A dobhártya a külső és középső fül között található, vékony hártya, mely nélkülözhetetlen a halláshoz. Amikor valamilyen hangot hallunk, a hullámok a dobhártyának ütköznek, mely ettől vibrálni kezd - akárcsak egy dob, amikor megütjük - , a rezgéseket pedig a hallócsontocskák átveszik és továbbadják csigának. A csigában található szőrsejtecskék a rezgéseket elektromos energiává alakítják át, és ezt az idegi impulzust az agyunk elemzi.
Az érzékeny dobhártya könnyen megsérülhet, ennek oka például fertőzés, középfülgyulladás, sérülés (nagyon gyakori, hogy a nem megfelelő fültisztítási módszer miatt sérül meg a dobhártya, például mert egy hegyes tárggyal nyúlnak a fülbe), robbanás, túl hangos zajok. Az is okozhatja a dobhártya sérülését, ha valaki súlyos náthával repül, ilyenkor ugyanis kívülről és belülről is nagyobb nyomás nehezedik a dobhártyára.
A beszakadt vagy megrepedt dobhártya tünetei közé tartozik a hallás csökkenése, a fülcsengés, a fülfájás , illetve a fül váladékozása.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy okozhat-e tartós hallásvesztést a dobhártya szakadása (ezzel főleg a gyerekeket szokták ijesztgetni, ha például túl hangosan hallgatják a zenét). Mivel a hanghullámokat érzékelő egyik fontos szervünk sérül, mindenképpen érzékelhető a hallás csökkenése. Azonban a lyuk a legtöbbször igen kicsi, és a normális hallást nem befolyásolja, inkább csak zavaró. Minél nagyobb a szakadás, annál nagyobb mértékű a hallásvesztés .
Azonban az esetek legnagyobb részében a megrepedt vagy beszakadt dobhártya néhány hét, maximum pár hónap alatt saját magától is meggyógyul, és nem okoz maradandó károsodást. Bizonyos esetekben műtétre is szükség lehet, és ritkán, például amikor a szakadás a fület érintő műtét következménye, a gyógyulási folyamat akár több évet is igénybe vehet, és előfordulhat, hogy a szakadás nem is forr össze teljesen. Ez nagyfokú hallásvesztéssel járhat együtt.
Szintén a hallás teljes vagy részleges elvesztésével járhat, ha a dobhártya repedése krónikus fülgyulladással , fertőzésekkel jár együtt.