egy ember számottevő mizofóniás reakciókat tapasztal, de csupán egy kis részük van tudatában a fogalomnak. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb mizofóniás ember meg sem tudja fogalmazni, mit él át pontosan” – mutatott rá Vitoratou, a PLOS One által publikált, nyílt hozzáférésű tanulmány vezető szerzője.
Kutatótársa, az Oxfordi Egyetemen dolgozó Jane Gregory szerint a tanulmány az állapot komplexitására hívja fel a figyelmet. „A mizofónia több annál, minthogy bizonyos hangok idegesítik az embert. Ez a csapdába szorulás és tehetetlenség érzetéről szól, amikor nem tudsz eltávolodni ezektől a hangoktól, illetve mindarról, amiről emiatt kimaradsz az életben. Arról az érzésről, hogy mintha valami baj lenne veled, azzal, ahogy a hangokra reagálsz, de nem tudsz tenni ez ellen semmit” – magyarázta Gregory. Hozzátette, megnyugtató lehet a tudat, hogy az érintettek nincsenek egyedül problémájukkal, hanem mások is hasonló gondokkal küzdenek. Ahogy az is hasznos, ha legalább nevén tudjuk nevezni, mit élünk át pontosan.