Az emberi szervezetet érő külvilági ingerek döntő többsége a látás útján éri el a központi idegrendszert. A látásnak, s ezen belül a színlátásnak a napi ritmus, a hangulat kialakításában is alapvető szerepe van.
Fizikai, élettani alapfogalmak
A látásélmény komplex élettani folyamat, mely a fényérzékelést, színlátást, alaklátást, mélységlátást, a látott dolgok felismerését és felidézésének képességét jelenti. A fényingert a szem ideghártyájában (retinában) elhelyezkedő ingerfelvevő végkészülékek (receptorok) érzékelik. Ezek a receptorok az ún. pálcikák, melyek a fény és árnyék változására, és a csapok, melyek a színekre érzékenyek. A színlátás felelősei tehát a csapok.
Young és Helmholtz elmélete szerint 3 alapszín van (a vörös, a zöld és a kék), ennek megfelelően háromféle csap létezik, amelyek mindegyike az alapszínek valamelyikére érzékeny.
Ha a háromféle csap egyenlő mértékben kerül ingerületbe, akkor fehér színt érzékelünk, minden más esetben színeket látunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Adott hullámhosszúságú fény mindig azonos színérzetet kelt (ezek az ún. tiszta színek), de ugyanez a színérzet keletkezhet többféle szín keveréséből is (ezek a kevert színek).
A színlátás-zavar formái
Az emberi szem kb. 160 színárnyalatot tud megkülönböztetni. Színtévesztőknek azokat tekintjük, akik a normálistól eltérő színérző apparátusuk miatt az egyes színeket nem, vagy eltérő módon ismerik fel.
A színérzékelő csapok működészavarának mértékétől függően megkülönböztetünk:
- Színtévesztést - amikor valamelyik alapszín felismerése zavart.
- Színvakságot - ami az egyik alapszín felismerésének képtelensége. Ezen esetekben a betegek az azonos tónusú (árnyalatú) színeket nem tudják megkülönböztetni, felismerni.
- Totális színvakságról akkor beszélünk, amikor valamennyi színérző receptor hiányzik, színlátás egyáltalán nincs.
Ez extrém, ritkán előforduló kórkép, ilyenkor a beteg központi látása, látásélessége is jelentősen csökken, a tárgyakat nagyon homályosan, fekete-fehérben látja, fényre fokozottan érzékeny.
A látott tárgy színét környezete jelentősen befolyásolja. Pl. ugyanazt a szürke árnyalatot fehér alapon sötétebbnek, fekete alapon világosabbnak, vörös alapon enyhén vörösesnek látjuk. A kiegészítő színek egymást kiemelik, ezért pl. sárga alapon a kéket kékebbnek látjuk és fordítva. Ezek az eltérések nem minősülnek színlátás-zavarnak.
Ugyancsak nem minősülnek valódi színtévesztésnek azok az esetek sem, amikor a látószerv (szem, látópálya, agyi látómező) valamely részének betegsége következtében válik zavarttá a színlátás. Pl. a szem belső rétegeit érintő bevérzés esetén mindent kissé rózsaszínnek látunk.
A színtévesztés klinikai jellemzői
A színtévesztés nemhez kötötten öröklődő, kétoldali, veleszületett betegség. A színtévesztésért felelős kóros genetikai információt (gént) az X kromoszóma hordozza. Amennyiben a leánygyermek másik X kromoszómáján ez a gén ép formában van jelen, az elnyomja a kóros hatását, és a színtévesztés nem fejlődik ki. Az XY nemi kromoszómakészletű fiúkban nincsen ellensúlyozó gén, ezért közöttük gyakrabban (kb. 8%-ban) fordul elő a színtévesztés.
A színérzékelés jelentőségét foglalkozási alkalmassági vizsgálatoknál sajnálatos módon túlértékelik. Kevés azon foglalkozások és élethelyzetek száma, ahol a színtévesztésnek komoly következménye lenne.
Egyes szakmák (pl. festő, nyomdász) esetén az árnyalatok nem kielégítő érzékelése problémát jelenthet.
A közlekedés területén a színes fényjelzések felismerése - rossz megvilágítás esetén - nehézségekbe ütközhet, mert azokat a színtévesztők közelebbről és lassabban ismerik fel.
A jó színlátásnak jelentősége a hajózásban, repülésben, vasúti közlekedésben van, ahol a jelzőfények, tereptárgy pontos észlelése, a térkép utáni tájékozódás elengedhetetlen.
A közúti közlekedési lámpák felismerhetőségét elrendezésük, alakjuk, nagyságuk, fényerejük szabályozza, ami nagy segítség a színtévesztőknek.
Nincs bizonyíték arra, hogy színtévesztők (színvakok) kereszteződésben gyakrabban mennének a piros jelzésbe, mint a jó színlátók, mint ahogy arra sincs adat, hogy bármely súlyos közlekedési balesetet a vezető színtévesztésére lehetett volna visszavezetni.
A vasúti átjáróban vagy más lámpás kereszteződésekben bekövetkezett balesetekben is inkább a vezető kritikátlansága az ok.
A színlátás-zavarok gyógyítására nincs mód. Speciálisan színezett üveg viselése során az üveggel egyező színű tárgyak világosabbak, kiegészítő színei sötétebbek lesznek, így a felismerés biztosabb.
A színek azonban jól megtanulhatók, és a színtévesztők többsége jól tudja kompenzálni fogyatékosságát.
